Nem szeretek "elkiabálni" dolgokat, mert az van bennem, hogy nehogy utána pont az ellenkezője következzen be. Amikor vasárnap arról írtam, hogy így az autó, úgy az autó, micsoda luxus, meg magabiztos sofőr vagyok, akkor majdnem nem is tettem közzé a bejegyzést, merthogy olyan tipikus lenne, hogy pont valami történik, miután ezeket leírtam. És hát történt is. Defektet kaptunk.
Szombaton az volt, hogy jelzett az autó, hogy alacsony a guminyomás. Megnéztük a kijelzőn, hogy melyik keréken, és azt írta, hogy az összesben. Megálltam egy benzinkúton, és felhívtam apukámat, hogy ezzel most mit csináljak. Ő azt mondta, hogy az lehet, hogy melegben fújták fel, és ahogy lehűlt a hőmérséklet, kicsit leeresztettek, és tegyünk mindegyikbe levegőt. Jack megnézte az autó használatijában, hogy hány bar nyomás a megfelelő, és végül a benzinkutas segítségével, mert én ilyet még sosem csináltam, felfújtuk mind a négy gumit.
Vasárnap este, amikor mentünk haza a földesúton a túráról, már megint jelzett az autó, hogy alacsony a guminyomás, de most csak a bal hátsó keréknél. Csak 10 percrnyire voltunk a szállástól, így haza is vezettem, mert arra gondoltam, hogy ez a szombati problémához kapcsolódhat vagy megint picit leeresztett a gumi, és ennyi. Ahogy kiszálltunk, megnéztük és megrugdostuk-nyomkodtuk a gumit, de semmi furcsaságot nem láttunk rajta. Ezután teljesen el is feledkeztem a dologról.
Hétfő reggel a varratszedés miatt fájdalmasan korán, már 7-kor keltünk, és 8-kor már indulásra készen álltunk. Amikor az autó mellett álltam, akkor jutott csak eszembe a gumi, és ahogy ránéztem, azonnal láttam, hogy kiment belőle az összes levegő - ugyebár egész friss tapasztalatom van defektes gumival, miután júniusban a barátnőm autója is defektet kapott. Az első gondolatom az volt, hogy most majd kereket kell cserélnünk, és már láttam magam előtt, ahogy Jackkel egy "hogyan kell kereket cserélni" YouTube videó segítségével vér és verejték árán feltesszük a pótkereket. Csakhogy pótkerék nem volt az autóban.
Oké, akkor a program lefújva. Itt vagyunk az erdőben egy 13 kilométeres földesút végén, ahova csak autóval lehet eljutni, a kocsink defektes, nekem meg varratszedésre kellene mennem.
Felhívtam az autókölcsönzőt, hogy elmondjam, mi történt, és mondta a nő, hogy jó, 10 perc és visszahív, addig megkeresi, hogy melyik autómentőt hívhatjuk. Eltelt már 20 perc és semmi. Jack minden perccel egyre mérgesebb lett, hogy most bukik az egész napunk, és ezek még annyit sem tudnak megcsinálni, hogy találnak nekünk egy autómentőt. Visszahívtam őket, hogy mi a helyzet? Azt mondta a nő, hogy még nem hívta a kollégája. Kérdeztem, hogy amúgy nem kellene, hogy legyen pótkerék az autóban? Mondta, hogy nem. Kérdeztem, hogy de ugye ezért nem nekünk kell fizetni? Mondta, hogy majd megkérdezi a kollégáját.
Ezután 40 perc telt el, mire végre felhívtak az autómentő számával, és közölték azt is, hogy 7500 korona (260 ezer forint) az önrész, tehát ekkora összegig nekünk kell állni az autómentő költségeit. Na, ezen meg én borultam ki, mert nem akartam elhinni, hogy nekünk kell fizetni valami olyanért, ami nem az én hibámból történt. Defektet kapni bárhogy lehet, amúgy is ki tudja, milyen idős a gumi, mikor ellenőrizték stb. Persze amikor lenyugodtam, akkor beláttam, hogy ezzel nem tudok mit tenni, mert nem az a kérdés, hogy kinek a hibája a kár, hanem hogy történt-e kár a bérlés alatt.
