What We Do in the Shadows: vámpíros új-zélandi agymenés a Jojo Nyuszi rendezőjétől. Jó volt.
Vår tid är nu (Az étterem): nagy sikerű svéd kosztümös sorozat, azt hiszem magyar csatorna is játssza felirattal. Az elején a Downton Abbey-re hasonlít, mert egy gazdag családról szól, amiben a szigorú anyuka és a három felnőtt gyereke előkelő éttermet működtet Stockholmban, és a gazdagok és a konyhai személyzet szegény világa van előtérben. Viszont minden évadban ugranak vagy 10 évet a történetben, így a 40-es évektől a 60-as évekig játszódnak az események. Decemberben volt egy négyrészes befejező karácsonyi évada. Szerettem a sorozatot.
Dejta: ez egy svéd romantikus limonádé egy 40-es nőről, akinek három gyereke van, és próbál randizgatni. Az a poén ebben a sorozatban, hogy játszik benne egy helyes srác, és hétfő esténként néztük ezt a sorozatot, és egyik kedd délelőtt mentem az épület mosodájába időpontot foglalni, és hirtelen ott állt ez a helyes srác a tévéből a mosodánkban. Mert mint aznap kiderült, itt lakik az épületben.
Gift vid första ögonkastet (Házasság első látásra): ez egy több országban is leforgatott reality, amiben a jelentkezők közül összeválogatnak párat, első találkozáskor össze is házasodnak, és utána követjük egy darabig az életüket, hogy mi történik velük és a "szerelmükkel". Ennek néztem a legújabb svéd verzióját és nagy baromság, de nem lehet nem nézni. Az egyik házasság sikeres lett, és azokról forgattak még egy külön pár részes sorit, azt is megnéztem.
Back to Life: brit sorozat egy nőről, aki 18 év után szabadul a börtönből, és visszamegy a kisvárosba, ahol felnőtt. Kicsit vicces, kicsit szomorkás.
Unorthodox: még egy népszerű netflixes. Engem nem ragadott magával annyira, mint másokat, és kifejezetten unszimpatikus, idegesítő volt a főszereplő. Bocs...
Messiah: kicsit nyálas netflixes sorozat egy titokzatos férfiről, aki jézusi csodákat művel, de lehet, hogy csak egy bűvész, egy csaló. Én azért szerettem.
Älska mig: svéd romantikus dráma/vígjáték egy nőről, aki kicsit szerencsétlen a szerelemben. Azóta van 2. évada, amit még nem láttam, de az első felejthető volt.
Feel Good: részben életrajzi vígjáték/drámasorozat egy leszbikus, drogfüggő stand-up komikusról. Én ezt bírtam és várom a 2. évadot.
Tiger King: minket is elvitt a Tiger King vonat a koronavírus vécépapírgyűjtős időszakában, és végignéztük ezt az őrület történetet egy nagymacskákat gyűjtő állatkert-tulajdonos és a többi idióta elmebeteg életéről. Olyan történet, amit ha filmben látnék, azt mondanám túl sok, és kicsit elszálltak a készítők.
Castle Rock: ez egy misztikus Stephen King-sztori az egyik Skarsgård gyerekkel, de nem tudtam végignézni. Nekem nagyon unalmas volt.
After Life 2. évada: Ricky Gervais új sorozatának 2. évada. Egynek elmegy, de azért nem olyan zseniális, mint más sorozatai.
Shameless új évada: a Shameless egy nagyon jó és őrült vígjátéksorozat egy diszfunkcionális családról, viszont ez már a 11. évada, és már nem jó.
Nathan for You: számomra az évben nézett egyik top 3 sorozat. Egyfajta reality vagy reality paródia, amiben egy üzleti iskolában végzett srác, Nathan, üzleti tanácsokat ad bajban lévő vagy fejlődni vágyó kisvállalkozásoknak. Az ötletek egytől egyik abszurdak, de általában mégis van bennük valami értékelhető és logikus gondolat, amitől aztán eltér egy nagyon eltúlzott vagy lehetetlen irányba. Mindezt teljes fapofával, ezért nem lehet eldönteni, hogy Nathan egy karakter, Nathan egy vicc vagy egy zseni vagy egy paródia.
Normal People: ez szintén nagy siker volt a karanténban, sokan imádták ezt a lassú, realisztikusnak mondott szerelmi történetet két gimnazista, majd egyetemistává váló fiatalról, de engem irritáltak és idegesítő volt a sorozat. Azért végignéztem, és érdekes, szép, de akkor is irritált ez a pár.
Barry: sztori egy bérgyilkosról, aki elkezd játszani egy amatőr színtársulattal. Nekem nagyon felejthető, mert már el is felejtettem.
