búcsúeste

Ismét úton vagyok egy hazalátogatásra, de most picit rövidebb lesz. A múltkorihoz képest most jóval lazább vagyok. Jó, múltkor másfél év után mentem haza, és hosszabb időre is. Most csak egy kisebb hátizsákkal megyek. Nem is vittem semmi ruhát, mert otthon annyi ruhám, cipőm, mindenem van. Tök fura ez, nem is tudom, hogy történt. Na jó, tudom hogy úgy, hogy amikor az EU-s gyakorlatom volt, akkor is sok ruhám otthon maradt, de közben vettem újakat. Aztán Svédországban ugyanez. Szóval otthon van mindenféle ruhám, cipőm, tisztálkodási szerek meg ilyesmi. Most laptopot sem kell vinnem szerencsére. 

Tegnap olyan jó romcsi esténk volt. Jack javasolta, hogy menjünk el valahova csütörtök este, és meghív vacsorára. Meglepetés volt, hogy hova foglal. Olyan cuki. Ezer éve nem volt ilyen városi, éttermes randink. Szépen kiöltöztem, felvettem a nyár elején vásárolt kék virágos rucimat, a szülinapi nyakláncomat (szinte az egyetlen ékszerem), a Jacktől kapott, szintén egyetlen parfümömet (Miss Dior), kicsit extrább smink, és nagyon jól éreztem magam a bőrömben Jack oldalán, aki pedig olyan szerelmesen nézett rám, mintha ez csak a néhányadik randink lenne. Elolvadok tőle.

Sétáltunk egyet az étterem előtt, és végig izgatott voltam, hogy hova megyünk. Az volt a megérzésem, hogy olasz helyre fogunk menni, mert Jack tudja, hogy a tésztaételek a kedvencem, de nem gyakran szoktunk amúgy olasz étterembe menni. Igazam is lett, egy Hosteria Tre Santi nevű helyre vitt. Mindenki elegánsan volt felöltözve, és maga a hely is elég elegáns volt. Tök jó kaját tudtunk rendelni, két személynek való tésztatál háromféle tésztaétellel. Nekem az ilyenek a kedvenceim, mert tök jó, amikor nem kell egyféle kaja mellett "elköteleződni", hanem többfélét is meg lehet kóstolni. Ah nagyon finom volt az egész. Pestós tészta, tenger gyümölcseis és gombás bélszínes tészta, nekünk bélszín nélkül.

Vacsi után hazamentünk, de még vettünk a boltban fagyit, és megeszegettük miközben megnéztük az Office 6. évadának utolsó két részét. Nekem az Office a top 3 sorozatomból az egyik, és már harmadjára nézem végig, de most is úgy nevetek rajta, mint először. Néha még jobban is, mert néha előre nevetek.

Szóval ez a tegnapi este olyan jó búcsú volt. Nem mintha olyan sokáig lennék távol, de azért mindig szomorú vagyok, amikor nem vagyok Jack közelében. Még amikor nem is voltunk együtt, csak ismertem őt, akkor is úgy volt, hogy minden nap, amiben ő benne volt, az jobb, érdekesebb, színesebb, élvezetesebb, viccesebb és emlékezetesebb volt. És minden nap, amiben nem volt benne, egy kicsit szürkébb és feledhetőbb. És ez az érzés egy cseppet sem fakult azóta sem.