utolsó napok a gyerekeknél

Elkezdődött az évben az utolsó munkahetem, hurrá. Ez ad egy kis extra lendületet. A gyerekeknél három hete először újra rendes napom volt, és hát a konyhában ücsörgés és várakozás a hét órai szabadulásomra, az nem hiányzott. A többi viszont jól esett, főleg amikor arra gondoltam, hogy ezek a legeslegutolsó napjaim itt, és egy korszak ér véget. Jól esett vezetni a kocsit, elmenni a sulihoz, keresni a kissrácot a nagy iskolaudvaron, ott lenni a szép lakásukban, de leginkább hülyéskedni a srácokkal. 

Ma mézeskalácsot formáztak a gyerekek. Lehet bolti, előre gyártott tésztát kapni, így nekik csak a nyújtás és a "gyurmázás" része marad. Csak játékból csinálják, nem karácsonyfa-díszítésre vagy fogyasztásra. Tisztára be voltak ma sózva, össze-vissza vihogtak, és megint péniszeket (ezt ők mondják így) készítettek a tésztából, illetve egy nagy emberkét, akinek csöcse (ezt is ők mondják így, csak angolul) ÉS pénisze is volt. És közben hülyeségeket beszéltek. Kérdeztem tőlük, hogy honnan veszik ezeket a dolgokat, és mondták, hogy a szomszéd gyerektől (aki 13 éves). Kérdeztem, ő honnan veszi őket, mire mondták zavartan és nevetve, hogy a pornhub pont comról. Szomorú. Ez a kettő mondjuk nincs nagyon megfertőzve, a szomszéd srác meg kiskora óta elég fura. Kérdeztem a fiúktól, hogy mégis a szüleik mit fognak szólni ezekhez, de azt mondták, hogy nem fogják látni, mert megeszik addigra.

Amikor kisültek az alkotások, szóltam nekik, és a nagyobbik jött, és lelegelte a két emberkéről a kukikat és a csöcsöket. Besírok, komolyan. Jön a kisebb, nézi a csupasz emberkéket, és kérdezi döbbenten, hogy hova lett a pénisz? Mondom, a bátyád megette. Néz rám, néz vissza, néz rám. Komolyan? Mondom, komolyan. Röhög.

Elküldtem az olasz barátnőmnek az előtte utána fotókat a sztorival, és a válasza: 

HAHAHAHAHHAHABABABABABAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHAHAB

Majd pedig hozzátette: karácsonyra talán egy Freud könyv kerül a fa alá.

Hát azért az ilyen dilis munkanapok hiányozni fognak. 

Ma korábban végeztem a másik munkámban, és már megint a büdös taxis jött értem. Anélkül, hogy egy elkényeztetett hercegnőnek tűnnék, szeretném elmondani, hogy a taxizás tiszta nyűg nekem, főleg olyankor, amikor például a büdös taxis jön. Nem tudom, mi bűzlik, ő vagy a kocsija, de az egész légtérben szájszag-szerű szag terjeng. Undorító. Elmentem az egyik kisebb plázához, bár ez tényleg nagyon kicsi, Stockholmban talán csak egyetlen olyan igazi plázás pláza van. Itt nem divat. Vettem a gyerekeknek karácsonyi ajándékot. Kár, hogy nem korábban gondoltam erre, mert akkor menőbbet tudtam volna venni. Az ő korosztályuk mostanában a LED-es és/vagy csillogó-villogó diszkófényekért van odáig, és találtam egy honlapot, ami tök sok ilyesmit árul, de 10 munkanap lett volna a kiszállítás, és sajnos későn találtam ki. Viszont így is találtam olyat, amit bírni fognak. Fortnite-os Nerf puska. A nagyobbnak még pluszban egy ujj-gördeszka, a kisebbnek pedig már ezer éve vettem egy nagy slinkyt, amit egy játékboltban láttam, és tudom, hogy szereti őket, bár percek alatt összegabalyítja. De épp ezért lehet újra és újra venni neki. Egyébként a Nerf puska az egy műanyag fegyver, ami puha szivacsos, de műanyag végű töltényt lő ki, és imádják a gyerekek. A Fortnite pedig egy nagyon népszerű videojáték, és kiadtak olyan Nerf fegyvert, ami gondolom a Fortnite-os fegyverek alapján készült. A slinky pedig az a klasszikus jópofa rugós játék, ami lelépeget a lépcsőn. Azoknak, akiknek esetleg ez kínai volt. Nekem is az a gyerekjátékok világa.