mälaren bicajtúra

Ma ismét bicajtúrára mentünk, ami bár gyakori program nálunk, rájöttem, hogy már jó rég nem voltunk. Nem is tudom, mikor. Sajnos elég hűvös az idő, viszont legalább nem esett. Jól beöltöztem, egy kicsit túl melegen is. Lementünk a Mälaren-tó partjához, és ott a parton az erdei ösvényen tekertünk dél-nyugati irányba. Különösebb tervünk nem volt, de amikor kezdtünk megéhezni, akkor kitaláltuk, hogy elmegyünk a kompig, amivel a gyalogosok és biciklisek ingyen utazhatnak. 

jópofa alkotás

A lakott területre keveredve láthatóan gazdagabb környékre kerültünk, és eszembe jutott, hogy ha jól tudom, valamerre erre vett házat a menedzserem, mármint ex-menedzserem, Maria. Mondom is Jacknek, hogy asszem errefelé lakik Maria. Folytattuk tovább utunkat, egy magaslatról már látszott az oda-vissza ingázó sárga komp. A fák között egy gyalogos úton tekertem lefelé, amikor megláttam egy kutyust, és azonnal az villant be, hogy ez a kutya nagyon cuki, és én ilyen kutyát már láttam valahol... Ugyanebben a pillanatban ránéztem a gazdájára, és rájöttem, hogy ez Maria és a kutyája, és én pont ezt a kutyát láttam már. Mivel én lefelé gurultam, és egy kanyar után bukkantak ki, így tulajdonképpen olyan gyorsan történt minden, hogy ahogy felismertem őt, már mellette is voltam, és döbbentem köszöntem rá, hogy Mariaaa?!?! Sziaa!! Ő meg hirtelen teljesen összerezzent, láttam hogy fülhallgató volt a fülében, sétálgat békésen a kutyusával, gondolom nem számított rá, hogy egyszer csak valaki ráköszön. 

Mondtam neki, hogy épp mondtam a pasimnak, hogy azt hiszem, te erre laksz... Erre továbbra is totál döbbent fejjel, de kedvesen elkezdte magyarázni, hogy igen, itt nagyon közel. Én meg csacsogtam neki egy sort, hogy eljöttünk a barátommal egy kicsit biciklizni, és átmegyünk a komppal a másik oldalra, és ott kajálunk valahol. És még ilyet, hogy így összefutunk... Erre mondja, hogy igen, kicsit sokkot is kapott. Még pár másodpercig dumáltunk, aztán elköszöntem. Tekertem tovább Jackhez, aki észre sem vette, hogy megálltam, és mondom neki nevetve, hogy itt volt Maria! Ő is néz, hogy komolyan?! Nagyon vicces... Elmeséltem neki a beszélgetésünket, és mondom a végén, hogy most hogy belegondolok, lehet hogy nem is tudta, ki vagyok. Jól be voltam öltözve, sapka és bukósisak is volt rajtam, és amúgy én amíg ott dolgoztam csak párszor találkoztam vele, mondjuk úgy 10-szer. Én nem biztos, hogy megismerném őt, ha valahol máshol látom, csak épp gondoltam rá, szóval így könnyebb volt. Na meg a kutya...

ekerö-slagsta komp

A komppal olyan szuper volt az időzítésünk, hogy várnunk sem kellett rá, épp már felment az összes autó, és mi utolsóként felgurultunk rá, mintha csak az utunk folytatása lett volna. Leszállva a bicajról a kompon elárasztott egy boldogsághullám. Kérdezi Jack, hogy mi van velem, minek örülök úgy... Nem is tudom, csak olyan boldog voltam, hogy biciklizünk, hogy Jack olyan drága, hogy tegnap közönség előtt "táncoltam", hogy ismerősökbe futok Stockholmban... Micsoda élet! És most meg egy kompon vagyok... Mintha nyaralnék. Biztos mert régen a komp a balatoni kompot és a nyaralást jelentette, és gyerekként mindig olyan izgi volt. Most sem változott semmi. Tök izgi kompozni.

A másik oldalon találtunk egy szuper hangulatos helyet. Amolyan hawaii feelingje volt, még a pincérek is hawaii, de legalábbis pálmafás ingekben voltak. A pincérünk angolul beszélt velünk, és mondta, hogy ma nincs a konyhán, de ő amúgy itt a főszakács, úgyhogy szívesen ajánl nekünk valamit... Rendeltünk halat, és megkérdeztem tőle, hogy 
- amúgy hova valósi vagy?
- ***
- Arra gondoltam az akcentusodról... Én azon a nagykövetségen dolgoztam...
- Nincs is Stockholmban *** nagykövetség.
- De-de, nem olyan régóta már van.
- Komolyan?! Jó tudni... Eddig Amszterdamon keresztül intéztem az ügyeimet.

Szóval nem tudom milyen nap volt, hogy először belefutok Mariaba, aztán meg egy helyivel az országból, amelyik nagykövetségén dolgoztam. Vicces. A kaja tök jó volt, aztán visszamentünk a komppal, és kicsit hosszabb úton mentünk haza. Nem volt olyan hosszú túra, de én eléggé kipurcantam. Egy-egy emelkedőn felfelé majd' kiköptem a tüdőmet, közben levegőért kapkodva keseregtem Jacknek, hogy ma pihenőnapom lenne az edzésben, ez nem ér! De persze csak vicceltem, mert jól esett aktívnak lenni ezen a hűvös, de szép őszi napon. Főleg utána forró zuhanyt venni, és betolni egy fél bödön Ben&Jerryt, miközben Office-t nézünk. 

Amikor hazaértam, ráírtam Mariara, mert arra gondoltam, hogy ha esetleg nem tuti biztos benne, hogy én voltam, akkor így eloszlatom a kételyeket. Írtam neki, hogy milyen random, hogy összefutottunk, ő meg írta, hogy igen, hirtelen azt sem tudta, hogy mi van, ki mondja a nevét... Meg hogy hozzuk majd össze a talit. Meg hogy le a kalappal a biciklizésem előtt, hogy ilyen túrára megyek, mert szombati kis tekerésnek azért neki ez sok lenne. Aranyos.