a svéd lakáspiac

Az előző posztnál olaszországbajöttem a svéd albérletrendszerről kérdezett, és gondoltam, külön bejegyzést írok róla, hátha másnak is érdekes és mert kommentnek elég nagy téma. Jó hosszú lett, bocsika, de a röviden fogalmazás nem az erősségem.

A témafelvetés így szólt: ez a (szociális?) lakásbérlet hogy működik nálatok? Mindenki, aki kér, kap lakást bérbe? vagy csak a szegényebbek? (várakozási idő után, ahogy olvasom, ez jó sok is lehet). Ahol neki jó, vagy ne legyenek igényei, ahol jut? Privát tulajok nem is adhatják ki a lakásaikat? És mikor lesz az embereknek saját? Ha családot akarnak alapítani, vagy?

Természetesen nem vagyok sem ingatlanpiac- sem gazdasági szakértő, de valamennyire már kapiskálom az itteni rendszert és Jacket is megkérdeztem, szóval remélem nem fogok hülyeségeket beszélni. Ha van esetleg Svédországban élő olvasóm, nyugodtan javítsatok vagy egészítsetek ki.

Nem egészen úgy működik a rendszer, hogy kérek lakást az állambácsitól, és szólnak, amikor találtak egyet, és oda akkor be kell költöznöm és kész. Hanem igen, várakozási idő és sorban állás van az albérletekért. Az egész lakáspiac szigorúan beszabályozott az árak és minden egyéb tekintetében, tehát nyereségeskedni lakásokon nem igazán lehet. Többféle lehetőség van viszont arra, hogy hol lakik az ember. Nagyjából ez a három opció van:

1) Kivárom az akár sok-sok éves sort és közvetlen bérlői jogot kapok egy albérletre
2) Másodkézből bérlek lakást valaki mástól
3) Veszek lakást

Bővebben:
1) Sorban állás
Attól függően, hogy melyik városban lakik az ember, különböző várólistákra lehet feliratkozni. Vannak önkormányzati oldalak és vannak privát ingatlanos cégeknek is oldalai, de attól még, hogy magánvállalkozásról van szó, az árak és a rendszer ugyanúgy beszabályozott, tehát egy önkormányzat által fenntartott lakás épp ugyanolyan lehet minden tekintetben, mint egy magáncégé és vice versa. Mostanában viszont inkább privát cégek húznak fel lakóparkokat és nem annyira az állam. 

Ezek a várólisták vagy sorok úgy néznek ki, hogy beregisztrálok a személyi számommal és az adataimmal egy honlapra, és minél több ideje állok a sorban, annál jobbak az esélyeim, hogy megszerezzem álmaim albérletét. Stockholm belvárosában ez 18-20 évet jelent átlagosan. Tehát ha én egy központi, nagy stockholmi lakást szeretnék és 18 évesen álltam be a sorba, akkor érdemes 40 felé közeledve nézelődni a kínálatban. Van egy pontszáma mindenkinek, ami az idő elteltével növekszik, és a pontszám alapján rangsorolják a lakásra jelentkezőket.

A legnagyobb stockholmi albérletes oldalon a sorban állás annyit tesz, hogy évente 200 koronát ki kell fizetni, de amúgy nem kell vele semmit csinálni. Simán lehet, hogy valaki 30 évesen beregisztrál, beállítja az automatikus fizetést és amikor nyugdíjas lesz, akkor kitalálja, hogy szeretne albérletet, felmegy a 35 éves várakozási idejével, amivel mindenkit beelőz, és kb. akármit választhat, mert nagy eséllyel senki nem "győzi le". Más, kisebb oldalak is vannak, ahol sokkal kevesebb lakás érhető el, és ezeken sokszor nem kell semmit fizetni, egyedül annyi a teendő, hogy évi egyszer be kell lépni, hogy ne vesszen el a fiókunk.

Mi is ilyen albérletben lakunk, a stockholmi nagy várólistás oldalról szereztük, mármint szerezte Jack, aki ha jól emlékszem kb. 7 éve állt sorban. Nem a sorban állás az egyetlen feltétel, kell hogy legyen az embernek bevétele és ha jól tudom, határozott idejű munkaszerződés vagy valamiféle biztos jövedelemigazolás szükséges a jelentkezéshez. Cégenként eltérő, hogy mekkora bevételt várnak el, de azt hiszem olyasmi, hogy legalább a havi bérleti díj háromszorosát keresse meg az ember. Persze ez logikus, mert nyilván nem akarják olyannak adni az albérletet, aki aztán nem fizet és ki kell dobni.

