ånnfjället

Már megint gyönyörű helyeken jártunk, és az idő is gyönyörű volt. Le is égtem picit. Sapka, napszemüveg és feltűrt ing volt rajtam, így csak az alkarom égett le igazán, de még az a kis rész is fáj. Sunyi volt az idő, mert 22 fok volt és elég széles és felhős is, így egyáltalán nem éreztem, hogy éget a nap. 

Felmentünk egy hegyre. Ånnfjället a neve és 1300 méter magas (na de 760 méterről indultunk). Gyönyörű volt minden. Kávéztunk és csokiztunk a tetején. Láttunk rénszarvasokat.

Ezen a területen nagyon sokan vannak. Szabadon élnek mindenfelé a hegyekben. A számik tulajdonában vannak ezek az állatok. Mindegyik jelölve van, és tartoznak valakihez, de amíg nem fogják be őket, addig szabadon bóklásznak. Tulajdonképpen olyanok, mint nálunk a tehenek, csak sokkal szabadabban élnek. Nem megy ritkaságszámba ezen a területen látni őket, de azért ott még nem tartok, hogy megunjam őket.

Főleg az igazi nagy agancsos szarvasbikákat, mert azok ritkábbak, mint a nőstények. És a nőstények nem valami szépek. Messziről úgy néznek ki, mintha kecskék lennének. Kb olyan nagyok, és lehetnek barnák, fehérek, és csúnya, kikopott a bundájuk (gondolom főleg nyáron). Tavaly és tavalyelőtt a szállásra vezető földesúton szinte minden nap ott voltak nagy csordában, sok-sok borjúval, mert valahogy tavasszal születnek. Sajnos idén még csak egyet-kettőt láttunk az út mellett és a tó körül, de a nagy csordát nem.

A túra után egy rövid autóúttal egy folyóhoz értünk, ami szintén mesébe illő volt. Nem volt olyan mély, és olyan tiszta volt, hogy mindent lehetett látni az alján. Csak mi voltunk a zöld füvön, a homokos part mellett, és néha egy-egy család elevezett előttünk kenukban vagy SUP-on, amit egy közeli kölcsönzőből vettek. Főztünk a kis gázfőzőnkben (csak instant rament, de házilag szárított zöldségekkel kiegészítve), és eltöltöttünk ott úgy két órát.