jelenetek egy hétvégéből

Megint egyedül vagyok a hétvégén, mert Jack még egyszer utoljára az évben, a hideg idő ellenére, belevetette magát a svéd vadonba hű kalandortársával. Örültem neki, hogy el tudtak menni, én pedig egy kicsit magamban lehetek. Szeretem, amikor jó programja van, én pedig élvezhetek egy-két nap egyedüllétet. Többre nem is vágyom, hiányzik Jack, de azért szeretem néha, amikor nem kell egymáshoz alkalmazkodnunk hétvégén, hanem épp, amihez kedvem van, azt csinálhatok. Egy icipicit szoktam azért aggódni, amikor kenuzni van. Ilyenkor csak esténként szokta bekapcsolni a telefonját, így napközben nem tudom, mi újság lehet vele. Szerencsére már tényleg nem nagyon aggódom, de azért megkönnyebbülés, amikor este ír, hogy találtak sátorhelyet és minden oké. Most például a hideg a kockázati tényező, mert este -1 fokig lehűl a hőmérséklet, és a barátja is hogy járt múlt héten...

Tavaly nyáron írtam Jack "nomád" barátjáról, aki északon él a semmi közepén. Bármennyire is őrült ez a srác bizonyos szempontból, én azért csodálom őt az életmódja miatt. Írtam a bejegyzés végén, hogy gyereke lesz, aki tavaly szeptemberben meg is született, és azóta megváltozott az élete. Már nincs együtt a gyereke anyjával, de nem költözött vissza az otthonába, hogy a gyereke közelében lehessen, és ott lakik ő is az exe falujában. Nála a "lakik" azt jelenti, hogy egy sátorban alszik az erdőben. 

Na és múlt vasárnap majdnem halálra fagyott ez a srác. Elment horgászni a kenujával, és beleborult a jeges vízbe. Ott északon már leesett az első hó és fagypont körüli a hőmérséklet. Próbálta felfordítani a kenuját, sokáig küzdött vele, de nem sikerült, így végül kénytelen volt feladnia, és partra úszni kenu nélkül. Csakhogy a legközelebbi partot nem lakott terület, hanem egy aprócska sziget jelentette, ahol a madár se jár, így hiába ért partot, a vizes ruháiban és nulla fokban semmi esélye nem volt a túlélésre. Ott ült, és meg volt róla győződve, hogy eljött a vég. Isteni szerencsének köszönhető, hogy a kenuját a falu felé sodorta a víz, ahol a gyereke anyja észrevette és felismerte, és azonnal a keresésére indult, és sikerült megtalálniuk. Így csodával határos módon túlélte ezt az esetet, és remélhetőleg arra jó volt, hogy mostantól sokkal elővigyázatosabb legyen, és mindig vigyen magával telefont vízálló tokban, meg úgy általában jobban vigyázzon magára. Na szóval a hideg nem játék, és könnyen történhetnek balesetek az erdőben, mint amikor én elvágtam a tenyerem. Úgyhogy én úgy gondolom, nem ok nélküli az aggodalmam, de Jack szerint igen, mert ő tud bánni a késsel és amúgy is vigyáznak magukra. 

Én közben végignéztem a Jelenetek egy házasságbólt. Az eredetit nem láttam, és nincs is kedvem megnézni, de ez az új nagyon jó lett. És bár jól meg van csinálva, fantasztikus a két színész, de akkor sem az én ízlésemhez passzoló mű. Igaz, hogy a kedvenc fajta filmjeim mindig azok, amik az emberi érzésekről szólnak, de azt hiszem, akkor tudom igazán szeretni őket, ha valahol tudok azonosulni a karakterekkel vagy hasonló mentalitásúak, mint én. Ez a két ember távol áll tőlem. Persze nem is vagyok 12 éve házas, 40-es nő, de ezt leszámítva sem vagyok olyan, mint Mira. Semmiben. Több helyen olvastam, hogy jaj, ezt házasok inkább ne nézzék meg, mert majd megkérdőjelezik a szerelem és a kapcsolatok tartósságát, de én nem éreztem azt, hogy ettől a sorozattól újraértékelném a párkapcsolatomat, mert annyira más ez a két szereplő, mint én vagyok.

Számomra párkapcsolati, beszélgetős témában talán sosem lesz jobb film, mint a Mielőtt felkel a nap trilógia. Nekem az a hangulat, azok a beszélgetések, azok a személyiségek, amik igazán magával ragadnak, és bármikor újra tudom nézni Celine és Jesse történetét. Mondjuk ott is főleg az első két részt imádom, és gondoltam is arra, hogy ez a Jelenetek egy házasságból akár róluk is szólhatna a történet 4. és 5. részeként. Vagy ott van a Weekend c. film, ami mondhatni a "meleg Mielőtt felkel a nap", és abban két meleg srác hétvégéjét követhetjük végig.  És a Blue Valentine Michelle Williamsszel és Ryan Goslinggal, ami egy szintén kedvenc szívszorító párkapcsolati filmem. 

Ezenkívül nem csináltam túl sok mindent, de pont erre vágytam, hogy csak pihenjek. Reggel megcsináltam a programból a sérülésem miatt kimaradt napot, így most már újra naprakész vagyok. Délután pedig körbesétáltam a tavat a hideg, de szép időben, és annyira jó kedvem volt. A Jelenetek...-ben az egyik részben Asaf Avidan szólt, akinek nagyon szeretem a zenéjét. Még régebben sokat hallgattam, és így most újra eszembe jutott. Elvittem a szupi zajszúrős fejhallgatót, aminek annyira jó a hangzása, és tényleg semmi mást nem hallok benne, csak a zenét. Végighallgattam Asaf Avidan legújabb albumát, aztán más számokat is, és úgy éreztem magam, mint egy filmszereplő, aki épp egy vidám montázsban sétál a szép őszben szuper zenékre. Olyan boldog voltam, hogy legszívesebben tánclépésekben ugrándoztam volna, ha tudnék táncolni... Mint Mads Mikkelsen a Még egy kört mindenkinek végén. Van ez a You Sexy Thing feldolgozása Zella Daynek, és nekem ez olyan szám, hogy nem tudom nem feltekerni a hangerőt, és minimum kétszer meg kell egymás után hallgatnom. A klipje meg lélekben én vagyok, amikor Jack nincs itthon haha.