pingpong

Pingis. Ahogy a svédek becézik. Szerintem ez cuki szó. Pingis. Régebben is néha, nagyon néha játszottam Jackkel az iskolaudvaron, és mostanában megint elmentünk párszor játszani a közeli suli kültéri asztalán. Az asztal kicsit ferde és néha fúj a szél, de így is tök jól elszórakozunk. Jack jobb nálam, a pontszámok alapján kétszer jobb, de azért én sem vagyok béna. Ahhoz képest, hogy nem szoktam játszani, egész jó vagyok. Gyerekkoromban (és még most is) volt asztala a szüleimnek, bár nem emlékszem, hogy annyira sokat játszottam volna. Jó, közel sem vagyok akármilyen mérhető vagy profi szinten, de élvezhetőek a játékok, és mindkettőnknek akadnak jó ütései. 

Jack heti háromszor jár be az irodába, ahol szintén van pingpongasztal, és az egyik kollégájával szokott játszani. Kolléga, ez olyan hivatalos szó. Ők mind kb. 35 éves srácok egy startupnál, szóval nem az a kollegiális, kimért légkör van. Egyik nap bosszankodva mondja nekem, hogy
- Annyira idegesítő, hogy Martin mindig nyer, pedig jobb vagyok nála.
- Várjvárjvárjvárjvááárj! Jól értem, hogy habár Martin mindig nyer, te azért jobbnak hiszed magad?
- [nevet] Hát... IGEN! Mert... 
- Férfiak...

Na szóval Jacknek sérti a büszkeségét, hogy folyton kikap egy olyan játékostól, aki amúgy nála kevésbé jó. Bosszantó lehet. Mert az egy dolog, ha egy nálunk jobbtól kapunk ki, de hogy folyton kikapjunk egy nálunk rosszabb játékostól. Jaaaj ez olyan vicces. Na szóval ezért is játszik velem Jack. Sőt, kezdem azt gondolni, hogy csakis ezért. Mert nehogy már az a Martin gyerek jobb legyen nála. De persze azért is, mert tök jól elszórakozunk. És Jack mondta, hogy tök jó lenne beltéren is játszani valahol, de a környéken sajnos nem találtunk ilyen helyet. Pedig az az érzésem, hogy bármilyen sportklubban vagy suliban lehet valahol egy pingpongasztal, ahol játszhatnánk, de nem tudtunk ilyet találni a környéken, csak 8 km-re egy labdajátékos komplexumban.

Tegnap estére foglaltunk is asztalt egy órára, és végre beltéren, szél nélkül, nem görbe asztalon és igazi hálóval játszhattunk, és annyira jó szórakozás volt. Tök szimpi volt a hely, mint egy nagy játszótér felnőtteknek. Sok tollaslabdapálya van egymás mellett, a pingpongasztalok mellett meg squash, és sok pár, haver, szülő-gyerek páros játszott. Gyerekként olyan alap, hogy eljáratnak a szülők sport-, zene- és mindenféle különórára, aztán felnő az ember, és általában ilyeneket nem csinál, max kondizni jár, pedig mennyivel szórakoztatóbbak a páros vagy csapatjátékok. Szóval tök jól elvoltunk, vettünk is egy-egy új, jobb minőségű ütőt, amivel jobban is ment a játék. Csak kár, hogy bicajjal is fél óra, de tömegközlekedéssel még több eljutni oda, mert ha még hidegebb, sötétebb és nyirkosabb lesz az idő, akkor nem hiszem, hogy elbiciklizünk oda.

Ma reggel Jack vitte az új ütőjét, és frissen edzve indult harcba, hogy végre legyőzze ezt a béna Martint haha.