a gyakorlatban

Van pár dolog egy kisbaba kapcsán, amit többféleképpen lehet csinálni, és bár elképzeléseim voltak ezekről, mégsem tudtam, hogy a gyakorlatban hogy lesz. Például amiatt, mert többször hallottam másoktól, hogy hiába találtak ki valamit előre, az ő gyerekükkel az mégsem működött. 

Az éjszakai alvás kapcsán az volt az elképzelésem, hogy a saját kiságyában aludjon, ne pedig velünk a nagy ágyban. Ez eddig működik is. A szobánkban, mellettem van az ágya, etetéshez ki-be emelgetem, ami fárasztó, és ebből a szempontból megértem az együttalvást preferálókat, de én mégis nyugodtabban alszom így, mintha egy ágyban lennénk.

Jack sajnos rosszalvó, tudtam előre, hogy problémás lesz neki a baba mellett aludni, mert ő minden neszre felébred és nehezen alszik vissza. Eleinte velünk aludt, de nap nap után hajnal 2-3 körül kiköltözött a kanapéra, hogy legalább az utolsó pár órában tudjon aludni. Végül mondtam neki, hogy ha úgyis minden estét a kanapén fejez be, akkor nyissa ki inkább a vendégágyat a másik szobában és aludjon rendesen.

Úgysem tud esténként besegíteni, és ő dolgozik, nem tud napközben aludni, mint én. Minek szenvedjen ő is... Így egyelőre hétköznaponként külön szobában alszunk, de hétvégén, amikor nem kell korán kelnie, akkor velünk alszik és hajnalban/reggel ki szokta vinni a babát, hogy tudjak még pár órát aludni. Nekem nincs azzal bajom, hogy ő végigalussza az éjszakákat, míg én óránként-kétóránként kelek. Nem verseny, hogy ki mennyit alszik, ki hány pelenkát cserél, ki mennyit takarít vagy főz... Szerintem nem lehet és nem is kell összehasonlítani a jelenlegi élethelyzetünket, hogy ő teljes állásban dolgozik, én pedig itthon vagyok a babával. 

Az etetés kapcsán a szoptatás volt a célom. Ez nem volt kérdés, csak az, hogy sikerülni fog-e. Eddig szerencsére minden rendben van ezen a téren, megfelelően növekedett hétről hétre. Most viszont áprilisig nem megyünk a védőnőhöz, így nem fogom tudni pontosan, hogy hány gramm, de bízom benne, hogy ha az első 8 hétben nem volt ezzel gond, akkor a következő hetekben sem lesz. Egyelőre kizárólag szoptatok, mert még nem barátkoztam meg a fejés gondolatával (a Kathie-től kapott mellszívó igen félelmetes masinának tűnik) és nem is mélyedtem el a témában, hogy hogy működik ez a fejés biznisz. Igaz, hogy praktikus lenne, ha néha Jack is meg tudná etetni, és akkor szabadabban tudnék mozogni, de egyelőre nem volt igényem hosszabb egyedüllétekre, egy-egy órára pedig most is el tudok menni, úgyhogy azért sem foglalkoztam ezzel még. 

Még a cumi kérdése volt olyan, amiben volt előre elképzelésem, mégpedig az hogy én nem vagyok ellene. Nekem az volt a megfigyelésem régebben, hogy az ismerőseim között a cumis babánk jobban aludtak, mint azok, akik nem kaptak vagy nem szerették a cumit. Most már nem vagyok benne biztos, hogy ez általános igazság lenne, de ennek ellenére, főleg ilyen pici korban hasznosnak találom a cumit, és nem csak magunk miatt, hanem a baba szempontjából is jó, hogy van egy eszköz, ami segít neki megnyugodni. Mindezek ellenére vegyesek az érzéseim a cumival kapcsolatban, mert mégis sajnálom "bedugni a száját" és csúnyának is találom a cumi látványát, ezért nem is szeretem a cumis fotókat. Ez az én rigolyám... Igyekszem csak akkor adni, ha tényleg kell, és nem nyomom automatikusan a szájába, ha amúgy tök jól elvan. 

Még a hordozás egy olyan dolog, ami mindig is szimpi volt, de egyelőre sajnos nem szeret hordozóban lenni. Van egy rugalmas hordozókendőnk és egy BabyBjörn kenguru hordozónk, próbálkozunk velük, de mindig nagy sírásba kezd, amikor beletesszük. Szóval most gondolkozom, hogy erőltessük-e ezeket vagy vegyek-e egy harmadik típust, hátha az beválik, vagy esélytelen, hogy megszeresse a hordozást. Ez utóbbit mondjuk nem szeretném, mert ha nyáron megyünk kirándulni, akkor tök jó lenne, ha mehetnénk olyan helyekre is, ahova babakocsival nem tudnánk.

Nagyjából ezek a dolgok voltak, amikben kíváncsi voltam, hogy alakul, másban nem voltak dilemmáim. Amúgy meg az a megállapításom ezekről a dolgokról, mint együttalvás vagy különalvás, anyatej vagy tápszer, cumi vagy nem cumi... Hogy annyira mindegy, mégis olyan ítélkezőek tudnak lenni az emberek. Pedig a dolgok egészét nincs nagy jelentősége. Illetve lehet, hogy papíron az egyik alternatíva picivel jobb, mint a másik, de ha a szülő beleszakad valamibe, például a szoptatásba, akkor kár erőltetni. Például még mindig jobb egy boldog, kiegyensúlyozott anyuka, aki tápszerrel eteti a gyerekét, mint egy, a szoptatásba belefáradt, leharcolt, ingerlékeny és türelmetlen anyuka.