két nap kenuval

Svéd életemben először történt meg, hogy nem egy, hanem két éjszakát töltöttem a vadonban. Tavaly egy éjszakát sem sátoroztam, de eddig minden évben egyszer vagy kétszer elmentünk túrázni/kenuzni és egy éjszakát sátorozni. Eddig nem vállalkoztam két éjszakára, de már tavaly mondtam Jacknek, hogy benne lennék és most meg is valósítottuk. Jack kinézett egy kenuhelyet két órányira Stockholmtól, én pedig kölcsönöztem autót arról az alkalmazásról, ahol magánszemélyek adhatják bérbe az autójukat. 

Szerencsém van Jackkel, hogy rutinos túrázó, aki nemcsak sok tudással és tapasztalattal rendelkezik a sátorozás és szabadban főzés terén, hanem sok szupi cuccot felhalmazott az évek során, ami praktikusabbá teszi a kinti életet. A nála még nagyobb vadonjáró barátjától kölcsönkért a kenuhoz hordót, ami egy nagy műanyag hordó, amibe sok-sok cucc belefér, vízálló és úszik a vízen, ha esetleg beleborulnánk a kenuval. Ezenkívül Jacknek is sokféle vízhatlan zsákja van és jó ruhái hideg és eső esetére, amiket most mind nekem adott. Szóval nagyon felszerelkezve érkeztünk, és ahhoz képest hogy két éjszakára mentünk, sok cuccal is, de mivel a kenu viszi helyettünk a csomagot, nem kellett visszafogni magunkat. 

Gyönyörű időnk volt az első nap, csodás volt evezni, és nem találkoztunk emberrel útközben, viszont láttunk többféle madarat, halat, szitakötőt, lepkét, vízililiomot és egyéb állatot és növényt. Kaptunk egy térképet is, amin be voltak jelölve olyan helyek, amik jó kempinghelyek. Svédországban alkotmányos jog a szabad hozzáférés joga a természethez. Ez olyanokat foglal magában, hogy bárhol lehet kirándulni, gombászni, virágot szedni, sátrat verni, úszni, csónakázni, biciklizni, tüzet rakni – magánterületet leszámítva. Bizonyos esetekben vannak korlátozások is, például természetvédelmi rezervátumokra más szabályok vonatkoznak vagy szárazság esetén tűzrakási tilalom lehet érvényben. Ez a jog megkönnyíti a sátrazást, de az is, hogy olyanok a svéd erdők és a természet, hogy könnyen lehet sátrat verni bárhol, mert nincs sűrű aljnövényzet. Általában olyan helyeken sátorozunk, ahol épp találunk egy jó helyet a víz partján. Aztán keresünk köveket, rakunk egy kis tűzrakóhelyet, gyűjtünk fát és ott rakunk tüzet. Most viszont mindkét este olyan helyen szálltunk meg, ahol volt már mások által készített tűzrakóhely, látszott hogy hol vertek mások sátrat, úgyhogy ez nagyon sátorbarát terület volt.

Ahonnan béreltük a kenut, lehetett kérni hogy kenustól-csomagostól elszállítsanak minket a "másik oldalra", így egy körtúrát tudtunk megtenni, és az indulópontra ahova a kocsit parkoltuk, visszatérni. Ez kb. 30 kilométer hosszú út volt, ami a térképen hosszúnak tűnt, de kényelmes tempóban megtettük majdnem az egészet az első két nap, és a harmadikon már csak egy órányi evezés maradt. Az első nap több olyan szakasz volt, ami egész keskeny kis patakokon ment, sőt olyan is volt, ami rendesen be volt nőve náddal, és sipítoztam ahogy a képembe csapódtak a nádak és evezni is alig tudtam. Igazából attól tartottam, hogy mindenféle bogarak vagy nagy pókok potyognak a hajamba és a kenuba a sűrű növényzetről, de szerencsére ilyen nem volt. 

Már kezdett esteledni én pedig fáradni, amikor közeledett három hely, ami be volt jelölve a térképen, mint jó kempinghely. Amúgy elég szeles nap volt, szembeszél fújt, úgyhogy nehéz volt evezni és a tó partján sok helyen nád volt vagy meredekebb sziklák, úgyhogy nehéz lett volna csak úgy akárhol kikötni. Az első hely foglalt volt, úgyhogy mentünk tovább. A második hely nem tűnt túl jónak, legalábbis a vízről meg sem tudtuk állapítani, hogy hol is kellene pontosan kiszállni, így kockáztattunk és tovább mentünk a harmadikhoz. Jó döntés volt, mert az a hely csodás volt és nem volt ott senki. Ahogy kihúztuk a partra a kenut, azonnal bevetettük magunkat a vízbe és ott pihentünk egy kicsit ebben a paradicsomban, ahol egyetlen ember sem volt a közelünkben. Mikor már felállítottuk a sátrat és pakolásztunk, akkor érkezett a vízen egy négy csónakból álló társaság, akik valószínűleg arra számítottak, hogy ott szállnak meg, ahol mi, de mikor látták, hogy már foglalt a hely, akkor továbbálltak szerencsére.

A nyári napforduló sajnos már 2,5 hete volt, ami azt jelenti, hogy máris korábban sötétedik, mint két hete, de azért még így is világos van úgy 11-ig. A kempingezésben az a fárasztó, hogy valamit mindig keresni vagy pakolni kell. Nem lehet csak úgy levenni valamit a polcról, hanem derékig a hordóban elmerülve kell jobbra-balra kotorni a sok kaját, csomagot, zacskót. Gyakran pont az van legalul, ami épp kellene, ezért mindent ki kell pakolni, hogy hozzáférjünk, majd pedig vissza. De nem lehet akárhogy visszapakolni, hanem szép gondosan kell, különben nem lehet becsukni az adott tárolót. Minden sokkal tovább tart – a főzést előkészíteni, főzni, enni, lefekvéshez készülni vagy fogat mosni. Fárasztó az is, hogy nincs háttámasz sehol. A földön vagy egy kövön ülünk, a sátorban is törökülésben és a kenuban is egyenes háttal, így egy idő után elfárad vagy fáj a hátunk. Tényleg jobban tudja értékelni az ember akár csak két nap után a szabadban az otthon kényelmét.

Jack már rutinos a kempingezéskor alkalmas menü összeállításában és unja is ezeket a kajákat, mert általában ugyanazokat eszik. A következőket vittük/ettük az úton és mint vegák:

Reggeli:

• zsömle vega májassal (Tartex) és paprikával és/vagy tojás valamilyen formában (kivétel, hogy lusták voltunk elkészíteni, úgyhogy maradt a gyors és főzésmentes megoldás)
• instant kávé és/vagy vízzel készíthető forró kakaó (ez az én kedvenc italom túrázáskor)

Ebéd:

• "expedíciós" (dehidratált) ételek – ez a lusta és drága megoldás. Sokféle étel kapható előre csomagolt formában, például az Adventure Food egy nagy márka, és sport- de főleg túraboltokban nagy választékban kaphatók ételeik. Nemcsak főételek, mint gulyásleves, chili con carne, lazacos tészta, de reggelik és desszertek is. Ezekhez csak forró vizet kell hozzáadni a tasakban, várni egy ideig és már kész is.
• Tortilla szójával és bolti szósszal, avokádóval és zöldségekkel.

Vacsora:

• Száraz töltött tészta paradicsomszósszal
• Korma (bolti) csicseriborsóval és rizzsel

Csütörtökön tudtuk, hogy esni fog, a kérdés csak az volt hogy mikor és mennyit. Hajnalban fel-felébredtem ahogy szemerkélt az eső a sátron, de egyébként mindkét nap aludtunk mint a bunda 9-ig. Miután felébredtünk, vártunk egy darabig, hogy elálljon vagy lecsendesedjen az eső és közben a sátorban megreggeliztünk. Jack vizet forralt a sátorból kinyúlva, így forró italt szürcsölgettünk a szürke, esős reggelen a sátorban ücsörögve, ami nagyon hangulatos volt. Mivel az eső nem akart elállni, ezért felvettük a vízálló ruhákat és nekiálltunk összepakolni mindent, végül a vizes sátrat is. Mire a csónakba ültünk, épp elállt az eső és a nap folyamán egyre szebb és melegebb idő lett.

Az első és a második napon is kétszer kellett kiemelni a vízből a kenut, mert vagy sekély volt a víz vagy gáthoz értünk. Ez a legmacerásabb része a kenuzásnak, de mivel ez nagyon kenubarát út, ezért szépen jelölve van és kialakítva, hogy hol kell emelni a kenut. Ilyenkor mindent kipakoltunk, kihúztuk a partra a kenut, feltettük a kis húzókocsira, visszapakoltuk a cuccokat, eltoltuk oda, ahol vízre tudtuk engedni, kipakoltunk mindent, vízre tettük a kenut, majd mindent újra belepakoltunk. Nekem elég nehéz a kenu, de azért meg tudom emelni Jackkel együtt, de a munka nagy részét ő végezte. 

Második este is több kempinghelyet megvétóztunk és mentünk tovább a következőhöz azt remélve, hogy az még jobb lesz. Sikerült megint jól választani, mert jó kis helyet találtunk, ahol még egy szárítókötél is fel volt húzva, így ki tudtuk teríteni a sátor külső részét száradni. A sátrat én vettem tavaly Jacknek a szülinapjára és én most használtam először. Olyan a kialakítása, hogy egyenesen áll az oldala, így belül nagyon tágas. Én ámulok azon, hogy hogy tud valaki megtervezni egy ilyen sátrat, de jól megcsinálták. Mondjuk az előtér része nem olyan nagy, úgyhogy ha nem lett volna a vízálló hordónk, akkor nem hiszem hogy mindent be tudtunk volna húzni a sátor alá az eső alól.

Utolsó nap nem is reggeliztünk rendesen, csak kávéztunk és kekszet ettünk, de közel voltunk az autóhoz. Jó volt még egy kicsit evezni és ezen a délelőttön volt a legszebb az idő és a táj. Örültem, hogy időben, már 3 után hazaértünk, mert így is kimerült voltam. Le is dőltem egy kicsit mielőtt visszavittem az autót, Jack pedig gondoskodott a kempingcuccok letisztításáról, kiszellőztetéséről és elpakolásáról és még vacsorát is készített.