beköltözött egy manócsalád

Leginkább azt akartam elmesélni, hogy milyen szuper szerzeményre tettem szert a lakócsoportunkban. Feltette egy lakó, hogy új gazdát keres a karácsonyi manóinak, és ott volt a képen egy kis hadseregnyi manó. Karácsonyi csoda, hogy öt perccel a közzététel után láttam meg a posztot, így elsőként tudtam lecsapni rájuk, pedig biztos sokan szerették volna őket. Ráadásul mindegyik minőségi, egyedi darab. Az egyiken még az árcímke is rajta van, így látom hogy 1000 koronába került. Ő meg csak így elajándékozza az összeset. Nem is értem, miért, de a lényeg, hogy mi örökbe fogadtuk mindet és most mindenütt manók vannak a lakásban, én pedig nagyon boldog vagyok tőlük.

A kis karácsonyfánk körül várakozik sok, szépen becsomagolt ajándék is, amiket a szüleim küldtek egy nagy dobozban. Olyan kedvesek, és nagyon izgalmas, hogy mi rejlik bennük. Sőt, még egy titokzatos csomagot is kaptam, amiről értesítés érkezett, hogy átvehetem. Először azt hittem, hogy elfelejtettem, hogy rendeltem valamit Vintedről vagy valahonnan, de aztán láttam, hogy Magyarországról érkezett a csomag, de a feladó ismeretlen. Pár nap múlva jutottam csak el átvenni, és addig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis kitől jöhetett, de nem volt ötletem. Végül kiderült, hogy az egyik tesómtól. Úgyhogy ez a doboz is ott várja a 24-ét, de már az nagyon jólesik, hogy küldtek valamit.

Végre elkészültem a családi naptárral is, amit minden évben nagy munkával készítek a családnak. Nagy munka, mert össze kell gyűjteni az év összes jó fotóját, a tesómék is küldenek sokat, és minden hónapra 2-4 képből álló montázst készítek, amit a 12 hónapra igazságosan osztok el, vagyis a felnőttek és az unokák is ugyanannyiszor szerepelnek, valamint arra is szeretek figyelni, hogy téli hónapokra ne nyári fotó kerüljön és fordítva. Ezenkívül beírom az összes munkaszüneti napot, családi szülinapot, névnapot és házassági évfordulót. És még ezeknek, illetve a hónapoknak és a montázsok keretének színeivel is sokat babrálok. Jó, kicsit túltolom, de ebben perfekcionista vagyok. Nettó 8-10 óra munka lehet, ami végülis nem olyan sok, de nem is olyan kevés. Szeretem csinálni, de valahogy mindig az utolsó pillanatban lesz kész, és emiatt kicsit stresszes. De nagyon megéri, mert a szüleim és a mamikáim utána egész évben nézhetik a családi fotókat, illetve már 20 évre visszamenőleg megvannak ezek a naptárak (exek fotóival haha), és látszik bennük a sok változás és a család bővülése.

Valamint elkezdtem horgolni egy sapkát, ami meglátjuk, elkészül-e valaha. Még januárban tanította meg anyukám a horgolás alapjait, ami nagy segítség volt, mert nem tudom, YouTube videókból sikerült volna-e, főleg hogy balkezes vagyok, és nem hiszem, hogy ki tudtam volna találni a jobbkezes videók alapján, hogy én mit csináljak máshogy (persze tuti, hogy van balkezes videó is, de nem szeretem a bőség zavarát a neten, és mielőtt találtam volna egy megfelelő "tanárt", szerintem már fel is adom). Így, az alapok ismeretében talán már sikerülhet a sapka. Amit a nemakarokbeleszólnis Bányai Judit videója alapján készítek. Csak az a baj, hogy egyetlen, a fonalon feltüntetett méretű horgolótűt vettem a boltban, viszont szerintem az túl nagy (persze lehet, hogy csak én vagyok ügyetlen). Úgyhogy most nem tudok haladni vele, mert nem tudok a közelben horgolótűt szerezni, és csak bosszankodok, hogy miért nem vettem egyből 2-3 méretet. Erre anyukám mondta, hogy ó, ő csak felpattanna a biciklire és 5 perc múlva már meglenne a horgolótű. Hát igen, van ami jobb egy kisvárosban!

