beiratkozás

Pénteken elkészítettem a mákos baklavát Mautner Zsófi receptje alapján. Finom lett, de ronda. Nem értem, hogy a receptnél hogy működhetnek az arányok, mert én még több réteslapot is használtam, így több mákot is, szirupból viszont a megadott mennyiséget, és még így is túl sok volt a szirup és eléggé eláztatta a sütit. Azt sem értem, hogy minek tesz a mákos töltelékhez keményítőt is, amikor így is több tejet kellett használnom a megadottnál, mert annyira sűrű volt a massza. Na nem baj, az a lényeg, hogy nagyon finom lett, és még a mákhoz nem szokott fiúknak is ízlett. Főételnek pedig lasagnát sütöttem, amit friss salátával és Jack által a "kertben" termesztett paradicsommal szolgáltam fel. Nagy sikere volt ennek is.

Ma pedig megvolt az első napom a suliban. Izgultam miatta, és vártam is. Jobb volt az első benyomásom, mint amire számítottam. Szépen fogadtak minket egy irodaszerű osztályteremben. Kaptunk kávét, gyümölcsöt, üdítőt, több ember is ott volt az intézményből, és a beiratkozáson felül mindenféle infót elmondtak. Ja, és be is kellett mutatkoznunk. Mikor lesz az, hogy nem érzem hátrányban amiatt magam, hogy külföldi vagyok? Mármint mikor lesz az, hogy nem téma az, hogy svédül kell beszélnem és mások is svédül beszélnek? Hogy nem a nyelv a fő kihívás számomra, hanem maga a feladat? Biztos eljön majd ez a nap, mert angolban is eljött, de addig marad ez, ami most van.

22-en voltunk diákok és csak négyen külföldiek. Volt egy ukrán, egy libanoni, egy japán és én. Egyébként mindenki értelmesnek nézett ki. Nem voltak nagyon fura arcok. Korban azért többségük fiatalabb, mint én, de vannak hasonló korúak és idősebbek is. A bemutatkozáson kívül nem kellett beszélni, de azért meg voltam szeppenve a leendő csoporttársaim között. A nyelvi akadályok miatt. Kívülállónak érzem magam. Nem tudok magam lenni, amikor nem tudom magam nyelvileg kifejezni, és ez olyan frusztráló érzés. Hiába mondják nekem emberek, hogy megy nekem a svéd, én belül nem így érzem. Én tudom, hogy nem tudok magam lenni ezzel a limitált nyelvtudással. Aki hall beszélni, az viszont nem tudhatja, hogy ez nem teljesen én vagyok. Vagy hogy bennem van ez a frusztráció, hogy belém ragadnak gondolatok, hozzászólások, mert nem tudom kifejezni magam.

De ahogy írtam, biztos egyre jobb lesz. Ezt kell mantráznom magamban, és kilépni a komfortzónámból. Túl kell lépnem azon, hogy biztos nyominak tűnök, vagy hogy nem helyesen mondok dolgokat, és csak arra koncentrálni, hogy mondjam akkor is, ha ijesztőnek tűnik. Illetve azért szeretném is fejleszteni a svédemet a suli mellett. Az tuti, hogy az utóbbi időben nagyon elkényelmesedtem, és nem emlékszem, mikor léptem ki utoljára a komfortzónámból. Persze a covid nagyban hozzájárult ehhez, mert nem is nagyon lehetett mit csinálni. Így most extra szokatlan az, hogy új emberekkel kell találkoznom, megmutatni magamat. Nem csak egy fej leszek a zoomon, mint a svédkurzusnál volt. Lesz néhány ismerkedős program a következő 2-3 hétben, és ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy melyikre megyünk. Én mindegyikre felírtam magam, de közben egy részem szeretett volna megfutamodni, és nem feliratkozni.