The Knick: ez volt a másik nagy kedvencem az évben. Ez egy pár éves sorozat Clive Owennel, ami egy New York-i kórházban játszódik az 1900-as évek elején. Egyrészt érdekes az akkori egészségügy, hogy milyen szinten állt az orvosi tudás, másrészt a személyes történetek is szuper jók a sorozatban. Van egy fekete orvos egy full rasszista világban, a főorvos pedig egy zseni, de egyben drogfüggő is.
This Way Up: még egy vígjátéksorozat női főszereplővel. Ezt már kicsit elfelejtettem, de emlékszem, hogy tetszett és két vicces ír nő a főszereplő. Az egyik nő az, aki a Catastrophe-ban a főszereplő, és nekem az az egyik kedvenc sorozatom.
Love Life: ezt imádtam. Romantikus vígjáték egy, a húszas éveiben járó, New Yorkban élő csajról. Az ő szerelmi élete, de emellett a karrierje, a barátságai. Úgy összességében az élet, egy könnyed, de mégis komoly, és szerintem elég realisztikus formában.
Love on the Spectrum: ez is egy népszerű Netflix reality volt. Autista emberek párkapcsolati próbálkozásai. Tetszett, de kicsit ismétlődővé és unalmassá vált egy idő után. Az első két rész volt a legjobb, amiben benne volt Michael, akit mindenkit imádott. De aztán már nem is volt benne, így nem is volt olyan jó az egész.
Emily in Paris: sokak által utált, mások által kedvelt romantikus cuksimuksi, Párizs amerikai szemmel sorozat. Én nagyon szerettem, tök jó komolytalan kikapcsolódás volt gyönyörű ruhákkal, sok baromsággal és beintéssel a franciáknak, hát ki ne szeretné ezt.
Love & Anarchy: még egy svéd női főszereplős romantikus drámás vicces vígjáték. Ez nem annyira tetszett, de azért egynek elmegy. Jó látni és felismerni a stockholmi helyszíneket.
Who is America: megnéztem a Borat filmeket, és ez a készítő, Sacha Baron Cohen agyament sorozata. Olyasmi stílusú, mint a Borat, szóval vannak benne beteg dolgok. Néha túl sok volt.
Lyxfällan: svéd reality, amiben olyan emberek kérnek pénzügyi segítséget, akik nagy bajban vannak, mert rengeteg az adósságuk. Vannak, akik szerencsejáték-függők, vannak akiknek drága hobbijaik vannak vagy csak szórják a pénzt, és vannak, akik egyszerűen szerencsétlenek, és nincs is szinte semmi bevételük. Szerettem nézni a sok szerencsétlent (bocs), de tulajdonképpen minden rész szinte ugyanaz, szóval egy idő után unalmas lett.
The Stranger: ez egy idegesítő rejtélyes nyomozós sorozat, ami nem tetszett.
De Twaalf (A tizenkettő): egy belga sorozat, amit nem kellett volna megnéznem, mert azóta is rosszul vagyok, ha rá gondolok. Na jó, nem, de iszonyatosan lehangoló az egész. Minden karakter, az egész történet, minden. Brr. Kiráz tőle a hideg.
The Queen's Gambit: a másik sorozat, amit mindenki nézett. Nekem ez sem tetszett annyira.
The Office (UK): nagy rajongója vagyok az amerikai office-nak, és most végre megnéztem a britet is és nagyon tetszett ez is.
Girls 1. évad: ez régen nagy siker volt, és most végignéztem az első évadot, de nem annyira jött be. Nem az, hogy nem tetszett vagy utáltam, viszont teljesen el is felejtettem, hogy néztem, és abbamaradt az egész, ami nem egy jó jel. Amúgy nem rossz, de van benne mégis valami idegesítő.
Curb Your Enthusiasm 10. évad: A LEGJOBB. Oké, nagyon elfogult vagyok ezzel a sorozattal, de csak azért, mert ez a legjobb sorozat, és talán az egyetlen, ami nemhogy képes tartani a színvonalat 20 éven és 10 évadon keresztül, de még túl is szárnyalja magát. Imádom Larry Davidet, az összes karaktert, mindent.
Home for Christmas: kétévados norvég romantikus női főszereplős vígjáték. Olyan, mint az Emily in Paris, csak Rørosban, ami egy kis gyöngyszem városka, az UNESCO világörökség része és a sorozatban nem említik, hogy ott játszódik, csak volt szerencsém ellátogatni ebbe a városba, és felismertem. Egyébként nagyon cuki ez a sorozat és szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése