ősz eleji hétvége

A hétvége úgy kezdődött, hogy meg akartuk ismételni a hazautam előtti éttermes randit. Még amikor otthon voltam, egyik nap írtam Jacknek, hogy eszembe jutott, milyen jó volt az az este, ő meg írta, hogy ő is gondolt rá valamelyik nap, és tényleg tök jó volt és ismételjük meg valamikor. Aztán máris javasolta a pénteket, és megint foglalt meglepi helyet. Sajnos most az idő nem volt olyan szép, mint legutóbb, de azért csavarogtunk egy kicsit a városban vacsora előtt. Most egy kínai fúziós étterembe vitt és dim sumot ettünk. Nagyon jó volt ez is.

Kathie-vel is szívesen taliztam volna a hétvégén, de ő picikét körülményes ember, legalábbis én annak látom. Neki valahogy olyan dolgok tudnak mindent felülíró programmá válni, amik nekem jelentéktelen események. Például a mosás vagy a második oltás. Én is a héten kaptam a második oltásomat, kedden. Elbicikliztem az oltópontra, beadták az oltást és hazabicikliztem. Ennyi volt. Kathie meg már szerdán arról írt nekem, hogy nem tudja, hogy áttegye-e az oltását péntekről hétfőre, mert a kollégáinak szörnyű mellékhatásai voltak a második oltástól, és még jatlegje van és a menstruációja is a hétvégén fog megjönni, és fél, hogy ha neki is erős mellékhatásai lesznek, akkor ő azt már nem bírja ezeken a dolgokon felül. De ha meg átteszi az oltást, akkor nem alakul ki a védettség, mire mennek nyaralni, meg hát hétközben lennének a mellékhatások, és betegszabit kellene kivennie.

Mondtam neki, hogy ne foglalkozzon azzal, hogy a kollégáinak milyen mellékhatásai voltak, én is most kaptam az oltást, nekem sem volt semmi bajom, és jó sok emberről tudok, akinek szintén nem volt semmi baja. Nem is lett semmi baja, de mindenesetre mivel már eldöntötte, hogy ő a szombati napot "lábadozással" tölti az oltás miatt, így aznap nem találkozhattunk. Vasárnap pedig kaptam tőle egy fél 2-es időpontot a találkozóra, ami nekem nem volt jó, mert akkor se előtte, se utána nem tudok hosszabb programot tervezni Jackkel. Írtam neki, hogy nekem később jobb lenne, mire írta, hogy rendben, később is lehet. 4-től foglalt időpontot a mosodában, de Erik is beindíthatja a mosást és akkor nem kell sietnie. Erre írtam, hogy én inkább úgy 5-re gondoltam, de akkor ezek szerint az túl késő? Mire válaszolta, hogy igen, az túl késő. Hát jó, így nem lett találkozó Kathie-vel, mert hát mégiscsak oltás másnap és mosás.

Jackkel viszont elmentünk biciklizni vasárnap. Azt találta ki, hogy vigyük a kempingfőzőt, biciklizzünk el egy tóhoz, ahol letelepedhetünk, ő horgászgat, főzünk, eszünk, ilyesmi. Mivel egész hétvégén a könyvemet faltam, ezért gyorsan beleegyeztem a tervbe, mert örültem, hogy míg ő horgászik, én olvashatok. Az egyik barátnőm ajánlotta ezt a könyvet. A címe The Silent Patient (Néma tanú), egy pszichológiai thriller. Egy nőről szól, aki állítólagosan öt lövéssel megölte a férjét, és onnantól kezdve egy szót sem szólt senkihez. Se a tárgyaláson, se barátoknak, se évekkel később a pszichiátriai intézetben, ahova börtön helyett került. Egy pszichológus a fejébe veszi, hogy ő szóra tudja bírni ezt a nőt, és felveteti magát abba az intézetbe, ahol kezelik, hogy ő lehessen a terapeutája, és megkezdi vele a terápiát. Szóval lehet gondolni, hogy tipikus letehetetlen könyv, amit pár nap alatt végigdaráltam, mert megevett a kíváncsiság, hogy mi is az igazság.

