zajló hétköznapok

Amióta elkezdődött a suli, tele vagyok energiával (tudom, 10 nap, ez is el fog múlni, de most jó). Akkora boost ez az új fejezet az életemben, és hogy vége a szörnyű munkámnak. Igyekeztem úgy tekinteni rá, hogy az csak egy munka, semmi több, de azért azt gondolom, lehúzott. Ad az embernek egy alap önértékelést, hogy mit dolgozik. Azt mindig büszkén mondtam, hogy fordító vagyok. Azért tanultam éveken át, az volt az álommunkám, ami végül valóra vált, és az egyébként is egy pozitív megítélésű munka. Szerettem, amikor azt mondhattam, hogy fordító vagyok, és miután befejeztem, még egy darabig szerettem fordítóként gondolni magamra, de már elmúlt. Lezárult az a fejezet az életemben. 

Bébiszitternek, nannynek is szerettem lenni, és azt is büszkén mondtam, pedig tudom, hogy az emberek fejében az nem is igazi munka, de én tudtam, hogy mennyire nagyon-nagyon szuper "munkahelyem" van (itt írtam róla). Na és akkor ezután lettem takarítónő. Vagyis házvezetőnő. Tök mindegy, egy kutya. Ebben az egyetlen pozitívan hangzó dolog az volt, hogy egy nagykövetségen volt, és emiatt nem hangzott olyan szarul, de én tudtam, hogy valójában mennyire szar. És azt hiszem, a csapatnak is én csak egy takarító voltam. Szerintem nem is gondolták, hogy én amúgy egy értelmes, gondolkodó, érző ember vagyok, akinek van személyisége, élete, érdeklődési körei. A két közvetlen kollégám mondjuk mindig rendes volt velem, de amikor volt egyszer egy összejövetel, akkor én úgy mentem oda, hogy most találkozom a kollégáimmal, akikkel egyenrangú vagyok, és végre megismerjük egymást, és tök jó lesz. Aztán azt éreztem, hogy én nem érdeklem őket. Szerintem én voltam nekik a valami kelet-európai takarító, és ennyi. Nem csoda, hogy a rendezvényen egy idő után a kolleganőm 13 éves lányával beszéltem végig, mert az összes vendég közül, akik drága márkákról és yachtokról és nyaralókról és borokról beszéltek, ez a lány volt az egyetlen őszinte, nem fennhéjázó és számomra valóban érdekes vendég. Na szóval kész, vége, lekerült rólam ez a béklyó, nem kell többet mennem abba a mérgező házba, és azokat az undorító munkákat végeznem, és nem kell többet mondanom, hogy takarító vagyok. Helyette egy szuper csapatban vagyok, akikkel valóban egyenrangú vagyok.

Esténként nem bírok elaludni, mert még mindig pörgök. Reggelente pedig felkelek akár 7-kor, Jackkel, még akkor is, ha amúgy nem sok dolgom van aznap. Korábban meg olyan lomhának, nehéznek, fáradtnak éreztem magam. Aludtam akár 10-ig, ha úgy alakult, mert tök mindegy volt, nem volt miért felkelni. A reggeli kávé után kiterítem a tornaszőnyegemet, és megcsinálom az aznapi edzést. Tisztára odavagyok ezért a programért, amit mondtam. Annyira szuperül össze van állítva, és ez a csajszi nagyon kemény. Majd' meg halok a gyakorlatok közben, folyik rólam a víz, remegnek az izmaim, és utána egyszerre érzem magam erősnek, és úgy hogy a nap hátralevő részét a kanapén szeretném tölteni. Nagyon szimpi edző Caroline, úgy érzem, hogy a közös szenvedés összehoz minket, és bírom, amikor ő is tart szünetet, vagy belenéz a kamerába ilyen huh nem bírom tovább fejjel. Kinyomtattam a programot, kibiggyesztettem a hűtőre, és a nap legjobb része, amikor edzés után kipipálhatom, hogy kész van az aznapi. Jack fogadott velem 500 koronában, hogy nem fogom végigcsinálni a heti 5 edzést 10 héten át, úgyhogy azóta van extra motivációm. Nem is a pénz, hanem hogy bizonyítsak. Persze épp ezért csinálta, mindig biztat. Meg jókat szórakozik rajtam, miközben ő dolgozik, én meg lihegek a padlón.

Edzés után letusolok, reggelizem, és vagy suli van, vagy van sok tervem a napra. Főleg bevásárlás, főzés, házimunkák, de azokat is élvezem. Most már nem tudom munka közben hallgatni a kedvenc műsoraimat, úgyhogy az itthoni munkák és edzés közben hallgatom őket. Nem szeretem az edzés zenéit, mindig olyan halkra veszem, hogy csak a gyakorlatok végét jelző sípszót halljam, és amúgy podcastot hallgatok akkor is. Ma meghallgattam Dr. Domján Mihály új részét a szerelemről, és annyira nevettem velük az egyik résznél, hogy le kellett raknom a súlyzókat, mert nem bírtam tartani a nevetéstől. Szóval elvagyok magamban. Megcsináltam pár ritkábban esedékes takarítást, mint például a hűtőt, néhány konyhaszekrényt, kimostam párnahuzatokat, plédeket, párnákat. Elmentem a Decathlonba beszerezni gumipántot és jógatéglát, mert néha ezeket is használja a virtuális edzőm. 

Gondolkozom rajta, hogy beszerezzünk még egy bútort a nappaliba. Nem szeretném, ha túl zsúfolt lenne a lakás, de szerintem a kanapé mellett egy 35-40 centis szekrényke még elfér anélkül, hogy rontaná az összképet, és nekem is marad helyem tornázni. A szekrényben tervezem tárolni a súlyzókat, amik most az ágy alatt vannak, és nehezen hozzáférhetők, illetve az olyan vegyes dolgokat, amiknek nincs rendes helye, és csak az íróasztalon hevernek. Nézegettem az IKEA oldalát, mint egy varázsüzletet, amiben biztosan találok egy számomra megfelelő szekrényt. Boltom, boltom, mondd meg nékem, milyen szekrény fér még el a térben. Vagy valami ilyesmi. A méretei alapján ez az EKET szekrényke tetszik, de azért nem egy szépségdíjas a lelkem. Jó, rondának sem ronda. Egy sima szekrény, ennyi.

A Svédországban élés egyik hozadéka az, hogy a furcsa IKEA-s terméknevek elkezdenek jelentéssel bírni. Na nem az összes, mert vannak közte dán és norvég szavak, tulajdonnevek is, és természetesen nem ismerem az összes svéd szót, de mindenesetre néha rácsodálkozom, hogy értem egy termék nevét, vagy tudom, hogy az egy város, egy tó, egy név, egy ige stb. Milyen érdekes lenne, ha az IKEA magyar lenne, és az egész világon vennék az emberek az olyan nevű termékeket, mint LEHETŐSÉG, PULIKUTYA, DEBRECEN, BOGLÁRKA, PONTY, ŐSZIBARACK, PÉNTEK ésatöbbi. (Tartalmas szerda esti gondolatok.)