Olyan unfairnek éreztem az egészet, és nagyon rossz érzés volt belegondolni, hogy ki tudja mennyi pénzt kell most majd kifizetnünk. Ha vettem volna teljes biztosítást, akkor nem kellene fizetnünk. Ez elsőre szomorú gondolat volt, de igazából sosem szoktam biztosítást venni. Most is a teljes bérlésnek kb. a fele lett volna pluszban a biztosítás. Szóval ezután arra gondoltam, hogyha minden egyes bérlésnél vettünk volna biztosítást, akkor már rég kidobtunk volna az ablakon annál sokkal több pénzt is, mint amennyit most majd valószínűleg fizetnünk kell, mert korábban sosem történt baj. És ez a gondolat azért megnyugtatott.
Jack közben az autómentővel beszélt, akik elég sok kérdést feltettek neki, és azt is mondták, hogy remélhetőleg meg tudják szerelni az autót, de ha nem, akkor el kell szállíttatni szervizbe. Na ezen főleg Jack elkezdett parázni, hogy mégis mit csinálunk, ha elviszik az autót, akár több napra. És mi lesz akkor a varrataimmal? Mondtam neki, hogy én ezen egyelőre nem vagyok hajlandó gondolkozni. Ha tényleg elszállítják az autót, akkor majd kitaláljuk és kész.
Több mint 1 órával később megérkezett az autómentő bácsi, aki nagyon jófej volt. Nekiállt megkeresni a lyukat. Megmondom őszintén, hogy én annyira nem értek az autószereléshez, hogy azt hittem, kereket kell cserélni, és nem tudtam, hogy egy lyukat meg lehet javítani, de épp ez történt. A bácsi úgy 20 perc alatt megjavította a guminkat, és azt mondta, hogy ugyanúgy használhatjuk az autót, mint azelőtt. És megjegyzem, még azt is mondta, hogy nagyon picike sérülés volt, és ő úgy gondolja, hogy ez akár már 2-3000 kilometer óta benne lehetett, csak most lett akkora a lyuk, hogy elszállt a levegő a gumiból. Hát ezt jól esett hallani, mert örültem, hogy semmilyen formában nem lehetett az én hibám a defekt.
És a még jobb hír akkor jött, amikor megkérdeztük, hogy mennyibe került nekünk ez a móka, és közölte, hogy nekünk ezért nem kell fizetnünk az úgy nevezett mobilitásgarancia miatt. Csupán 200 koronát kell fizetnünk közvetlenül neki az eszközhasználatért. Úgyhogy a hétfő reggel olyan volt, mint egy négyórás film tele fordulatokkal és mindenféle érzelmekkel, de szuper happy endekkel zárult.
Ráadásul így pontban 1-re, a délutáni rendelési idő kezdetére megérkeztünk a helyi kórházba varratszedésre. Hát igen, ahogy mi nyaralunk, úgy nem nyaral senki. Először autómentés, aztán varratszedés?!
Kicsit izgultam a varratszedés miatt. Egy picit azért, hogy fájni fog (nem fájt, csak kellemetlen volt), de inkább azért, mert senki rá sem nézett sebemre a varrás óta, és volt egy rész, ami az én laikus szememnek nem nézett ki jól. Szóval féltem, hogy közlik velem, hogy ennek nem így kellene kinéznie, és sajnos így is lett. Bár orvos sajnos nem nézett rám, csak ápoló, de ő azt mondta, hogy ez nem oké, hogy így forrt össze a seb - tulajdonképpen van egy pukli a tenyeremen, ahol a leginkább szét volt nyilva a seb, és én úgy tudnám leírni, hogy ebben a szétnyílt formában gyógyult be a seb. Sebösszehúzó tapaszt tett rá, hogy hátha segít, de azt mondta, hogy 5 nap múlva menjek vele kórházba és kérjek orvosi véleményt, mert szerinte az is lehet, hogy meg kell műteni a tenyeremet, hogy levágják azt a "kinövést".
Hát kicsit elszontyolodtam ettől a hírtől, de inkább attól, hogy megtudtam, hogy valószínűleg rosszul varrt össze az orvos csaj, és hogy akár nézhetne ki máshogy is a tenyerem, mint ahogy kinéz. Azt eddig is tudtam, hogy furán néz ki, és nem tetszett az a pukli, de én azt hittem, hogy egy ilyen seb ezzel jár, és ezt el kell fogadnom, hogy csak így tud beforrni. Erre most kiderül, hogy nem, nem kell elfogadnom, hanem még esetleg újabb műtét vár rám?! Persze még mindig jobb, ha egyszer normálisan fog kinézni a tenyerem, mintha ilyen puklis lenne, de azért a legjobb mégis az lett volna, ha eleve szépen gyógyul be. A legeslegjobb meg persze az, ha nem hadonászok késekkel.
Na de még ezzel a műtétes témával nem foglalkozom. Hátha ez is happy end lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése