ősz megnyitva

Jack hajnalban elautózott három barátjával pár órányira Stockholmtól egy nemzeti parkba kiszakadni a városi életből, horgászni, grillezni, sátorozni, feltöltődni. Küldött fotókat, gyönyörű helyen vannak, gyönyörű idejük van. Érződik rajta, hogy tök jó a kedve. Örülök, hogy van kivel ilyeneket csinálnia, mert ha én mennék vele ilyenkor sátorozni, hipotermiával kötnék ki a kórházban, bármennyi ruhát is aggatnék magamra.

Én meg maratoni telefonálást tartottam anyukámmal, így nekem is volt társaságom délelőtt. Közben nekiálltam olyan házimunkáknak (fejhallgatóval telózok, közben ki szoktam takarítani a lakást) amit kicsit meg is bántam, mert azt hittem, sosem érek a végére. Azt hiszem, nem fogok mégsem szekrénykét venni a kanapé mellé, van itt hely, csak kell egy alapos kiválogatás és rendrakás. A tévé alatti szekrényben van egy rekesz, ahol mindenféle kábel, csatlakozó, kütyük dobozai, használatik és egyéb elektronikai dolgok vannak. És még gyertyák, díszek és mindenféle bits and bobs, ahogy az angolok hívják. Először ennek estem neki, és el is vittem pár dolgot a szelektívbe. 

De aztán meg nekiálltam az ágyunk végében lévő káoszt rendbe tenni, és ez volt a problémás rész. Ideje eltenni a kültéri bútorunk párnáit, amik tavasz óta az ágy végében laknak mindenféle túrázós cuccokkal együtt, amit Jack pár hetente használt, így nem volt értelme mélyre pakolni őket. Amióta levettem a kültéri kanapé párnáit a szekrény tetejéről, Jack vásárolt egy gumicsónakot, egy egyszemélyes sátrat, kapott tőlem egy kétszemélyes sátrat, vett új hálózsákot, matracot meg nem is tudom még mit... Úgyhogy vészesen fogynak a helyek az otthonunkban. Az ágy alatt úgy három éve porosodik két összecsukható szék, amit még beköltözéskor vettünk, hogy akár négy vendéget is hívhassunk, és körbeülhessük a konyhaasztalt. Sosem volt nálunk négy vendég, és ha három év alatt nem volt, akkor valószínűleg nem is lesz. Az ágy alatt a székek és a két ágyneműtartón kívül (amiket nem lehet rendesen kihúzni helyhiány miatt) van egy adag kültéri padlólap és a 2x10 kilós súlyzószett, amiket nem annyira könnyű mozgatni. Teljes tetrisz az egész. Úgyhogy kúszóállásban kipakoltam a dolgokat az ágy alól és porszívóztam, és most az ágy alá tettem az ülőgarnitúra párnáit, így remélhetőleg a túracuccok mind elférnek a szekrény tetején. Nem volt kellemes feladat, de most szuper érzés, hogy kicsit rendezettebb lett a lakás (és eltüntettem pár kilónyi porcicát).

Így a harmadik hétre máris alábbhagyott a lelkesedésem a sulival és mindennel kapcsolatban. Reggelente sötét van, és nem is pattanok ki az ágyból, mint az első két héten. De azért az edzést becsülettel folytatom. A suliban antiszoc voltam. Vannak jó és rossz svédes napjaim. Néha úgy érzem, egy mondatot sem tudok kinyökögni. Főleg az nagyon be tud zavarni, ha angolul olvasok valami cikket, de közben svédül kellene beszélnem. Mintha átkapcsolódna olyankor az agyam angolra, és nem megy, hogy visszakapcsoljam a gyengébb nyelvre. Egyórás ebédszünet volt a suliban, sokan hoztak ebédet, együtt ettünk, és a kajámról meg a többiek kajájáról volt szó, hogy ki hogy csinálja a lasagnét és ki mit eszik, és a kaja-téma lenne a legnagyobb erősségem, mert amikor még nem is tanultam svédül, a bevásárlás és főzés miatt a kajás szavak akkor is ragadtak rám. Szoktam svéd receptekből sütni-főzni, és hiába mégis, alig értettem, mit beszélnek a többiek, és alig tudtam megszólalni. Bahh. Vissza is mentem az osztályterembe, ahol két másik külföldi ült, leültem a helyemre én is, és mindhárman csöndben néztük a laptopunkat. 

Szóval most nem érzem magam topon a sulival. Az nagyon jól megy, hogy tartom magam az edzésemhez, és nagyon tipp-topp a lakás, minden házimunkában 5-ös vagyok, de a sulit azt nem érzem most. Készítettem egy kajás Excel-táblázatot, amiben a recept-repertoáromat tervezem összeírni. A fél életem elmegy azzal, hogy azon gondolkozom, mit főzzek, és gondoltam, az segít, ha összeírom kategóriák szerint, hogy miket szoktam főzni. Egyelőre úgy 40 recept került bele, külön munkalapokra tettem a külön kategóriájú kajákat, és csak választok a fülekről egyszerre 3-4 kaját, összeírom, mit kell hozzájuk megvenni, és akkor 3-4 napra letudom, hogy mit főzök, és nem kell boltba sem rohangászni minden nap. Az elkészített kajákat beszínezem, és akkor azt is látom, hogy mi volt már régen, így nem lesz sok az ismétlődés. Most sok levest is készítettem. Nagyon szeretem, amikor van egy nagy adag leves a hűtőben, és például vacsorára tudok azt enni.

