utolsó szabadnapok

Persze a sütőt nem fogom kitakarítani. Végül is mi lenne, ha nem takarítanám ki, kirúgnak? Tudtam, hogy a kollégám mérges lesz a nőre, hogy ilyeneket kért tőlem, és így is lett. Továbbította a menedzseremnek, aki este rám írt, hogy hallotta, mit kért tőlem a nő, és nem kell ám megcsinálnom ezeket a dolgokat, hiszen szeptember 6-tól heti kétszer fog menni a takarító vállalat, és nem tudja, honnan vette a nő, hogy heteket kell várniuk rájuk, és három napot talán túl lehet élni nekik is takarító nélkül. Nem tudom én sem... De nekem az a sejtésem, hogy attól függetlenül, hogy mikor jönnek a takarítók, ez a nő ki akarta használni az utolsó munkanapjaimat. Mintha bántaná, hogy "csak úgy" elmegyek.

Tegnap és ma Jack hosszú-hosszú idő után bement az irodába. Rendelt monitort, egeret és billentyűzetet itthonra, a cégeset pedig bevitte az irodába, hogy akár itthon, akár ott dolgozik, legyen megfelelő munkakörnyezete. Nekem heti négy nap lesznek óráim a suliban, ebből három nap online lesz és csak heti egy nap lesz az iskola épületében. Sajnos a hálószobánk annyira pici, hogy oda még egy kis asztalt sem tudnánk betenni, így egyikünknek megint az ágyról kell dolgoznia, ha mindketten itthon vagyunk. Bár a legjobb az lenne, ha Jack azon a két napon járna be az irodába, amikor nekem online vannak az óráim, és akkor csak egy nap lenne, amikor mindketten itthon vagyunk.

Várakozó módban vagyok. Még másfél hét, hogy elkezdődik az iskola. Néha izgulok és izgatott vagyok miatta, de amúgy nem tudom, hogy készüljek rá. Nem tudom, mire számítsak. Nehéz volt meghozni a döntést, hogy felmondok, mert ijesztő volt elengedni a bevételi forrásomat, de amikor beláttam, hogy nincs más megoldás, és eldöntöttem, hogy így lesz, akkor olyan jó volt. Akkora megkönnyebbülés. Jó érzés, hogy most nem kell semmi mással foglalkoznom, csak a tanulással. 

Anyagilag meg úgy van, hogy kapok egy kisebb összeget amolyan ösztöndíjként, illetve a maximális diákhitelt is felveszem. Így egész jó összeget kapok havonta. Nincs olyan sok kiadásom, és a legtöbb közös – a lakbér, rezsi és a kaja. Ezekbe most Jack nagyobb arányban száll be. Ezenkívül a mobil-előfizetésem a fix havi költség, de más fixen nincsen. Most már/még "bkv" bérletet sem kell vennem, mert heti egyszer kell csak a suliba járni, és olyankor mehetek vonaljeggyel vagy biciklivel, de akár még gyalog is, mert 4 kilométerre lakom a sulitól. Ez annyira jó. Persze mindig felmerülnek ezenkívül más kiadások is, de ezeket bőven futja a pénzből, amit kapok.

Gondolkoztam, hogy beiratkozzak-e megint a konditerembe. Szerettem oda járni, de szerintem nem fogok visszamenni. Ki tudja hogy lesz megint a coviddal. Amúgy meg van tornaszőnyegem, Jack súlyzókat is vett, és nekem tök jól bevált, hogy a laptopot a konyhaasztalra tettem, és azzal szemben, a kanapé és a hűtő közötti téren tornáztam. Persze van sok előnye a konditeremnek is, de azt hiszem, egyelőre folytatom az itthoni edzéseket. Kedden is elmentem Jackkel futni és a közeli kültéri kondiba. Kb. 15 perc futás és 15 perc a szereken. Vele együtt meg jó élmény. Szóval lehetőségből van bőven, csak csinálni kellene rendszeresen.

Tegnap elugrottam a liljeholmeni bevásárlóközpontba nézelődni. Ilyet is régen csináltam. Nemcsak a covid miatt, de amúgy sem nagyon kötnek le már a boltok, hogy ez külön program legyen, hogy boltról boltra járok, és nézelődök. Szeretem a szép lakberendezési mütyüröket és a papír-írószer boltokat például, de nem szoktam elcsábulni. Biztos a lakás mérete miatt is van így. Nekem többet jelent, hogy legyen letisztult minden (így sem annyira az, mint szeretném), minthogy megvegyek mindent, ami jól néz ki. 

Azért is mentem ebbe a plázába, mert van ott egy nagy és nagyon rendezett használtbolt. Valahogy kedvet kaptam, hogy végignézzem a ruhákat. Aztán megláttam, hogy épp a bolttal szemben nyílt egy másik nagy, szintén szépen berendezett, kulturált secondhand üzlet. Még a férfiruhákat is megnézegettem, és találtam két kifogástalan állapotban lévő, jó minőségű pulóvert Jacknek. Aztán magamnak is találtam egy tök jó mango márkájú blúzt és még egy farmernadrágot is, pedig általában a nadrágokat nincs kedvem átnézni. Jók lettek a pulcsik is, úgyhogy tiszta sikerélmény volt. Egyébként a bolt felét sem volt erőm végignézni, mert így is egy órát töltöttem bent, és nekem az bőven elég volt. A másikba meg be sem mentem már.

Utána még bementem a nagy ICA szupermarketbe. Ott szoktam venni réteslapot baklavához. Anyukám adott nekem mákot, amikor jöttem vissza, és mákos baklavát fogok készíteni. Lehet, hogy a hétvégén átjön Jack egyik haverja. Szegény srácot dobta a menyasszonya. Vagyis hol meggondolja magát, és visszamegy, hol megint szakít. A srác teljesen maga alatt van. Nem tudom, ízleni fog-e nekik a mákos süti. Nekem az a bolt olyan, mintha a jövőben járnék. Nemrég fel is újították és átrendezték, és még jobban néz ki, mint korábban. Nem is tudom, hogy írhatnám le. Már a bejáratnál a gyümölcsös-zöldséges részleg úgy néz ki, mintha az ember megérkezne a kánaánba. Minden van, amit az ember csak el tud képzelni, és minden gyönyörű halmokba rendezve. Egy vizuális gyönyör, ahogy az a rengeteg, óriás rakás színes gyümölcs és zöldség sorakozik egymás mellett. És utána is, bármilyen részlegre megy az ember, mindenből olyan hatalmas választék van, amit el sem lehet képzelni, és minden glédába van állítva a fekete polcokon. A sajtrészlegen szerintem több sajt van, mint egész Franciaországban. A húsok, a kenyerek, a péksütemények... Minden, minden roskadásig tele van friss, és esztétikusan elrendezett termékekkel. Olyan ez a bolt, mint egy múzeum. Vagy nem tudom... Lehet, hogy csak furcsa vagyok, hogy én így tátom a számat egy szupermarketben, de én ilyet tényleg nem láttam még máshol. Végül egyetlen réteslappal kisétáltam az óriás üzletből.