koppenhága

Pár napot a szomszédoknál töltöttünk Dániában. 2018-ban már megjártuk Koppenhágát, úgyhogy most nem kifejezetten azért mentünk, hanem mert még 2,5 évvel ezelőtt - ami már annyira, de annyira régnek és egy más világnak érződik - vettem jegyet Eric Clapton-koncertre, mert akkoriban sokat hallgattam, és amikor megláttam, hogy a szomszédban koncertezik, akkor lelkes lettem, hogy menjünk, és kössük egybe az utat egy dániai nyaralással. Aztán lecsapott a covid, a koncert el lehet halasztva egy évvel, aztán még egy évvel, és most itt voltunk 2022-ben, a drága jegyek árát visszakérni már nem lehetett, így hát menni kellett. 

velkommen

Pedig már sok minden megváltozott, mostanában már zenét se igen hallgatok. Igen, tudom hogy ez nagyon szomorú, nekem is szomorú, és szeretnék több zenét hallgatni és jobban képben lenni előadókkal, lelkesedni új albumokért meg ilyesmi, de az utóbbi időben annyira átálltam a podcastokra, hogy mellette nem szokott időm maradni zenére is, vagy ha igen, akkor meg ötletem nincs, hogy mit is hallgassak. Mekkora vénember vagyok, aki nem hallgat zenét, csak beszélgetős műsorokat, és Eric Clapton-koncertre megy, ahol a közönség nagyrészt nyugdíjasokból áll. Hát ez van, mondjuk Billie Eilish-t is szeretem, de el nem mennék az ő koncertjére 13 évesek közé. 

Amúgy sem nekem valók a koncertek, mert nem élvezem a tömeget, meg most is idegesített az, hogy skandálva tapsoltak az emberek a Laylára, meg olyan számokra, ahova nem illet a taps, de szerintem sehova sem illik. Maradjanak csöndben és a mobiljaikat is tegyék el, mert mi értelme van, hogy felvesz a gagyi kis telefonkamerával egy számrészletet, amikor tele a net HD koncertvideókkal. Csak idegesíti a mögötte ülőt. Oké, hogy felvesz egy darab rövid videót, hogy megmaradjon emléknek, hogy itt ült (500 méterre a színpadról, ahonnan Clapton egy hangya) és milyen jó volt, de hogy minden szám elején indítja a kis telefonját, hogy felvegye a számot, hát megőrülök. Dylan-koncerten tilos volt mobilt használni, és ahogy elővette valaki, már mentek is hozzá eltetetni vele. Az jó volt.

De az idegesítő embereket leszámítva azért tök jó volt a koncert. Előtte egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy ez meg fog történni, hogy egy 16 ezer fős arénában leszek, és milyen is az, amikor ennyi ember van együtt. De nem volt semmi, most már eltelt 3-4 nap, szóval remélem hogy nem lettünk covidosak, mert csütörtökön megyünk Olaszországba. Ez volt a másik oka annak, hogy nem volt a koncert megléte a legjobb, mert lesz ez az olasz esküvő is, és mindkét dátum már vagy egy éve le van fixálva, szóval nem lehetett egyiken sem változtatni, és kár hogy ilyen közel vannak egymáshoz.

Szerdán érkeztünk és egyből a koncerttel kezdtünk. Vonattal mentünk, és most már van egy bő 5 órás, közvetlen járat Stockholmból. 2018-ban még nem volt, akkor Malmöig tudtunk menni, ahol az utolsó félórás szakaszra át kellett szállni. Szállásnak igyekeztünk minél olcsóbbat foglalni, mert egyrészt már sokat költöttünk utakra, másrészt Dániában még az olcsó is drága. Dánia nagyon-nagyon drága. Még Svédországnál is jóval drágább. Ilyen országban turistáskodni sosem olyan élvezetes, mint egy olyanban, ahol nem kell nézni az árakat és akár drágább árkategóriás éttermekben is tudunk enni, mert még mindig olcsóbb, mint Stockholmban. Van ez a Numbeo oldal, ahol össze lehet hasonlítani városok árait, én ezt nagyon szeretem. Ebből kiderül, hogy nagyjából az egyetlen dolog, ami Svédországhoz képest olcsóbb, az a sör. 

Egyébként Koppenhága egészen más világ, mint Stockholm. Én biztos azt gondoltam volna régen, hogy a skandináv országok mind ugyanolyanok, de itt élve azért látom a különbséget. Koppenhága Stockholmhoz képest egy bulis, liberális, laza hely. A svédek a dánokhoz képest merevnek tűnnek. Koppenhágában sok a graffiti, rengeteg a gördeszkás, a biciklisről már nem is beszélve. Vannak romkocsma-szerű helyek, amolyan hippitanyák, és több rendetlen helyet, akár lelakott épületet látni, ami Stockholmban nagyon-nagyon ritka. A svédeknél, ha egy vonatra, metróra graffitit sikerül fújni valakinek, azt a szerelvényt azonnal ki is veszik a forgalomból letisztítani. Dániában egy csomó teljesen lefújt vonatot is láttunk. Na meg persze ott van Christiania is, ami Svédországban elképzelhetetlen lenne. Christiania egy autonom terület Koppenhága szívében, amolyan hippitanya, ami a nyílt fűkereskedelemről a leghíresebb. Odabent lehet venni füvet és el is szívni, és a rendőrség általában szemet huny felette, mert amúgy ott sem legális, és néha vannak razziák. Svédországban pedig a mai napig nagyon szigorúan állnak a fűhöz, és bár a lakosság körében gyakran téma a legalizálás, a vezetőség határozottan elzárkózik tőle.

Koppenhága sokkal nagyobb biciklis város, mint Stockholm. Sokkal-sokkal. Stockholm inkább tömegközlekedéses város, mint biciklis, habár itt is elég jó a kerékpáros infrastruktúra. De szerintem azért van ekkora különbség, mert Stockholm nagyobb területen helyezkedik el, illetve sok kisebb dimbes-dombos szigetre épült. Tehát nemcsak a távolságok nagyok, hanem a szintkülönbségek is. Itt is azért elég nagy biciklis közösség van, akik télen-nyáron biciklivel járnak munkába, de én nem tudom elképzelni, hogy Stockholmban valaki öltönyben vagy csinos ruházatban tudjon biciklizni, mint ahogyan Koppenhágában rengeteg ilyen embert láttam. Kivéve, ha a munkahelye max. 5, de inkább 2-3 kilométerre van, mert különben nem tudom elképzelni, hogy izzadás, sminklefolyás, hajszétfújás nélkül be lehet tekerni a munkahelyre. De Koppenhágában csodálatos a biciklis kultúra. Biztos már kimutatták brit tudósok, hogy a bicikliző emberek átlagban 23%-kal vonzóbbak a gyalogosokhoz, és 48%-kal az autóban ülőkhöz képest. Vagy csak én gondolom így, de szerintem irtó szexik az öltönyben bicikliző férfiak, vagy az apuka, akinek a bicikli elején és hátulján is ül egy-egy gyerek, vagy a nők, akik elegáns cipőben, bőszárú bézs nadrágban tekernek, és száll a derékig érő szőke hajuk a nyári szellőben. És vannak azok a ládás biciklik, amik Koppenhágában extra népszerűek, és elöl ül benne 1-3 gyerek. Cso-dá-la-tos.

erre a biciklire gondolok

Amúgy mit is csináltunk Koppenhágában. Hát when in Rome Copenhagen... Természetesen biciklit béreltünk és egész nap tekertünk és tekertünk. Nem tudom, mennyit mehettünk a Donkey biciklikkel, amik mind el vannak nevezve - a mieink Sneezy és Silas volt, de keresztül-kasul bejártuk a várost és fantasztikus volt. Temetőkben is sétáltunk, amik olyanok voltak, mint egy kertészek által karbantartott kastélykert. Biztosan rendben is tartják, de nemcsak szépek voltak, hanem annyiféle fa és növény volt bent, hogy tényleg olyan volt, mint egy park. Talán azért is van így, mert másmilyenek a sírok, mint nálunk. Általában csak egy szolid kis sírkő jelzi a sírt, és egységesen füves körben minden. Láttuk HC Andersen sírját is, mondjuk az pont a szállásunk közelében volt, amúgy nem hiszem, hogy elzarándokoltunk volna oda. 