adventi programok

Pénteken a skanseni karácsonyi vásárba látogattam el Lokival, ami abszolút a legjobb karácsonyi vásár a városban. Ott van élőzene is, és az emberek a karácsonyfa körül táncolnak (ez a midsommar téli kiadása). Szuper hangulata volt, pont jó mennyiségű emberrel. Loki teljesen elámult. A zenétől, a tánctól, mindentől. Én is élveztem, nem csak a vigadást, hanem a standok körül sétálgatni forrócsokival. Habár idén olyan a december, hogy 7-9 fok körül mozog a hőmérséklet, szinte minden nap esik és 0 napsütéses óra volt. Ez nem segít a karácsonyi hangulatban, viszont mindennek ellenére én szinte minden nap extra boldog vagyok, ami tök jó. 

Jó napot kerítettem, mert a vásáron kívül a halakat is megnéztük a nagy akváriumban, ami Loki számára az egyik legérdekesebb dolog, valamint hajóval mentünk vissza a városba. A vidámpark mellől indul, ami most nem üzemel, de a nagy tornyok, hullámvasutak így is érdekesek voltak neki, aztán a hajón végig nézelődött. Ekkor gondoltam bele, hogy ő ízig-vérig stockholmi gyerek lesz, és mennyire, de mennyire más lesz a gyerekkora, mint az enyém volt. Pedig ez evidens kellene, hogy legyen, de mégis akkor, a hajón tudatosult ez bennem. 

Megejtettem az éves mézeskalácssütést is, bár a díszítésre még nem került sor, és most sok a teendőm. Pedig a legjobb, amikor leülök egy hangoskönyvbe merülve, és díszítgetem a mézeskalikat. Remélem lesz rá időm, mielőtt megesszük az összeset. Jövőre már lesz egy kis asszisztensem is, most egyelőre csak nagy érdeklődéssel nézte Loki a konyhában a felfordulást, a sok új tárgyat és eszközt, valamint a sütő is az állandó érdekes jelenségek közé tartozik (kicsit félelmetes is).

A helyi templomban vasárnap reggel volt Lucia műsor. Én még sosem voltam ilyenen (vagyis de, amikor nanny voltam akkor a gyerekek iskolájában, és az is szuper volt). Mivel reggel 8-kor volt, ezért nem voltam benne biztos, hogy eljutunk oda, de végül úgy alakult, hogy el tudtunk készülni és pár perccel a kezdés előtt beestünk a templomba. A svédek annyira pontos emberek egyébként. Ekkor már mindenki szépen csöndben ült a helyén és senki nem érkezett késve. Úgy gondoltuk, hogy ez Lokinak is érdekes program lehet, és így is volt. Jól viselkedett végig. Nekem is nagyon tetszett. Nem tudom, hogy egy helyi iskola vagy egy kórus vagy a templom közösségének gyerekei voltak-e az előadók, de mindenesetre 8-15 év korú lányokból állt a csapat és nagyon ügyesek voltak. Igazi, nem elektromos gyertya volt Lucia fején, és a templom csillárjaiban is igazi gyertyák égtek, ami annyira hangulatos volt. Időutazás.

Délután pedig végre eljutottunk a Nobel-hét alkalmából kitett fényinstallációkat megnézni. Ez egy viszonylag új program, most volt a hetedik alkalom, és talán most volt az első, hogy úgy rendesen megnéztük, pedig én mindig akartam menni rá. Csak úgy emlékszem, hogy korábban 5 napig volt, és hétköznap gyakran nem jutottunk el a városba. Most viszont két héten át voltak kitéve a fények, ami sokkal jobb.

Ez olyan, hogy a városban mindenfelé vannak különböző fényinstallációk, de mind közül a legszebb és legnagyobb a városházára kivetített (amit sajnos pont nem néztünk meg, mert nem esett útba). Értelemszerűen sötétedés után van, így 4 után szálltunk le az óvárosban. Mivel az első állomás a Nobel múzeumnál volt, ami pedig a nagytéren van, így a karácsonyi vásárt is láttuk és vettünk gyorsan forrócsokit is.

Szemerkélt az eső, sokan voltak, de mégis szuper hangulat volt. Nagyon élveztem a fényvadászatot, nézni hogy hol lesz a következő érdekesség, aztán rácsodálkozni a jobbnál jobb alkotásokra Lokival, akinek ez szintén tökéletes program (bár meg kell hagyni, elég sokat nyűgösködött). 

