ha választhatsz, hogy igazad legyen vagy kedves légy, légy kedves

Még mindig nem döntöttem a hazautamról, de sokszor vagyok kedvtelen az egész helyzet miatt. A nagy szürkeség miatt folyamatosan fáradt vagyok, és semmihez nincs kedvem. Étvágyam is alig, de az már hónapok óta. A 3. hete alig dolgozom, még ma sem kell mennem a gyerekekhez. Tegnap csak teniszre kellett vinnem a nagyobbat, mondjuk legalább emiatt kimozdultam. 3 fok volt, és biciklivel mentem. Egyszerre volt szörnyű és jó élmény a bicikliút, de amikor beértem a városba, akkor jól esett látni az óváros nagy karácsonyfáját, a díszeket a királyi palotán, a hatalmas világító szarvasokat és a szép fényeket mindenütt. Kérdeztem a gyereket a betegségükről és hogy csináltak-e tesztet, de furcsa válaszokat kaptam. Azt mondta, hogy neki csináltak tesztet, de nem érkezett még meg az eredmény (két hét alatt?), és hogy az öccse szerintük nem koronás, mert ő sokszor beteg, és amúgy sincs most sok eset Stockholmban. Érdekes, múltkor még azt mondták róla, hogy ő sosem beteg, most meg sokszor? És nincsen sok eset Stockholmban? Rosszabb a helyzet, mint valaha. Nem értem ezt a családot.

Szóval sötét van, alig van energiám és kedvem valamihez. Este nem bírok elaludni, reggel pedig nem bírok felkelni. Hétfő este sokat sírtam, nyomorultul voltam, és mondtam Jacknek, hogy hagyjon aludni kedden, és így fél 11-kor sikerült összeszednem magam. Ma megpróbált 9-kor felébreszteni, de még vagy 40 percig aludtam, hiába szólt egy csomószor. Úgy érzem magam, mint egy téli álmot alvó medve. Legszívesebben magamra húznám a takarót, és semmit se csinálnék. De nem szeretek ilyen nyűgös és negatív lenni, úgyhogy összeszedek pár jó dolgot is.

• Jack. Egyértelműen ő a legjobb az életemben, az utóbbi egy-két hónapban különösen. Úgy érzem, eltávolodtam a családomtól és a barátaimtól, így még többet jelent, hogy van nekem ő. Hogy esténként mellette aludhatok el, vagy ha ő később megy aludni, akkor is mindig bejön velem a hálóba, befekszik mellém, és beszélgetünk még 10 percet, jó éjt puszit ad, jó éjszakát kíván. Reggel pedig, ha nem kell dolgoznom mennem, ő ébreszt. Bejön, elhúzza a függönyt, bebújik mellém az ágyba, cuki, elkészíti a kávémat. És a kettő között, a reggeli és az esti rutin között egész nap vidám, hülyéskedik, ezer néven szólít, viccelődik, random megpuszilgat, odajön, hogy megöleljen, kedveseket mond. Amikor szomorú vagyok, meghallgat vagy próbál felvidítani. Olyan hálás vagyok érte.
• A Tetris meccsek. Jack elővette a rengeteg régi, 30 év körüli Nintendós játékait. Sokfélével játszunk együtt: röplabda, autóverseny, platformjátékok, lövöldözős, harcolós stb. de a kedvencem az összes közül a klasszikus Tetris. Jack már régen megunta, de én nem tudom megunni, és a kedvemért minden nap játszik velem úgy fél órát. De annyira izgi és vicces, és versengünk, és nagyon szórakoztató. Szinte mindig ő nyer, de ha én nyerek, annál nagyobb eredmény.
• A kandírozott narancshéj projektem, amit a nagykövetségi karácsonyi ajándékozáshoz készítek már 3. napja. Külön elmentem egy nagyobb élelmiszerboltba, hogy bio narancsot tudjak venni, és hétfőn összesen 4 órán keresztül motyogtam ezzel, aztán egyesével felsorakoztattam a sok narancshéjat, hogy száradjanak, ma pedig csokiba és cukorba forgatom őket. Eddig ez a legkarácsonyibb dolog az évben nekem.
  
• Az angol The Office sorozat. Az amerikai Office az egyik kedvenc sorozatom, de a britet eddig sosem láttam. Most megnézzük, és annyira jókat nevetünk esténként rajta.
• Dr. Domján Mihály. Ő egy pszichológus, aki idén elkezdett egy podcastot, amit anyukám ajánlott nekem, és hatalmas rajongója lettem. Úgy megszerettem ezt a két embert, aki a podcastot csinálja, mintha kedves barátaim lennének. A karácsonyi rész különösen szívmelengető volt. Imádom az ilyen pozitív embereket, mint ő. Azt különösen bírom benne, hogy mindig elmondja, hogy mennyire örül, ha írnak neki, és jól esik neki a sok visszajelzés. Olvasok pár blogot, hallgatok pár podcastot, nézek pár YouTube-ost, de senki mástól nem hallottam ilyen őszinte lelkesedést a visszajelzések iránt. Nekem ez annyira pozitív. Persze vannak olyan, főleg külföldi tartalomgyártók, akiket több százezren követnek, és biztos nekik egy ponton ez megszokottá válik. De én azokkal tudok igazán azonosulni, akiknek minden egyes kedves szó sokat jelent, és megköszönik. Én imádom az önzetlen kedvességet, amikor valaki képes mondani egy dicséretet, vagy tesz egy kedves gesztust a másik felé. Például múltkor mondta anyukám, hogy az ő anyukája húga felhívta őt csak azért, hogy elmondja neki, hogy látott rólam egy fotót a facebookon, és hogy milyen szép voltam és milyen szép a hajam, és jól áll ez a hajszín. Mennyire kedves már. És én is erre igyekszem az életemben. Próbálok a jóra koncentrálni, jót adni az emberek életéhez, és nem terjeszteni a negativitást. Na, és én is írtam ennek a kedves Dr. Domján Mihálynak egy köszönő levelet a facebookon, amiben leírtam neki, hogy olyan sok örömet ad a podcastja. Szinte azonnal válaszolt is egy kedves és szívmelengető üzenettel, és annyira jól esett. Én azt mondom, a kedvesség is olyan ragályos, mint a vírus, és inkább az terjedjen.