Ja igen, tehát a szállásunk a lehető legolcsóbb volt, amihez még saját szoba jár és nem másokkal kell laknunk, de a fürdőszoba közös volt. Így is majdnem 100 euro volt egy napra, és hát nagyon csopez volt a szoba is, de az ágynemű tiszta volt és az ágy kényelmes. Más pozitívumot nem tudok elmondani, mert nagyon zajos volt minden, bár az nem a szállás hibája. Ezek a dánok furcsa népek, egyik nap égtelen zajra ébredtem, valószínűleg kukásautó lehetett, de még csak 4:45 volt. Ugyanezen a napon úgy 7 körül megindultak a munkások és betont fúrtak vagy nem tudom mit csináltak, de elviselhetetlen volt a zaj, úgyhogy elég korán felvertek minket. Jack ki is ment 7:30-kor a recepcióra, hogy vegyen egy kávét, de még nem volt ott senki, úgyhogy nem tudtunk kávéhoz jutni, és ezután elkezdte mondani, hogy Dánia egy third world country, amit én nagyon viccesnek találtam. Dánia, a világ egyik legmodernebb, legfejlettebb és legboldogabb országa, ahol még a metró is önvezető, mint third world country. De szerintem a skandinávoknál kötelező egymás savazása. 

A másik kedvencem, a dánok beszéde. Sokat nevettem azon is, ahogy Jack utánozta, parodizálta, hogy hogy beszélnek a dánok. Hát tényleg nem egy szép nyelv a dán. Néha olyan, mintha csak magánhangzókkal kommunikálnának. Egyébként a dánok, svédek és norvégok elég jól megértik egymást. Főleg a svédeket érti meg mindkét ország, mert ők beszélnek a legszebben és legértelmesebben (semmi elfogultság nincs bennem haha). Én alig értettem abból valamit, amit a dánok beszéltek, de Jack sem nagyon. Márpedig sokan beszéltek hozzánk dánul, miután megtudták, hogy Svédországból jöttünk. Hát akkor ők nem fognak hozzánk angolul beszélni, hiszen értjük egymást. Ja, persze. De azért jó érzés az, hogy valamennyire megértek egy másik nyelvet is a svédtudásom miatt. A dán nyelvet tényleg szeretik a svédek oltani. Az egyik svéd podcastban például beszéltek egy tanulmányról, ami kimutatta, hogy a dán gyerekek alig tudják megtanulni a saját nyelvüket, mert annyira hülye egy nyelv. A tanulmány nem pontosan így fogalmazott, de a lényege ez volt. Itt van egy cikk róla.

szemben Svédország

Szóval sokat sétáltunk és bicikliztünk. Igyekeztünk olcsóbb helyeken kajálni, illetve a dán konyha nem igazán a mi világunk, mert a főbb ételeik sertéshúst tartalmaznak. Végül is már Shakespeare is megmondta, hogy valami bűzlik Dániában, és az nem lehet más, mint az a rengeteg disznó. Több mint kétszer annyi sertés van az országban, mint ember. Ez azért nem normális. Ezenkívül a híres kajájuk a smørrebrød, ami nekem szintén elég vicces. Mi ezt úgy hívjuk, hogy szendvics és nem verjük nagy dobra, hogy ezt esszük, de a dánoknál ez A Nemzeti Eledel. Jó persze, nem egy átlagos szendvics, de azért na. Egy szelet rozskenyéren mindenféle finomság. Búcsúebédnek megkóstoltuk egy hajón a víz mellett és nagyon finom volt, de egyébként ugyanazokból a hozzávalókból állt, mint amit a svéd ünnepi fogásoknál is megtalál az ember. 

A hazaút előtt átsétáltunk a botanikus kerten, ami gyönyörű volt és nagyon tetszik az, hogy egy park része és nem elzárt, fizetős helyen van. Mondjuk ez Stockholmban is így van, de azért nem ennyire központi részen. Szép dolog, hogy az emberek tiszteletben tartják azt a sokféle különleges növényt, nem lopkodják el vagy szemetelik össze. 

Utána pedig a belépős látványosságok közül a Rosenborg kastélyt néztük meg, és szerintem jó választás volt, mert fantasztikus volt. Itt őrzik a koronaékszereket is, trónokat, meg mindenféle ékkövekkel díszített fegyvereket és elefántcsont és borostyán alkotásokat. Elképesztő pompa és gazdagság.