Érdekesre sikeredett a kirándulás, mert kiderült, hogy a tó körül, ahova mentünk egy Walk in art, with nature nevű művészeti rendezvény folyt, így a megszokott csend és magány helyett sok ember volt az erdőben. Az ottani lovasfarm amolyan hippitanyává változott és mindenféle sátrak és kiállítások voltak. Letettük a biciklinket az erdő szélén, ahonnan gyalog indultunk helyet keresni a tó partján. Az erdei ösvényen úgy 20 ember állt és nézett egy pontba, pedig teljes csönd volt. El nem tudtam képzelni, mit néznek ezek az emberek, ha közben ilyen csönd van. Egy nő gesztikulált eltorzult arccal és mindenféle pofákat vágott, miközben furcsán mozgott és ugrált. Mindez néma csöndben. Én az ilyen művészetet abszolút nem értem, tök fura volt az egész és nem kaptam kedvet hozzá, hogy beálljak a nézők közé. 

A tó mellett egy szuper kis helyet találtunk. Volt tűzrakó hely is, egy pad asztallal és kellemes lankás rész a víz mellett. Senki nem volt ott, így letelepedtünk a cuccainkkal, és nekiálltunk vizet forralni a kávéhoz, amikor egyszer csak megjelent két nő két gyerekkel és mit sem törődve velünk odabicikliztek mellénk, ledobták a négy biciklit a víz mellett, a két nő hangos beszélgetésbe kezdett, a gyerekek meg fröcskölték egymást vízzel, dobálták a botokat, kiabáltak, harcoltak. Jackkel egymásra néztünk, hogy ilyen nincs. Egyébként már amikor odabicikliztek a mi magánszféránkba, mert oké, hogy nyilvános terület, de azért nem volt olyan nagy az a hely, és közvetlenül mellénk jöttek, akkor arra gondoltam, hogy ezek tuti nem svédek, mert a svédek nem osztozkodnának az erdőn másokkal, hanem keresnének magunknak saját helyet. Igazam is volt, mert talán oroszul beszéltek ezek az emberek. Olyan nagy zajt csaptak. A gyerekek folyton valamit rosszalkodtak, a két nő meg messziről kiabált nekik megállás nélkül. 

Miután ez a hangos csapat végre elment, azután is sokan sétáltak felénk, szóval talán most először nem sikerült nyugodt, természetközeli, emberektől mentes helyet találnunk a hétvégi túráink során. Egy ideig ott voltunk, főztünk, ettünk, én olvastam, de aztán tovább álltunk. A fák közül ének hallatszott. Ütemes, fülbemászó dallamú ének. Nem láttuk, hogy honnan jön a hang, de gondoltuk, hogy ez is a program része. Sétáltunk tovább, és megint csak álldogáló és egy pontba néző embereket láttunk a fák között. Amikor közelebb értünk, megláttuk, hogy mit néznek. A domb aljában a vízben guggolt egy anyaszült meztelen férfi, mellette pedig egy farönkön egy (felöltözött) nő hasalt, és ők énekeltek, adtak ki furcsa hangokat, mozogtak furán, és adtak elő valami újabb furcsa dolgot, amin én csak vakarni tudtam a fejemet. Ennél furcsább dolgot még nem láttam, hogy picit távolabb a fák között van két ember, az egyik meztelen és furcsa hangokat adnak ki, furcsán mozognak, a domb tetejéről pedig úgy 8 ember nézi őket. Ha nem lett volna egy előadás része ez, akkor mindenki gyorsan elsétál tőlük, gondolva, hogy ezek dilisek, így meg mindenki nagyon komoly arckifejezéssel figyelte őket.

Hazafelé még elmentünk fagyizni, és ahhoz képest, hogy nem volt túl hosszú a túránk, én tisztára kidöglöttem. Biztos hozzájárult az is, hogy szombaton elmentünk futni és az edzőparkba edzeni. Szeretnék rendszeresen futni és/vagy edzeni (mint mindig...), és ez volt az első alkalom nagyon hosszú idő óta. Ez is Jacknek köszönhető, mert elhívott magával. Szóval jól elfáradtam, de azért még főztem és mostam is, mert én este 7-re foglaltam időpontot a mosodába. 10-re lett vége. Ha ezt Kathie tudná!