hazaút

Kedd reggel indultunk Magyarországra. 7-kor már felvettek a szüleim és az első, ismerős szakaszon én vezettem. Na nem túl sokáig, 10-kor már meg is álltunk egy kávéra, és az út maradék részében többet nem is vezettem, így végig apukám vezetett. Mi régen a családdal mindig autóval mentünk nyaralni és jó pár ilyen hosszú úton voltunk, úgyhogy nosztalgikus volt ez az út. Utoljára így négyesben 2014-ben voltunk együtt, akkor pont Dániában és olyan jó kis kirándulás volt. Meg is nézegettem most a fotókat. Az öcsém még gimis volt, én egyetemista és őszi szünet volt. 

Koppenhágán át mentünk, így átmentünk az Öresund hídon is, ami a Híd c. svéd-dán sorozatban ikonikussá vált. A szüleim pont nemrég megnézték a sorozat első két évadát, amin csodálkoztam, mert egyikük sem bírja a félelmetes és durva dolgokat, de mondták is, hogy elég volt nekik annyi, többet nem néznek meg belőle. De azért anyukám izgatott volt, hogy átmegyünk A Hídon. Én Jackkel júniusban is átmentem, amikor mentünk Koppenhágába, de akkor vonattal, ami az autóút alatt megy, szóval nem sokat látni onnan. A híd fizetős, és addig ügyetlenkedtünk a jegy beolvasásával, míg odajött egy nő, hogy segítsen. Aztán mikor végre kinyílt a kapu és elindultunk, kiabált utánunk, hogy wait wait wait! Idegesen tolatott vissza apukám, hogy jaj, mit csináltunk rosszul, mit akar, de a nő csak két doboz Öresund hidas cukorkát nyomott az öcsém kezébe mosolyogva, hogy this is for you és elnézést kért, hogy pont elfogyott, már csak ez a kettő maradt. 

Előtte Malmö mellett álltunk meg egy kis pihenőre, de utána nem volt megállás Rødby-ig, ahol a komp átvitt minket Németországba, Puttgardenbe. Háromnegyed óráig megy a komp, így ki tudtunk szállni, sétálgattunk és kimentünk a fedélzetre nézelődni. Miután megérkeztünk, már csak Lübeckig kellett mennünk, mert megszálltunk ott egy estére. Amúgy elég gyorsan eltelt a nap, pedig ez is volt 900 km és úgy 12 órányi út. Lübeckben szuper kis szállásunk volt, egy kétszobás, otthonos hotelszoba az egyik főtéren. Elmentünk vacsorázni egy klasszikus német étterembe, és körbesétáltuk az esti belvárost.

Reggel a téren ülve reggelizgettünk, csodálatos volt a helyszín, az idő és a reggeli is. Utána pedig még körbejártuk a várost amennyire tudtunk, és bementünk pár helyre. Nagyon szép ez a város, és nem tudtunk megnézni mindent, de így is fél 12-kor indultunk végül el, pedig előttünk volt még fél Európa. Ráadásul az öcsém közben dolgozott, mert keddre és szerdára már nem vett ki szabit, mert olyan pangás van most a munkahelyén, hogy úgy döntött, útközben, az autóból is tud dolgozni. Irigylem a lazaságát, én nem tudom, hogy meg mernék-e lépni ilyet. Szóval míg sétálgattunk a városban, ő becsatlakozott pár meetingbe a telefonról, és amúgy az autóban dolgozgatott. 

Kár hogy a kellemes délelőtt után nem következett más, csak az autóban ülés. Én mondjuk jó sokat aludtam, aztán megálltunk egy mekinél és ittunk fincsi jegeskávét, majd Csehországban is megálltunk vacsizni, úgyhogy a svéd és német konyha után még a cseh konyha ételeibe is belekóstoltunk. Aztán már besötétedett és még Szlovákián is átmentünk, míg végül magyar földre érkeztünk, és még ki kellett tenni a tesómat Pesten. Szellemváros volt Budapest akkor este, embert szinte nem is láttunk. Végül negyed 4-re értünk haza, és apukám csak vezetett, vezetett és vezetett egész nap, több mint 1300 kilométert. Nekem mondjuk nem volt probléma ilyen későn hazaérni, mert másnap délig aludtam, de szegény apukám már reggel kezdte a munkát. Hogy hogy bírják ezt a tempót, nem is értem. Igazából nem volt szenvedés az út, sokat hülyéskedtünk és beszélgettünk, főleg anyukám mindenféle érdekeset mesélt és ahhoz képest gyorsan eltelt az a 16 óra Lübecktől. De azért szomorú felismerés volt számomra, hogy milyen nagyon messze van Stockholm és nem igazán opció mással menni, mint repülővel.