téli napforduló

Végre mától hosszabbodnak a nappalok, aminek Svédországban nagyobb jelentősége van, mint otthon, mert itt sokkal sötétebb a tél. És ez minden évben megvisel. Az idei tél különösen nehéz, itt a vírus is és amit hoz magával, de az időjárás különösen lehangoló idén. Eddig semmi tél nem volt, most is 6-7 fok van, és szürkeség, szürkeség, folyamatos szürkeség. Hetek óta először kikukucskált szombaton a nap egy kis időre, de azóta megint nincs sehol.

Továbbra sem sok energiám van. Tudom, hogy ez ördögi kör, mert minél kevesebb az energiám, annál inkább nem csinálok semmit, és minél inkább nem csinálok semmit, annál rosszabb lesz a kedvem, és tűnik nehezebbnek megmozdulni. Jack nem ilyen. Ő tele van energiával, jó kedvű, régóta rendszeresen sportol (én már egy ideje se nem biciklizem, se nem tornázom), és hétvégén kirángat egy kicsit a kanapéról egy-egy sétára.

Kivettem két hét szabit a nagykövetségen, bár nem sok értelme van ennek a hétnek, mert nem csinálok semmit, a gyerekekhez meg mennem kell, amit péntek este tudtam meg. Bosszantó, hogy nem válaszolt az anyuka az SMS-emre, pedig ha pénteken délelőtt megírta volna, akkor átszervezhettem volna még a szabimat. Most szinte feleslegesen használtam el három napot.

Szóval megyek a gyerekekhez, szerencsére csak hat órára, 11-től 5-ig. Az ilyen napok, amikor szüneten vannak, nehezek tudnak lenni. Máskor a fő feladatom, hogy ide-oda vigyem őket, főzzek gyorsan, megvacsoráztassam őket, és szabadidejük szinte semmi. Ilyenkor meg nyaggatnom kell őket, hogy ne mobilozzanak, csináljanak valami értelmeset is. Ha egész nap a házban vannak, akkor tuti elmegy az eszük minimum egyszer, és rohangásznak, tárgyakkal dobálják egymást, birkóznak, visítoznak, üvöltöznek, és nagyon idegesítőek. És most se ugrálópark, se mozi, se múzeum, se semmi program nem jöhet szóba. 

De igazából jó is velük lenni, mert jópofák, az ő lakásuk majdnem 6-szor akkora, mint a miénk, és teljesen otthon érzem magam, úgyhogy szeretek itt lenni. És amúgy is ezek az utolsó napok. Már felállították a fát, és kicsit karácsonyibb a hangulat, mint nálunk. A gyerekek karácsonyi izgalma is ragadós. 

Pedig én nem sokat készülök a mostani karácsonyra. Máskor én hazamentem, Jack meg itt maradt, és sosem volt karácsonyfánk, nem is ajándékoztunk, semmi. Most sem lesz fánk, egyrészt nincs semmi "hozzávalónk", és nem most akarok boltról boltra járni karácsonyfadíszeket gyűjteni. Másrészt meg nem is nagyon tudnánk hova tenni.

Jack viszont egész lelkes, már ami a kajákat illeti. Ő javasolta, hogy süssünk mézeskalácsot, és majd visz anyukájának is. Aztán meg, hogy legyen már egy rendes igazi karácsonyi vacsoránk, ha már így alakultak a dolgok. Szóval kinéztünk pár svéd és vega/hálás karácsonyi fogást, és tegnap meg is vettük a hozzávalókat a legtöbbhöz. A mézeskalács tésztáját már begyúrtam, Jack vesz ma formákat, rendeltem egy 12 darabosat is ma a neten, de nem hiszem, hogy megjön csütörtökig, bár tök jó lenne.