az elmúlt hét

Péntek
Felszerelték a reluxákat a nappaliban. Épp jókor, mire a ragyogó napsütés is megérkezett. Na és így már attól sem kell tartanunk, hogy meglátjuk szemben a Csúnya Pucér Pasit. Pont mint a Jóbarátokban, van egy szembeszomszédunk, aki igen túlsúlyos, szőrös a háta, szeret meztelenül főzni és pont rálátunk a kanapéról.

Fárasztó napom volt, és Jack csak 7 körül jött haza. Írtam neki, hogy nehéz napom volt, ő pedig hozott nekem csokit, hazaérve átvette a gyereket, és azt mondta, csináljak valamit, ami kikapcsol. Ebben nem vagyok olyan jó, így ő javasolta nekem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Először vonakodtam, de aztán meggyújtottam pár gyertyát, betettem relaxációs zenét és olyan volt ücsörögni a forró vízben a táncoló gyertyafény mellett, a zenét hallgatva, mint egy mini spaban. Jó hogy van Jack, különben azt sem tudnám, hogy kell pihenni (Dolly pont erről írt(ál)).

Szombat
Minikirándultunk egy közeli helyre, ahol van tó, erdő és állatok – nyuszik, csirkék, kecskék, lovak stb. Sok más család is volt, mindenféle korú gyerekkel. Most már mi is a családosok közé tartozunk, érdekes. Hideg szél fújt, de azért leültünk egy padra elfogyasztani a magunkkal hozott kávét és kókuszgolyót. Volt ezen a helyen szauna is, kicsit messzebb a tótól, és igazi svéd látvány volt, ahogy szaladtak ki a szaunából a fürdőruhás emberek megmerülni a jeges vízben.

Vasárnap
Reggeli, sőt hajnali járattal érkezett az öcsém 2,5 óra alvás után. Negyed 9-kor már fel is vettem a reptéren, így az egész nap előttünk volt még. Miután megnézte a lakást és megismerkedett a legújabb unokaöcsikéjével, sétáltunk egyet a környéken. Hazaérve, mint a szüleimnek, neki is (vega) húsgolyót készítettem, majd ebéd után bementünk a városba. Nagyon készült rá, hogy megkóstolja a híres semlát, és szerencsére még lehet kapni. Én balga a Gunnarsons cukrászdát céloztam meg. Egyrészt azért, mert ott van a kedvenc semlánk, másrészt mert az egy klasszikus, stílusos hely, amit nagyon szeretek. Igen ám, csak ott mindig tömeg van, pláne vasárnap délután. Így a babakocsival nem tudtunk helyet szerezni, fel kellett adnunk. Átmentünk helyette az út túloldalára a Vete-Kattenbe, ahol szintén sokan voltak, és 10-15 percig álltunk az asztalok mellett, kínosan várakozva, mire végre valaki elment, de megérte kivárni a sorunkat.

Hétfő
Az öcsém egy szuper cégnél dolgozik, aminek mindenfelé vannak irodái a világban, és ő tulajdonképpen bármelyik irodából dolgozhat. Stockholmban is van iroda, a belváros szívében, sokkal jobb helyen, mint az én munkahelyen. Hétfőn be is ment oda és onnan dolgozott. Ebédre kinézett magának egy jó éttermet és egy jó cukrászdát, és mászkált kicsit a városban. Este havazott, de azért elment egyet hajókázni a tömegközlekedéses hajóval.

Én pedig elmentem Täbyba a plázába, és egész sokáig nézelődtem a boltokban. Még ott is ebédeltem. Stockholm nem egy plázás hely, nincsenek olyan nagy plázák, mint Budapesten, de ez egész nagy, szép, tiszta és modern. Van egy babylounge-nak nevezett rész, ami nagyon szuper. Gyönyörű pelenkázó rész, gyerekes vécé, szoptatófotelek, étkezőhelyiség. Tök menő.