Tehát amikor elkezdtünk albérletet keresni, akkor minden nap megnézegettük a kínálatot, és hogy mik azok az albérletek, amikre esélyünk lehet a 7 éves sorszámunkkal. A térképen lehet nézegetni a lakásokat, be lehet állítani mindenféle szűrőt, és sok adat elérhető a lakásról, például a mérete, elhelyezkedése, építési év, bérleti díj, alaprajz stb. Ezenkívül azt is lehet látni, hogy hányan jelentkeztek már a lakásra, és mi hányadik helyen lennénk a sorban. Tehát mondjuk ha 250 jelentkező van egy csinos kis albérletre, amiből mi a 185. helyen állunk, nyilván semmi értelme bepróbálkozni.

Van egy határidő, hogy meddig kell jelentkezni a lakásra, és van egy vagy két megtekintési időpont, amikor meg lehet nézni személyesen az albérletet, hogy ez is segítsen a döntésben. Aki a sorban az első, az mondhat először igent vagy nemet a lakásra. Ha nemet mond, akkor kiesik és a második helyen álló kerül az első helyre satöbbi satöbbi. Amikor mi jelentkeztünk arra a lakásra, ahol most lakunk, nem emlékszem pontosan mennyi, de kb. 12 ember volt előttünk a sorban, de szépen lassan mindenki nemet mondott rá, mígnem miénk volt a döntés lehetősége és mi igent mondtunk. Egyébként azért lehetett az, hogy ennyien kiestek, mert ez egy földszinti lakás, és a svédek valamiért irtóznak a földszinti lakástól. Meg persze amúgy is nagy döntés igent mondani, és elveszteni több évnyi helyet a várólistán. Nekünk is nagy döntés volt, de azért elég biztosak voltunk benne, és azóta sem bántuk meg.

Olyan nincs tehát ebben a sorban, hogy jaj én szegény vagyok, és előreugrok a sorban, de nyilván vannak szociális programok, lehet mindenféle segítséget kapni, vannak ideiglenes albérletek is, amikre bizonyos emberek jogosultak, de ezt a részét nem annyira tudom a dolognak, mert szerencsére nem voltunk rászorulva soha.

Még van egy olyan dolog is, hogy akinek ilyen közvetlen albérleti szerződése van, mint nekünk is, lakást és szerződést tud cserélni más ugyanilyen szerződésű emberkékkel, és nem kell újra sorban állni. Vannak ilyen oldalak is, facebook-csoportok is, vagy akár falra ragasztott hirdetések, hogy például: elcserélném 2 szobás liljeholmeni lakásomat egy minimum 3 szobás, max. 12 ezer korona bérleti díjú lakásra a környéken. Lehet próbálkozni, és ha sikerül akkor lehet akár upgrade-elni a lakást. Tehát nekünk ez is egy lehetőség, hogy ilyen csereberélős oldalakon nézelődünk, és akkor nem kell 15 évet várni, hogy nagyobb lakásba költözhessünk. De egyelőre jó itt nekünk, és magasabb bérleti díjat pedig nem szeretnénk azért fizetni, csak hogy legyen még egy szobánk.

A rendszer bizonyos szempontból igazságos, más szempontból meg nem az, mert ahogy írtam, simán előfordulhatnak ilyen esetek, hogy valakinek van saját lakása, de 30 éve áll sorban, gondol egyet, a lakását eladja és helyette kivesz egy belvárosi lakást, ahol akár egymaga éldegél ott boldogan a nyugdíjas éveiben, miközben egy háromgyerekes, dolgozó család kukutyinból ingázik a belvárosba dolgozni, mert lehetetlen albérlethez jutni. De persze Stockholmban a legrosszabb a helyzet, mert itt akarnak a legtöbben lakni. Ha kisebb városba költözik az ember, valószínűleg azonnal tud lakáshoz jutni, vagy max. egy kicsit kell várni, de nem éveket.

