Ma van húshagyókedd, tehát hivatalosan a mai napon kell semlát enni. Általában már karácsony után, de januárban biztosan kezdenek megjelenni a pékségek és cukrászdák polcain a semlák, de a hagyományőrző svédek szerint hallatlan dolog húshagyókedd előtt enni. De hát ha egyszer olyan finom?! Amatőr semla-kóstolónak vallom magam, és minden évben szeretem pár új hely semláját megkóstolni. Meg szoktam nézni a különböző "Év semlája" és "Stockholm legjobb semlája" listákat is. Idén nem volt olyan jó semla-évem, mert nem tudtam letesztelni számomra új, toplistás helyeket, de azért nem panaszkodhatom, mert így is ettem többet és mindegyik fincsi volt.
Ezek a Vete-Katten semlái, amit apósom hozott, mikor először jött babanézőbe. Ez két héttel a szülés után volt, amikor tizennégy napja a kórházon kívül sehova nem tettem ki a lábam a lakásból, úgyhogy hihetetlenül jólesett, hogy ha már én nem tudok a városba menni, akkor ő idehozta nekünk a várost. És főleg hogy azért hozott semlát és nem mást, mert emlékezett rá, hogy én hogy szeretem. A Vete-Katten egyébként Stockholm egyik legklasszikusabb, turisták által kedvelt kávézója.
Ezek mini semlák, amik nem tudom, honnan vannak, de egyszer Jack főnöke vitt be sokat az irodába, és maradt belőle, így hozott nekem belőle. Nagyon finom volt ez is.
Ez két hete volt az Överjärva Gårdscafe nevű helyen, ami az első babás-babakocsis kávézózásunk volt egy hozzánk közeli helyen. A random kávézók semlái nem mindig jók, de ez az volt.
Ezt pedig ma vettem egy pékségben a plázában. A ronda, de finom sütemény ékes példája. Amilyen csunyuska a zsömléje, olyan puha és omlós volt. Azért voltam a plázában (ez a Täby centrum, tőlünk 10 percre kocsival) mert a kismamás facebook-csoportban találkozó szerveződött. Meséltem erről a csoportról, amiben januárra kiírt kismamák vannak, és hogy milyen jó, támogató közösség és mennyi hasznos információhoz jutottam belőle már a várandósság alatt is. Ez azóta is így van, de azóta már megszületett az összes baba, és terhes-csoportból baba-csoport lett.
A csoporton belül lett egy helyi csoport is, kb. 40 taggal és most szerveztek egy talit a plázába az Espresso House kávézóba, ami elég tágas ahhoz, hogy megszállhassa egy csapat babakocsis anyuka. Majdnem nem mentem el rá, mert az elmúlt két napban olyan keveset aludtam, hogy azt hittem, nem lesz rá erőm. Fél 9-kor keltem fel azzal a gondolattal, hogy majd elmegyek a legközelebbire... De aztán elkapott a FOMO és rájöttem, hogy nincs még túl késő. Ha gyorsan elkészülök, akkor simán odaérek még így is.
Betettem a babát a BabyBjörn székbe (ami életmentő) beugrottam a zuhany alá, gyors smink, valami öltözék, ami rájön a post-partum habtestemre is. Most az egyszer a gyerek is együttműködő volt, ugyanis pelenkacsere előtt kakilt, nem pedig utána vagy közben, ami szintén megesik. (Például tegnapelőtt hajnali 3:30-kor. De legalább mindig olyan jókedvű a pelenkázóasztalon, hogy nem is tudok bosszankodni.) Becipeltem az erkélyről a babakocsit, amit vasárnap óta, amióta megérkezett az előszobaszekrény, már ott kell tárolni. Egy gyors etetés, aztán beültettem a kisfickót az autósülésbe, amit a babakocsi tetejére téve toltam le a parkológarázsba az autóig (most otthagytam a kocsiban az ülést, mert szerintem már nem lesz olyan, hogy azzal cipelem valahova, mert túl nehéz, szóval mindig velünk lesz a babakocsi, ha autóval megyünk valahova). Az a szerencse, hogy mivel parkológarázsból garázsba, majd a plázába megyek, ezért nem is kell kabátot vennem és a babát sem kell beöltöztetnem, elég egy plédet ráterítenem, így legalább ez gyorsan megvolt.
Tíz perc késéssel értem oda, de abszolút nem volt probléma. Rendeltem egy forró csokit és egy szendvicset, és leültem a többi anyuka közé. Összesen tizenegyen voltunk és egy ponton mindenkinek a kezében volt a kisbabája, úgyhogy vicces és cuki társaság volt. Nagyon elnézegettem a másik tíz babát. Mindenki hasonló korú, ezért olyan egyformák, de közben mégis olyan másak voltak. Tök jó volt, örülök hogy mégis elmentem és szuper, hogy van ez a közösség.
Minden elfogultság nélkül mondom, hogy az én gyerekem volt a legcukibb, de azért is, mert a Kathie-től kapott semlás rugdalózó volt ma rajta, mi más. Nagy sikert aratott és kérdezték a csajok, hol vettem, mert ők is szeretnének ilyet, de azt hiszem, ezt az USA-ban vette Kathie unokatesója, szóval igazán exkluzív darab. Íme az én kis édes, ennivaló semlababám:
Jaj, olyan jó hogy többet írsz!! A babátok meg gyönyörűség!! :-)
VálaszTörlés🤗
TörlésJaj, de édes, természetesen a kisfiadra értem!
VálaszTörlés(a hétvégén muszáj lesz semlát enni ismét) 🙂
Mindenképp!! Nemsokára vége a szezonnak és várhatunk egy évet rá :)
TörlésA semla Finnországban is alapélelmiszer nagyböjt előtt, finnül laskiaispulla a neve, vagyis húshagyókeddi kalács. Eredetileg nem volt benne semmi, csak a tészta, és forró tejjel leöntve ették, majd később került bele a mandulapaszta és még később a tejszínhab. A finnek hatalmas vitákat tudnak arról folytatni, hogy lekvárral vagy mandulapasztával/marcipánnal autentikus-e a laskiaispulla, és kb úgy áll a verseny, hogy a svéd-finnek inkább a mandulás verziót tolják, a finnek meg a bogyólekvárosat :-) Mi egy kétnyelvű városban lakunk, így mindkettő elérhető :-))
VálaszTörlésKöszönöm, mindig szeretem olvasni a finn ismertetőidet. A semlának is van egy tejes, tradicionális változata. Hetvägg néven ha rákeresel, láthatod hogy néz ki. Egy mélytányérba meleg tejet öntenek és abba teszik a semlát. Ritkán, például pont a posztban említett Vete-Kattenben még lehet így rendelni a semlát, de nem népszerű így enni, én nem is tudom hogy ki eszi így :)
TörlésÉrdekes, hogy ott a lekváros változat klasszikus, mert itt sok újféle semlaváltozatot találnak ki a cukrászdák, de lekváros formában azt hiszem még nem is láttam.
Hát nagyon cukker ez a kisfú :)) Nagyon kiegyensúlyozottnak látszik. És persze csodaszép. :)) üdv. Éva
VálaszTörlés🧡
TörlésOmg, ezek a semlak. Megzabalom. (A kisfiadat csak azert nem, mert felek, hogy merges leszel.:)
VálaszTörlésEn is nagyon elvezem, hogy irsz mostanaban, meg ahogy ezt az egesz anyasag-dolgot csinalod. Olyan laza es oldott vagy, majdnem nem is tunik olyan felelmetesnek a dolog mint amilyennek altalaban latom! :)
Ó Dolly, én is félelmetesnek láttam, de nem is az, úgyhogy kellemes csalódás volt :)
TörlésMost kedvem támadt semlát sütni! :))
VálaszTörlésJuuj! Sütöttél már? Kíváncsi lennék, hogy házilag milyen lehet. Én szerintem nem tudnám finomabbra készíteni, mint a pékségek, mert a fahéjas vagy kardamomos csigák sem lettek soha olyan finomak, mint a finom pékségek változatai. De lehet hogy neked sikerülne, mert te nagyon ügyesen sütsz - bár nem láttam vagy kóstoltam, de a blogod alapján tudom hogy így van :)
TörlésNem sütöttem még, most hétvégén gondoltam rá, hogy kipróbálom, de végül túl zsúfolt volt így is, úgyhogy elhalasztottam. :)
TörlésKöszönöm, nagyon kedves vagy. :)) Az elmúlt pár évben sokat gyakoroltam, de azért a péksütijeimet (főleg a kovászosokat) még van hova fejleszteni!