Nem csak az ideiglenes fényalkotások, hanem a karácsonyi kivilágítások is fantasztikusak voltak. Grandiózusak.

glad lucia

Itt írtam hosszabban a svéd Luca-napi ünnepről, és meg szoktam osztani az éves tévéműsort. Idén Gotland szigetén vették fel. Itt látható. Nézhető külföldről is és nem kell hozzá regisztrálni. Először a sütikre kell válaszolni (a tillåt nödvändiga engedélyezi a legkevesebbet), utána be lehet zárni a regisztrációs ablakot és a Spela gomb indítja. Most csak ennyi, mert indulunk babaúszásra.

babák, mamák, találkák

Lokinak köszönhetően magamhoz képest nagy társasági életet éltem az elmúlt időszakban.

I

Áthívtam magunkhoz azt a magyar lányt és kislányát, akivel a picioviban találkoztam. Ezt nem is meséltem még. Én arra tippeltem volna, hogy a településünkön nem él más kisgyerekes magyar. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy él itt más magyar. Egyrészt még sosem futottam magyar beszédbe, másrészt Danderyd inkább egy elöregedő hely, sok nyugdíjassal, nem pedig egy fiatalos, családos, megújuló környék. 

Meglepődtem így, amikor az anyuka, akinek a kislánya mellém keveredett egy nap az oviban, meghallva hogy Lokinak egy játékpapagájról magyarázok, meglepetten azt mondja: ó hát én ezt a nyelvet ismerem! Megörültem neki, hiszen mindig is szerettem volna egy helyi magyar, gyerekes kapcsolatot. Zárásig beszélgettünk, aztán pedig a szintén magyar férjével is találkoztam. Elérhetőséget cseréltünk, de hetekig nem hallottunk egymásról, így úgy döntöttem, hogy elhívom őket egy játszódélelőttre. 

A kislánya pár héttel fiatalabb Lokinál. Megörült nálunk a sok új játéknak, Loki viszont, úgy tűnt, nem örül annak, hogy idejött egy másik gyerek és birtokba veszi az ő játékait. És annak se, hogy én valaki másnak szentelem a figyelmemet. Úgyhogy rá nem jellemző módon nyűgös volt, de azért így is jót tudtunk beszélgetni. Holnap pedig meglátjuk, Lokinak hogy tetszenek az ő játékai, mert most ő hívott át minket hozzájuk.

II

A következő találkám Elsával, a kolléganőmmel volt, akivel folyamatosan váltjuk egymást munka és szülői szabadság között. Amikor elkezdtem dolgozni, ő már várandós volt, és amikor visszajött a kislánya mellől, akkor pont ő vette át a csapataimat, és jól telt az a közös másfél hónap a terhességem végén. Aztán én elmentem szülni, ő közben terhes lett, és ő is elment szülni, úgyhogy most épp egyszerre vagyunk szabin. Meghívott magukhoz, és arra jöttem rá, hogy habár 9,5 éve (papíron 8) élek ebben az országban, most először hívott meg magához egy olyan svéd, aki a saját kapcsolatom, nem Jacknek köszönhetően ismerem. Micsoda mérföldkő!

Egy jellegzetes, századfordulós stockholmi lakásban élnek, ami ízléses, svéd dizájnnal van berendezve. Loki először megszeppent az új helyen, aztán ki is borult mikor Elsa felemelte, viszont amikor a kislánya vitt neki játékokat, akkor belelkesedett, és onnantól kezdve elmélyedve játszott. A három hónapos Viggonak pedig a hangját sem hallottam, csak békésen elüldögélt a BabyBjörnben, szopizott, majd elaludt az anyja ölében. Milyen óriási különbséget jelent ebben a korban 8 hónap eltérés. 

III

A harmadik találkám a városba vezetett és az egyik frontendes lánnyal találkoztam, akinek áprilisban született a második kislánya. Kedves lány, de biztos hogy nem találkoztunk volna, ha nincsenek a babák. Valahogy ő más világ mint én, de ettől még jólesik tartani a kapcsolatot, és örültem a találkának. Ő egyedülálló anyaként neveli a két kislányát. Nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy másfél éve még úgy beszélt a nagylánya apjáról, hogy mentális beteg, nem százas, nem tartja vele a kapcsolatot, és az oviban megmondta, hogy ha ő menne a lányért, akkor ne adják neki oda, hanem hívják őt és a rendőrséget. Amióta csak ismerjük, nem volt párkapcsolata, ezért mindenki meglepődött az irodában, amikor bejelentette, hogy gyereket vár. A kínai kollégámmal izgatta a kíváncsiságunkat, hogy vajon ki lehet az apa. Én most megtudtam, hogy ugyanaz a nem százas pasi. Bár most semmi rosszat nem mondott róla, azért annyi lejött, hogy leginkább spermadonor szerepben létezik az életében. 