2) Másodkézből bérlés
Na erről személyesen már nem tudok olyan sokat, de természetesen van lehetőség "simán" bérelni lakást, mármint úgy, ahogyan Magyarországon is megszoktuk, hogy valakinek kibéreljük a lakását. Ez is nagyon be van korlátozva, szóval én pontosan nem is tudom, hogy ki adhat ki lakást és hogyan, mert Svédországban nem igazán divat az, hogy befektetési céllal vesz valaki lakást, hogy kiadja jó drágán, mert annyira be van szabályozva a rendszer. Tudok azért példát, hogy mi hogyan és mikor adhatnánk ki a lakást. Például, ha 1-2 évre külföldre költöznénk, és nem szeretnénk elveszteni a hosszú várólista útján megszerzett szerződésünket és szeretnénk visszajönni egyszer, akkor engedély útján kiadhatnánk a lakást, de azt hiszem max 10%-kal több havi díjat kérhetünk, mint amennyit mi fizetünk, tehát ez nem a nyereségről szólna, hanem arról hogy amíg máshol élünk, ne fizessük a semmiért a pénzt. 

Ennek ellenére vannak ilyen másodkézből bérelhető lakások is, de ez bérlőként bizonytalanabb dolog. Ugyanúgy ahogy Magyarországon is így van, amikor magánszemélytől bérel az ember, az elég kiszolgáltatott helyzet.

3) Veszünk lakást
Igazából az utóbbi időben, amennyire én látom, ez volt a legnépszerűbb megoldás és boldog-boldogtalan vett lakást, mert annyira kedvezőek voltak a hitelfeltételek. Persze most itt is teljes a bizonytalanság és a gazdaság összeomlani látszik, szóval ki tudja, hogy mi lesz ezekkel a hitelekkel, hogy emelik-e a kamatot és lesznek-e akik nem tudják fizetni a hitelt. Nem tudom, hogy mi lesz, csak azt tudom, hogy aki csak tudott, az vett lakást, és Jack legtöbb ismerőse is saját lakásban lakik. Az önerő egyébként 15%, tehát egy 4-5 milliós lakás esetén olyan 22-28 millió forint értékű összeget ki kell fizetni és a többit kölcsönzi a bank.

A havi törlesztőrészlet jó alacsony volt, nem feltétlenül alacsonyabb, mint bérelni, de nagyon megfizethető és sokkal nagyobb a szabadság választék tekintetében, amikor vásárol az ember, mert ott nincs beszabályozva a piac, hanem a legmagasabb összeget fizetőé lesz a lakás, így általában Svédországban a licit felfelé megy, nem is lefelé. Szóval nagy a harc ott is, de mivel a bank simán adott őrült összegű hiteleket nagyon alacsony kamattal, ezért vitték az emberek a lakásokat, mint a cukrot. Az albérletpiac nem "játszható ki" ilyen szempontból, mert nem tudsz semmit tenni azért, hogy előrébb kerülj a sorban.

Mi akkor miért nem vettünk saját lakást? 
Bár ezt már tényleg nem kérdezte senki, de most már erről is írok. Épp mondta múltkor az egyik, Szegeden élő barátnőm, hogy ő szeretne venni saját lakást, mert drágák az albérletek és minden hónapban kifizeti ezt a rengeteg pénzt valaki másnak, pedig saját lakást is fizethetne belőle. Na én ilyen frusztrációt nem érzek, hogy ez kidobott pénz lenne, ami helyett a saját lakásunkra is fizethetnénk, mert ez az albérlet, ami nekünk van tulajdonképpen örök életre szól. Senki nem fog minket kidobni innen, és amennyi pénzt kifizetünk, az egyrészt teljesen korrekt ár, másrészt valódi értéket kapunk érte: a lakásunkat és ezenfelül a lakóház és a lakás karbantartását. A hitelek és a kamatok meg olyanok, hogy aki vett is lakást, az is olyan lassan fizeti vissza, amilyen lassan csak tudja, mert nincs miért sietnie, tehát így is úgy is kb. egy ugyanakkora összeget fizet ki havonta a lakhatásra, mint akik bérelnek, mert nem céluk az embereknek, hogy visszafizessenek mindent, és készen legyenek. Tehát havi összeg szempontjából nem vagyunk hátrányban, a mostani gazdasági helyzetet tekintve pedig sokkal biztonságosabb, ami nekünk van. Nem lesz olyan, hogy emelik a kamatot és hirtelen sokkal többet kell fizetni. Olyan sem lesz, hogy 5 millióért vettünk lakást, de már csak 4-ért tudnánk eladni. Nekem jelenleg ez az albérlet teljesen megfelel, különösen a mostani helyzetet tekintve. Aztán meglátjuk mi lesz, hogyan alakul a világ, Svédország és a mi helyzetünk, és hogy 5 vagy 10 év múlva hol fogunk/tudunk lakni.