kedves idegenek

Kedden kicsit korábban elindultam munkába, hogy elugorjak a Hötorgetre, ahol van egy nagy piac, és ott szoktuk venni a dióféléket nagy kiszerelésben. Mindig ugyanaz az árus van ott, egy iráni bácsi, aki annyira kedves. Általában Jackkel együtt szoktam menni, évente csak párszor, mégis mindig megismer minket, most meg egyedül voltam, de engem is megismert.

 

Hötorget

Sergels torg

Aztán gyalog mentem tovább, és megnéztem közelről az NK, a luxusáruház kirakatát, ami minden évben különleges mesevilágot varázsol az ablakaiba. Kevesen voltak a városban, főleg karácsonyhoz képest.

Ma volt utoljára az évben tenisze a kissrácnak, és általában, amikor ő teniszezett, akkor mindig volt 1-1 szabad órám a gyönyörű kávézóban, és az anyuka a teniszklub tagsági kártyáját az autóban tartja, hogy használhassam parkoláshoz és fizetéshez, mert jár a tagsághoz valamennyi, a kávézóban levásárolható pénz. Így általában olyankor én beültem valamelyik nagy fotelbe egy smoothie-val vagy egy isteni kardamomos csigával, és lazultam. Az egyik pincérnő egy idősebb nő, és olyan aranyos. Mindig mosolyog, amikor meglát, és kérdezi, mi újság. Úgyhogy most meséltem neki, hogy valószínűleg ma leszek utoljára, és mondta, hogy de kár, hiányozni fogsz innen, de gyere majd vissza néha egy kávéra. 

6-ra jött interjúra az új lány, akit én találtam, de már 6 előtt 4 perccel csöngetett. Éppenséggel még otthon sem voltak a szülők. Én is egy keddi napon mentem interjúra anno, de én talán 7-re, és én is ott voltam pár perccel korábban, de eszembe nem jutott volna korábban felcsengetni valaki otthonába. Arra gondoltam volna, hogy lehet hogy még elszaladnak mosdóba, vagy gyors lezuhanyoznak, és az a négy perc is sokat számít. Én sétálgattam az utcán, majd pontban 7-kor csöngettem. Ennek semmi jelentősége nincsen, csak érdekes volt látni, hogy egy másik ember hogy, milyen ruhában és mennyire idegesen vagy nem idegesen érkezik ugyanarra az állásra, helyre, amire egyszer én is. Egyébként irtó kedves lány, nagyon szimpi. Közvetlen, barátságos, mosolygós és laza volt. Kérdeztem tőle este messengeren, hogy ment az interjú, és nagyon lelkes volt. Hogy milyen aranyos a család, minden nagyon tetszik neki, és annyira hálás a közvetítésemért, és hogy segítettem neki. Cuki. Megbeszélték, hogy januárban az első héten együtt leszünk, és mindent megmutatok neki. Ennek örülök, jó lesz még egyszer a srácokkal lenni, és átadni a stafétát.