záróünnepség

Megvolt a suliban a záróünnepség. Ez nem volt akkora élmény, mint a múlt heti 7,5 órás maratoni piknik, de ez a hűvösre fordult időjárás hibája is. Szürke, komor idő van, csak 11 fok, és hiába próbáltam melegen felöltözni, másfél óra után a szabadban már vacogtam, és alig mozogtak az ujjaim. 

Ahogy írtam, a csapatunk azt a feladatot kapta, hogy A hattyúk tava balettet kell előadnunk, kecsesen és komolyan, mint ahogy a hattyúk úsznak a tavon. Elég változatos volt a hatféle csoportfeladat, és különböző képességeket igényeltek. Volt akik influenszer feladatot kaptak, nekik csak a közösségi médiában kellett valamit a suli nevében alkotni. A lakberendezős csapatnak az iskola étkezőjét/pihenőjét kellett berendeznie, újragondolnia bútorokkal és kiegészítőkkel egy adott költségvetésen belül. Az elkészült tervekre a suli csoportjában kellett szavaznunk, tehát nekik sem kellett a közönség elé kiállni. Volt egy csapat, akinek kvízt kellett összeállítani, így náluk sem rajtuk, hanem rajtunk, közönségen volt a figyelem. De aztán voltunk mi, a balettcsoport és a dalcsoport, akinek bizony ki kellett állni a "nagyközönség" elé és szerepelni.

A négy lánnyal már múltkor elég jól begyakoroltuk a kis koreográfiánkat, és ma is találkoztunk a kezdés előtt, és háromszor újra elpróbáltuk. Mindannyian tetőtől talpig feketében voltunk, ami szerintem a legjobb ötlet volt, mert az egyforma outfit sokat dobott az összképen. A többiek izgultak, és kérdezgettek minket mások is, hogy izgulunk-e, de én nem izgultam. Egyrészt tök jól begyakoroltuk, másrészt tudtam, hogy egész profi feelingje van az egyszerű kis koreográfiának is, és hogy mások tizedennyi munkát sem fektettek az ő feladatukba, tehát biztosan értékelni fogják a mi előadásunkat. És ezenkívül négyen vagyunk, és a hangsúly nem egy személyen, hanem az összképen van, tehát nem éreztem olyan nagy szereplésnek.

Kicsit szervezetlen volt a helyzet a parkban. Nagy téren voltunk, nem jól lehetett hallani, sok idő ment el a pontozással, volt olyan csapat, aki meg sem jelent, vagy akitől csak egyetlen ember vett részt a játékokban. Közben egy food truckból kaját is osztottak, egy másik részen voltak az italok, úgyhogy a társaság is kicsit szét volt széledve. Egy-két előadásszerű előadás volt, és aztán jöttünk mi. A mi előadásunkra mindenki odagyűlt. Szólt a hattyúk tava zenéje, kiálltunk négyen a fekete ruháinkban, és a közönség, a csoporttársak ujjongtak, füttyögtek. Nagyon lelkesek voltak, és minden apró látványos mozdulatnál tapsban törtek ki és éljeneztek. Olyan jó fejek voltak. A tanároktól maximális pontszámot kaptunk. Tök jó élmény volt, utána is kaptunk dicséretet. Szóval jó lezárása volt ez a "gólyaheteknek", és jövő héttől jön a mélyvíz, most már nem lesz több móka, hanem kőkemény tanulás. Na nem hiszem, amúgy hogy kőkemény lesz, de programok egyelőre nem lesznek.