piactéri kalandok

A kirakók után most a tankönyveimet árulom a facebook piactéren. Még nem volt sok érdeklődő, mert nem kezdődött el a kurzus, de biztos vagyok benne, hogy amikor elkezdődik, és rájönnek a tanulók, hogy már meg kellett volna venni a könyveket, akkor majd jönnek a kétségbeesett üzenetek, hogy ők megvennék mind. Legalábbis én így voltam vele januárban, és remélem ők is így lesznek.

A programozós könyvet is feltettem 300 koronáért, és beleírtam a leírásba, hogy a lakhelyemen lehet átvenni. Még aznap rám írt egy fickó, hogy ő megvenné, és mikor veheti meg. Írtam, hogy holnap délután például. Erre írta, hogy jó, de neki sok a 300 korona, ő 250-et adna, és találkozhatunk-e a központban. Visszaírtam, hogy nem megyek a központba és 300 a könyv. Egyébként a fickó úgy néz ki, mint valami amerikai gengszterrapper wannabe. Nagydarab fickó vastag láncban, és a fotói is sötétek és naggyon keménygyerekesek. Ahhoz képest, hogy az árról és az átvétel helyéről is alkudozni akart, azonnal válaszolt, hogy rendben, akkor holnap 4 körül találkozzunk a metrónál. Mondtam, hogy oké, és hogy írja meg a pontos időpontot, amikor már úton van. Aznap, mivel a munkát már letudtam és nem is aludtam jól, ezért gondoltam, úgy fél 4-ig ledőlök egy picit. Amikor 3 után felkeltem, azt láttam, hogy ez a gengszterfejű 6 perc alatt 3-szor hívott a telefonomon, egyszer a messengeren + küldött egy sms-t és rám is írt a messengeren. Miaf... komolyan. Ha meglógtam volna a 300 koronájával vagy nem lettem volna ott a megbeszélt időpontban, még akkor is túlzás lett volna ez a zaklatás. Visszaírtam neki a messengeren, erre ezt válaszolja: miért nem veszed fel a telefont, ha hívlak? Hogy tessék?? Miért nem veszem fel a telefont? Na szerinted miért... Esetleg mert nem érek rá?

Ezután kezdtem megbánni az eladást, és arra gondoltam, hogy majd jön ez a keménygyerek, kikapja a kezemből a könyvet, és odaszól nekem, hogy sétáljak szépen el. Vagy hogy ő csak 250-et fizet, és int, hogy taka. Még nem is volt fél 5, a megbeszélt időpont, de már megint hívott ÉS írt, hogy már ott van. Aztán amikor én is odaértem, már messziről láttam, hogy ez nem is a nagydarab, hanem valami gizda kis alak. Ahogy odaértem a - gondolom - csicskájához, az rögtön telefonált, mormogott valamit a telefonba, megnézegette a könyvet, és mondta, hogy mindjárt küldi a pénzt. Álltunk ott némán, kínosan, én pislogtam, hogy mi történik... Majd szerencsére megérkezett a pénz a gengsztertől, mondtam, hogy megjött, a csicska meg lelépett a könyvvel. Úgy éreztem magam, mintha fényes nappal drogot adtam volna el a helyi maffia emberének. Pedig csak egy nyamvadt Java könyv volt.