Szóval a háztartásban nagyon szorgoska vagyok, de inkább a sulira és a svédre kellene koncentrálnom. Persze az sokkal küzdősebb, és nincsenek olyan instant jutalmak benne, mint a főzésnél egy finom étel, vagy a takarításnál a tiszta lakás. Ja, és akkor még ott van az, hogy minden délután halálos álomkór tör rám. Kint szürkeség, komorság, esetleg szemerkélő eső, én már letudtam az edzést, a napi sulit, a főzést, az ebédet és a mosogatást, és akkor rám jön a nagy álmosság. A pihepuha, meleg ágyikó pár méterre van, és nem szoktam meggyőző érveket találni arra, hogy miért is ne dőlnék le egy picit. Jack sem segít, mert ha itthon van, és meglátja az álmos szemeimet, akkor azt mondja, hogy looks like someone needs a naa-aaap, bevonszol a hálóba, besötétít, betakargat, azt mondja, hogy egy óra múlva felébreszt, és rám csukja az ajtót. Még akkor is, ha tiltakozom. Na jó, inkább csak kamu-tiltakozni szoktam, mert bár lelkiismeret-furdalásom van, hogy a nap közepén alszom, de olyankor legyőzhetetlennek érződik a fáradtság, és könnyen beadom neki a derekam.

Ma délután is aludtam, pedig fantasztikusan gyönyörű idő volt, és azt gondoltam, elmegyek biciklizni egyet. De aztán jött az ellentmondást nem tűrő fáradtság, és eldöntöttem, hogy szombat van, nem tartozom senkinek semmivel, és ha jobban van kedvem bebújni az ágyba a laptopommal, és bealudni random YouTube-videókon, akkor azt fogom csinálni, és kész. Amikor felébredtem, szerencsére már elment a nap, és akkor úgy éreztem, már legálisan is itthon maradhatok. Előpakoltam a gyertyákat, felkapcsoltam a fényeket, betettem zenét, épp ma megérkeztek az őszi körömlakkok, amiket rendeltem, úgyhogy miután ezt megírtam, veszek egy forró zuhanyt, kifestegetem a körmeimet, és folytatom a kuckós estémet.

őszi körmök a pinteresten, random YouTube-os a tévében

Jó lenne egy jó film vagy sorozat, de mostanában nehezen találok jókat. Egy filmet néztem mostanában, ami nagyon tetszett. 2015-ös, A szoba. Könyv alapján készült, a könyvet pedig a Fritzl-eset ihlette. Az osztrák szörnyeteg, aki a saját lányát tartotta fogva, és borzalmas dolgokat csinált vele, és a nőnek hét gyereke született a fogságban. Nem ez a szörnyűség, amire ki van hegyezve a történet, és nem is ez ihlette az írónőt, hanem annak a gondolata, hogy egy gyerek egy szobába bezárva szülessen meg, és az az egyetlen szoba legyen a teljes világa, az anyja az egyetlen személy az életében stb. Hogy milyen lehet az, amikor valaki nem tudja, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy világ. Hogy mit jelent az, hogy van valami más, valami több is a falakon túl. Hogy a tévében látottak az valóság. Hogy nem csak anya van, hanem sok-sok ember. Tényleg érdekes gondolat, és nagyon szuper lett a film. Én a gyerekszínészeket annyira csodálom. 

Megnéztem az új Nicole Kidman-es sorozatot is, aminek az a címe, hogy Nine Perfect Strangers. Uhh hát az nagyon szar volt. Nem ajánlom senkinek. Azt hittem, hogy kibontakozik valami, szóval végigszenvedtem, de nem. Olyan az a film, mint egy propaganda a hallucinogén szerek mellett. Lehet, hogy az is. Nicole Kidman pedig borzalmas orosz akcentussal, Gyűrűk Ura Galadrieles parókában áhítatos fejjel belassulva mond rejtélyes mondatokat, és nagyon kínos az egész. 

Ja, azt is néztem, hogy Babyteeth (Amíg tart a nyár). Ez egész jó volt, de azért nem annyira kiemelkedő. Egy rákos tiniről szól, aki beleszeret egy balhés, az otthonából kidobott huszonéves drogdíler srácba. Elég kiszámítható történet, és számomra nem volt meg benne az a plusz, mondjuk nagyon eredeti karakterek vagy nagyon szimpatikus, magával ragadó színészek vagy színészi játék, ami miatt kiemelkedett volna a többi hasonló sztoriból ez. De azért nem mondom, hogy nem hüppögtem rajta.