luca nap és sötét december

Ma van Lucia/Luca napja, ami Svédországban nagy ünnep, szép hagyományok kötődnek hozzá. Például a Luca napi sáfrányos kalács, amit párszor már én is sütöttem, a gyerekekkel többször is. Ők azt a részét szeretik a legjobban, amikor lehet "gyurmázni" a tésztával, és különféle hülye formákat gyárthatnak a hagyományos S-alak helyett. Idén nem sütöttünk, ez a tavalyi fotó, pénisz-kalácsokkal. Mondanám nekik, hogy ne viselkedjenek gyerekesen, de hát ha egyszer azok... Másrészt meg megértem, szerintem is vicces. És utána kedvesen kínálgatják apának, anyának vagy nekem a pénisz-kalácsokat.  

A másik a Luca napi műsor, amit iskolákban és templomokban szoktak megtartani, de idén elmaradnak ezek. Az állami tévében is mindig közvetítik a műsort az ország valamelyik iskolájából. Ma reggel reggeli közben betettem, és Jackkel közösen néztük, illetve a háttérben ment. Olyan szép. Idén koronavírus kiadás van, vagyis nem templomban vették fel, hanem a szabadban, és még ott is távol állnak egymástól. Nehéz az idei karácsony a vírus miatt, és jól esett ez a szívmelengető műsor. Ráadásul idén különösen ocsmány a december. Nincs elég hideg, hogy havazzon, de az eső sokat esik, és november 27-e óta nem volt egyetlen napsütéses óra sem Stockholm környékén a meteorológusok szerint. Az ég színe sötétszürke, világosszürke vagy fekete. A (láthatatlan) nap 14:47-kor tér nyugovóra. Tegnap kérdezte Jack, hogy emlékszem-e még a napra, kérdeztem, az mi, mondta, hogy ő sem tudja, biztos valami mitológiai jelenség.

Már csak egy munkahetem van az évben. Végre pénteken rendesen mentem a gyerekekhez, és olyan jó volt velük. Találkoztam az anyukájukkal, velük is sokat beszélgettem, úgy szeretem őt is. Hiányozni fognak. Mondtam neki, hogy felvettek a képzésre, és most már véglegesen eldöntöttem, hogy a másik munkámat tartom meg. Szerintem már amúgy is véglegesnek vette, mert mondta, hogy rendben, és hogy kedden interjúznak az egyik lánnyal, akit én találtam. Sajnos a másik, aki szimpi volt, úgy tűnik, végül nem jelentkezett. Rákérdeztem nála még egyszer, de nem válaszolt.

Tegnap (szombaton, még ilyet!) fogorvosnál voltam fogtömésen. Életemben először volt lyukas fogam. Kellemesen csalódtam a kezelésben is, és abban is, hogy alig izgultam előtte. Az is tök jó, hogy a helyi fogászatra mentem, mert a környékbeli facebook csoportban láttam, hogy többen írták róla, hogy jó hely, így nem kellett buszoznom vagy metróznom, csak elsétáltam a 8 percre lévő központba. Jó érzés, amikor olyan, mintha kisvárosban laknék. Ráadásul a fogorvos nő és az asszisztense annyira kedvesek. Bár nincs összehasonlítási alapom, szerintem tök jó munkát végeztek. Utána találkoztam Kathie-vel egy sétára, Jack gitárórán volt, este pedig fincsi udon tésztás ázsiai levest készített. Mivel élt Japánban és több ázsiai országban is járt, ezért ő jól ismeri az ázsiai ételeket. Általában ő szokott nálunk ilyeneket készíteni, mert ő jobban ismeri ezeket.

Most is elment gitározni, én meg majd addig gatyába rázom a lakást. Az előbb nógatott a tesóm, hogy írjam meg a szüleimnek, hogy nem megyek haza, így végre rávettem magam. Most rá sem akarok nézni a telefonra, mert olyan szomorú leszek a választól.