Kedd
Ezen a napon is az irodából dolgozott az öcsém, és munka után elment egy múzeumba, ami 7-ig van nyitva. Velem semmi különös nem történt, csak sétáltam egy nagyot, és a közeli bevásárlóközpontba mentem. A konyhát rendezgetem, most például vettem tárolódobozokat, és a sütős alapanyagokat átöntöttem azokba a papírcsomagolásból. Így rendezettebb is a fiók és sütéskor könnyebb kimérni a hozzávalókat.

Szerda
Ezen a napon Jack dolgozott az irodából és az öcsém itthonról, ami szokatlan felállás. Jack elvitte reggel a kocsit a szervizbe. Sajnos mindig van vele valami. Gondolkozunk rajta, hogy eladjuk, mert csak eszi a pénzt, kezdve azzal, hogy 50 ezer a parkolás havonta. De közben meg olyan kényelmes, hogy van. Hagyjuk is, nem szeretek erre gondolni... Ebédre elmentünk a közeli szusizóba. Délután végre nekiláttam a pisztáciás sajttortának, amit régóta tervezek elkészíteni, de írt Jack hogy kész a kocsi és elmehetek érte. Így összepakoltam a gyereket és elbuszoztam a szervizbe, aztán haza. Végigaludta az egészet, pedig ekkor már rég nem evett, és izgultam, hogy el ne kezdjen sírni hazafelé a tízperces úton, de szerencsére megvárta, hogy hazaérjünk.

Hazaérve végre be tudtam fejezni a süteményt. Egyszer vettem a boltban pisztáciakrémet, ez volt a receptválasztás kiindulási pontja. Ismét Bebepiskótához fordultam receptért. Már többször említettem őt. Csodálatosan süt, jól magyaráz és olyan kedves lány. Ezt a csodás tortát készítettem el, a mutatós díszítést leszámítva, mert anélkül is teljesen jó.

Csütörtök
Ezen a napon is az volt a felállás, hogy Jack az irodában, öcsém pedig itthon. Ebédre Jack ajánlott neki helyet, az egyetemnél lévő Crayfish Inn/Kräftan nevű éttermet, ahol klasszikus svédasztalos menü van. Svédországban hagyományos csütörtöki ebéd a sárgaborsóleves palacsintával, és volt is palacsinta tegnap. A svéd palacsinta másmilyen, mint a magyar. Puhább és picit vastagabb a tésztája. A palacsintát tejszínhabbal és lekvárral eszik. Ezenkívül volt csirkés fogás és lazacos-tengerigyümis tészta is. Ezeknél az ebédeknél van "salátabüfé" is, nagy, friss salátaválasztékkal. Illetve a kávé is beletartozik az árba. Mindez 140 koronába (5000 forint) került ezen a helyen és az öcsém el volt ezen ámulva, hogy ennyi és ilyen minőségi ételt kapott mindössze ennyi pénzért. 

Munka után elment biciklizni. Kinézett magának egy útvonalat, és 5-kor elindult, hogy még sötétedés előtt tudjon biciklizni. Végül negyed 10-kor ért haza, és én az utolsó másfél órában már aggódtam érte, hogy hová tűnt. Nem számítottam rá, hogy ilyen sokat fog biciklizni. Aztán kiderült, hogy útközben elfogyott a mobilnete, és az utolsó 8-10 kilométeren nem volt GPS-e, hanem régimódi módon, a tárolt Google Térképről kellett lenéznie az útvonalat. Micsoda kalandok!

Péntek
Ma pedig bement az irodába, és munka után találkozni fog azzal a lánnyal, akiről írtam hogy a budapesti irodában munkatársa volt, de átjött a stockholmi irodába és én is szoktam vele talizni. Én pedig elmegyek a JYSKbe venni tárolódobozokat az előszobaszekrénybe, utána pedig beugrom apósomhoz az unokájával és viszek neki is a tortából. Most először lesz ilyen, hogy kettesben találkozom vele.

Olyan cuki, nem bírtam ki, hogy ne posztoljam ezt a képet.