grinda-sziget

Stockholmhoz tartozik egy hatalmas szigetvilág olyan 30 ezer szigettel (ebből úgy 200 lakott, szóval gondolom a többi túl pici ahhoz, hogy használható legyen). Kb. 50 ezer nyaraló található a szigeteken, de egynapos vagy hétvégéri kirándulások gyakori célpontja is a skärgård, vagyis a szigetvilág. Nem is tudom miért, de utoljára 2019-ben volt, hogy elhajóztunk valamelyik szigetre, pedig szeretek hajón lenni is és a szigetek is csodálatosak. Jack ötlete volt, hogy hétvégén válasszunk egy szigetet és töltsük ott a napot. Szinte el is feledkeztem erről a tökéletes nyári programlehetőségről, úgyhogy nagyon megörültem a javaslatának. Több célpont messze van, vagy Stockholmból nem, csak más messzebbi kikötőkből közelíthető meg. Ezenkívül több sziget olyan kicsi, hogy 1-2 óránál többet nem lehet eltölteni ott, hacsak nincs fürdős idő vagy valami extra program. Így esett a választásunk Grindára, ami az egyik legnépszerűbb sziget, mert nincs túl messze, elég nagy is és több hajó is jár oda, nem csak napi egy oda és egy vissza, mint a kisebb szigeteken előfordul.

Grinda a térképen

Odaúton egy több mint 100 éves gőzhajó szállított minket, ami szebb, érdekesebb és különlegesebb, mint a modern hajók. Elég sokan voltak, de sikerült szuper helyre ülni a hajó oldalában, ahonnan egész úton jó volt nézelődni. Ment előttünk a táj, mint egy mozi és meditatív volt elmerülni a látványban és közben mindenfélén gondolkozni. 

a vidámpark

A szigeten épp egy swimrun verseny is folyt, ezért többen voltak az átlagosnál, de azért annyira nem sokan, mert kevés őrült van, aki a swimrun sportot űzi. Most úgy írok a sportról, mintha nem tegnap ismertem volna meg, de kiműveltem magam, úgyhogy most már képben vagyok. A swimrun nevű sportot néhány őrült svéd találta ki 20 évvel ezelőtt, és a lényege pont az, ahogyan hangzik: úszni és futni kell benne. A sport ötlete egy részeg fogadásból született, amit négy jó barát kötött az egyik szigeten (jó kezdés). Látszik, hogy részegek voltak, amikor kitalálták, mert józanul senkinek nem jutna eszébe, hogy úszva és futva eljussanak Utö szigetéről Sandhamnra, ami 75 kilométerre van egymástól, amiből 10 kilométer víz. De másnap mégis nekivágtak 2 db 2 fős csapatban és kb. 24 óra alatt értek célba. A fogadás úgy szólt, hogy a vesztes csapat állja a következő esti bulikát, de nem meglepő módon nem volt erejük és kedvük bulizni. Ennek ellenére a következő évben újra teljesítették a távot, pár évvel később pedig hivatalos versenyt kreáltak a kihívásból, aminek az ÖtillÖ nevet adták (jelentése: szigettől szigetig). Azóta pedig több országban létezik ez a verseny különböző hosszúságú távokkal, és a világ egyik legkeményebb sportjának tartják.

Egyébként teljes felszerelésben úsznak és futnak is, tehát cipőben úsznak, ezenkívül használhatnak segédeszközt úszáshoz, például a kezükön van egy korongszerű tenyérellenállás nevű cucc, a hátukon pedig valami tartályszerű bója. Általában párban teljesítik a távokat biztonsági okokból, és némelyik pár össze is volt kötve. Attól még, hogy biztosan tényleg nagyon kemény ez a sport, komikusan néztek ki az erdőben a neoprén ruhába öltözött, csuromvizes, vizes cipőben cuppogó, úszószemüveges, úszósapkás, kezükön korongot, hátukon meg tartályokat viselő futók. 

Mi szép nyugisan körbesétáltuk a szigetet, de azért ahogy az Jackkel lenni szokott, letértünk a járt útról és keresztül-kasul átvágtunk az erdőben az áfonyabokrok, fák és sziklák sűrűjében. A térkép szerint volt ott út valamikor, de most már nincs, az tuti. Kicsit nyavalyogtam ezen a szakaszon, mert nem öltöztem terephez, de azért nem volt probléma és kijutottunk a normál útra. Valószínűleg ennek a vadonjárásnak köszönhetően szedtünk ki magunkból otthon 4 kullancsot, de Svédországban ez nem extrém dolog.

Vittünk termoszban kávét és Jack bepakolta a kempingfőzőt egy adag sajtos tortellinivel és paradicsomszósszal, hogy a szigeten tudjunk főzőcskézni és ne kelljen az ottani étteremben enni, mert természetesen a szigeteken jóval drágább minden. Megebédeltünk, vettünk egy jégkrémet és visszasétáltunk a hajóhoz. Visszafelé egy modernnel mentünk, aminek az ablakában sikerült helyet találni, úgyhogy szuper volt a kilátás.

ebéd kilátással