szuper szombat

Ez a mai nap annyira tökéletes volt, hogy nem is tudnék jobbat kívánni. Tegnap este még munka után pingpongoztunk. 10-ig van nyitva a terem, 9-ig béreltünk asztalt, de már alig volt valaki, és végül majdnem másfél órát játszottunk. Szerencsére nem küldtek el minket. 10 után értünk haza biciklivel, én jó kimerülten. Jól esett gyorsan pizsibe bújni, a meleg pléd alól szürcsölni a forró teát, és közben nézni az új sorinkat. Netflixes, az a címe, hogy Maid. 10 részes minisorozat, amit egy igaz történeten alapuló könyvből készítettek. Egy húszas éveiben járó csajról szól, akinek van egy kétéves gyereke és egy iszákos pasija, akitől egy éjjel elmenekül a kislányával. Mindenki nagyon szegény ebben a sorozatban, és mindenkinek balhés és problémás az élete, de összességében azért nem az az érfelvágós, lehangoló sorozat. Nekem nagyon tetszik. Egyből felkeltette a figyelmemet, amikor olvastam a sztorit, hogy takarítóként kezd el dolgozni. Na, mondom, ki nem hagynék egy sorozatot, ami egy takcsicsaj viszontagságairól szól. Persze ő olyan helyeken dolgozik, hogy az én rigolyás ex-főnökasszonyom és az undi feladatok semmik ahhoz képest.

Ma reggel fél 10-kor ébresztett Jack, hogy nem mindjárt találkozom Kathie-vel? Úgy aludtam, mint a bunda. Olyan jó volt a pihepuha ágyban a sötétben, tudva hogy itt a szombat, semmi feladatom nincs mára, Jack sem megy sehova, hanem az egész nap csak a miénk. Fél 11-kor találkoztam Kathie-vel a parkban a kis kávézóban. Nagyon jót beszélgettünk. Most tök jó dolgok történnek az életében, és nyugodt és vidám volt. Aztán hazamentem, bekuckóztam Jack mellé a kanapéra és megnéztünk még egy részt a Maidből. Aztán összeszedtük magunkat, és bementünk a városba. Vettünk törökmogyorót és aszalt áfonyát az iráni bácsitól a Hötorgeten. Fél-egy évente szoktunk elmenni hozzá, és mindig ő árul ott, és mindig megismer minket, bármilyen régen is voltunk utoljára. Olyan aranyos. Mindig örül nekünk, és bármit választunk, mindig elmondja, hogy ez a legfinomabb és legfrissebb termék, amit csak vehetünk. Nem olcsóbb nála semmi, mint a boltban, de jól esik támogatni. Tekintve, hogy még nem volt olyan, hogy nem ő lett volna ott, amikor menünk, szerintem úgy heti 60 órát dolgozik, és hóban, tűző napsütésben, esőben, mindig ott van.

Utána elsétáltunk a Vasaparkhoz ramenezni. Útközben a Take Ramen felé elsétáltunk egy fagyizó mellett, ahol az utcán is álltak az emberek, és láttam, hogy ez a Snö (Hó) nevű fagyizó, amiről már hallottam a város legjobb fagyizói válogatásokban. Úgyhogy természetesen a ramen után mi is befizettünk egy körre. Hát azt hiszem, ez a legjobb fagyi, amit Stockholmban ettem, de lehet, hogy egyébként is. Kétszer is megnyerte az ország legjobb fagyija díjat. Azért különleges, mert nem csak "sima" ízek vannak náluk, hanem minden íz két, három vagy akár négy ízből áll össze. Például pisztácia sóskaramellával, vanília olívaolajjal és tengeri sóval, tejcsoki karamellával és pekándióval. Az íz, az állag, minden tökéletes volt.

A kulináris élvezetek után sétáltunk még egy kicsit a városban, ahol teljesen pre-covid hangulat uralkodott. Szeptember végén eltöröltek minden korlátozást, és ez látszott is a városon. Mindenütt forgatag volt és sokféle esemény. A Sergels-téren hiphop zene bömbölt, és nagy tömeg nézett talán breaktánc versenyt, de annyian voltak, hogy nem is láttuk, mi történik. A Kungsträdgårdenen színpad volt felállítva és szintén hiphop zenét játszottak élőben. És még a Stockholm maraton is ma volt (mint Budapesten is ezen a hétvégén), és volt valami szurkolói pont, amerre jártunk. De akkor már 5 órája ment a verseny, és alig volt valaki arrafelé, csak a legutolsó emberek, akik szinte csoszogva mentek. 

Szent Jakab-templom

Kungsträdgården

a sárga a Grand Hotel, a másik nagy épület a Nemzeti Múzeum

a királyi palota (bal oldalon) és a Parlament

Az óváros metróállomásáról mentünk hazafelé, és még beugrottam egy Pressbyrånba két kaparós sorsjegyért. Jacknek olyan cuki dolgai vannak. Néha meglep valami aprósággal. Hazajön, és előhúz valamit a táskájából nekem. Egy tábla csokit vagy például kaparós sorsjegyet. Én amúgy nem szoktam venni, mert pénzkidobás, de azért imádom az izgalmat, hogy talán nyerek valamit. 30 korona a sorsjegy és gyakran nyerek vele 30-at vagy 60-at. Persze olyankor addig "veszem" a következőt a nyereményen, amíg végül már nem nyerek semmit. Most egyet kaptam Jacktől, nyertem vele 60 koronát, azon kértem két újat, és az egyikkel megint nyertem 60-at, szóval lesz még két sorsjegyem. És azzal nyerek majd százezer koronát. Egészen biztosan.

Gamla Stanban, az óvárosban

Ja, és az állomáson meg összetalálkoztunk Jack egyik barátjával és a családjával. A pandémia kitörése előtt, tavaly februárban találkoztunk utoljára velük, és Jack épp a múltkori horgászás után mesélte, hogy született gyerekük. Én meg: MIIIII??? Jack nevetett, hogy hát ő nem így reagált, hanem úgy, hogy aha, oké. Ez már a második gyerekük egyébként. Hathetes. Kérdeztem, hogy hívják? Mondták, hogy még nincs neve. Ők ilyen hippik. A csajszi egyébként is nevet változtatott. Nem árulja el, mi volt a régi keresztneve, de az új neve elég egyedi. Mondjuk, mintha én Hermionéra változtatnám a nevem. Tényleg, lehet hogy azért adnak ilyen nehezen nevet a gyerekeiknek (a másikkal is ez volt), mert ő nevet változtatott, és emiatt tudja, hogy milyen rossz, ha a gyerek nem szereti a nevét. No mindegy, tök jó, hogy összefutottunk velük, és láttam a kis hajasbébit. 
Most meg várom Jacket, hogy hazafelé hozzon nekem chipset, és nézhessük a következő részt a soriból.