vendégeink

Magunkhoz képest nagy társasági életet élünk most, mert sorra meglátogat minket az összes ismerősünk, hogy megnézzék a babát, és be vannak táblázva a hétvégéink. Szombaton Noemi volt a soros. Ő a barátnője annak a srácnak, aki Jack gyerekkori barátja volt, és másfél éve öngyilkos lett. Írtam akkor erről, talán emlékeztek is rá. Két kislányuk van, de most csak a kisebb, hároméves jött vele. Hoztak nekünk sok szépet. Virágot, finomságokat, péksütit a kávézáshoz és egy zenélős könyvet svéd dalokkal. Ez részben nekem volt ajándék, hogy megismerjem a svéd klasszikus gyerekdalokat. 

Csodálom Noemit, hogy mennyire erős és hogy másfél évvel a tragédia után mennyire jól van. Pedig neki az a fiú elsöprő szerelem volt, romantikus filmekbe illő. A lányai tartották életben, miattuk dolgozta fel a tragédiát és miattuk folytatja az életét olyan szépen, ahogyan teszi. Nem tudom, hogy most hogy van belül, hogy hova helyezte magában az elvesztett szerelmét, nem tudom hogy ki szeretné-e nyitni még egyszer a szívét és beengedni valaki mást az életébe, de kívülről nézve nagyon jól van. Életvidám, nevetgélős, derűs. Jó volt vele.

Délután még apósom is átjött, de ő gyakran látogatja a kisunokáját, úgyhogy nem ritka vendég nálunk. Összedobtam egy almás crumble-t, amit (bolti) vaníliasodóval (vagy fagyival) eszünk. Ez jó desszert, mert általában minden hozzávaló van itthon, gyorsan kész és fincsi is. A két vendég között elmentünk egyet babakocsizni a tavaszias időben, és útba ejtettük a thai bódét, ahol megebédeltünk.

Vasárnap még izgalmasabb vendégem volt. A kínai kollégám látogatott meg, akivel Elsa mellett a legjobban jóban lettem az irodában. Ő kérdezte tőlem a héten, hogy eljöhet-e megnézni a babát. Örültem, hogy ő írt nekem, mert habár már beszéltük, hogy majd szeretne eljönni, valahogy mégis félek átlépni a határt a magánélet és munka között, és meghívni az otthonomba a kollégáimat. Egyébként a  csapatomban hat lány van, én voltam a negyedik, akinek gyereke lett (két év alatt, amióta a cégnél vagyok), most pedig az ötödik csaj is babát vár, illetve Elsa a másodikat (az őszi vetélése után, úgyhogy boldog vagyok, hogy összejött neki). Tervezem, legalábbis eljátszom a gondolattal, hogy meghívom ezeket a lányokat, vagy legalább azt a kettőt, akivel a legjobban jóban vagyok, de még gyűjtöm ehhez a bátorságot.

A lényeg a lényeg, örültem hogy a kínai kollégám kezdeményezett, és meghívatta magát. Amikor még várandós voltam, mondta nekem, hogy én vagyok az első akit ismer és gyereket vár, és még kisbabát sem látott közelről. Hát ő aztán jó közönség volt, mert senki, még a szüleim sem voltak annyira odáig a kisbaba látványától, mint ő. Én ilyet még nem láttam, nagyon aranyos volt. Amikor ébren volt, játszott, beszélt vele, de még amikor aludt, akkor is csak nézte és nézte a babát és nem tudta abbahagyni. Itt volt három óráig, mert nem bírt elindulni, mindig még egy kicsit nézni akarta a kis lényt. Mondtam is neki, hogy jöjjön máskor is, főleg amíg még ilyen pici.