IV

A negyedik találkánk Uppsalaba vezetett. Ezt sem meséltem még, de a blogomnak köszönhetően lett még az év elején egy új barátnőm. A blogos kapcsolatok izgalmasak és különösek, de megmondom őszintén, hogy inkább nem szeretek belegondolni abba, amikor valaki, aki ismer engem, a blogomat is ismeri. Két külön világnak és személyiségnek érzem anszkit és a valódi ént, és furcsa ha a két világ találkozik. Ugyanakkor meg szuper dolog, hogy a blogom szerzett már nekem IRL-kapcsolatokat. Ez a második, mert van egy másik stockholmi barátnőm is. 

Szóval ez a lány, a férje, a kutyájuk és a kislányuk az év elején költöztek Svédországba. Sokat beszélgettünk svéd és gyerekes témákban, és meg is hívtam őket magunkhoz nyár elején. Izgalmas volt tulajdonképpen idegen embereket vendégül látni, de az volt a fura, hogy nem volt fura. Nagyon jófejek és lenyűgözött az, hogy ahhoz képest hogy csak pár hete-hónapja éltek akkor Svédországban, úgy éreztem, hogy mindennel képben vannak, és nem tudnék nekik újat mondani. Ellenben ők tudtak nekem újat mondani, például a magyar autó honosításáról vagy arról, hogy milyenek a svéd kutyák és kutyások.

Azóta nem találkoztunk személyesen, de tartjuk a kapcsolatot (például a Ringatóra is ő hívta fel a figyelmemet, és lehet hogy a babaúszásra sem jutok el, ha ő nem mondja, hogy ők is csak akkor, picit idősebb korban kezdik – ja mert az ő lánya is pár héttel fiatalabb csak Lokinál). Most pedig meghívtak minket magukhoz és az uppsalai karácsonyi vásárba. Meglepetésemre és örömömre Jack is elfogadta a meghívást, így családostól látogattunk hozzájuk. 

Nagyon jó volt náluk, Loki ismét baba-paradicsomban érezhette magát a sok új játéknak köszönhetően, és nekik ráadásul még egy Adamo hintájuk is van, ami teljesen elvarázsolta őt. Na és kutyát is láthatott egészen közelről, ami szintén jó élmény volt neki. Igazi magyar ebédet főzött nekünk a férje, majd kisétáltunk a vásárba. Jobb volt az a vásár, mint ami Stockholmban, az óvárosban van, viszont csak egyetlen hétvégén van, ami miatt nagy tömeg volt. Szeretem egyébként Uppsalát. Nekem Uppsala a svéd Szeged. Mindkettő egyetemi város, fiatalos, hasonló méretűek, biciklis városok középen folyóval és mindkettő belvárosában van egy nagy templom, amik icipicit még hasonlítanak is egymásra. 

V

Az ötödik találkám pedig Kathie-vel volt, aki szintén karácsonyi vásárba hívott minket. Tőle kapjuk a legtöbb babás cuccot, és most Loki közelgő szülinapjára szeretett volna adni partisapkákat és pár kiegészítőt, mielőtt elrepülnek Minnesotába karácsonyozni. Náluk egy pici, helyi karácsonyi vásár volt, amit a cserkészek szerveznek minden évben. Az erdő szélén van két, többszáz éves házikó, ezek mellett állították fel a sátrakat, standokat és raktak tüzet. 

Tetszett ez a családias hangulatú vásár. Minden étel és sütemény házi volt és baráti árak voltak. Loki is jól érezte magát. Tetszett neki a nyüzsgés, a nagy tűz, illetve Kathie férje, akinek az öléből ki se akart szállni. A vásár után beugrottam hozzájuk pelenkacserére, illetve akkor adta oda a cuccokat Kathie. Loki fent maradt Erikkel és az ikrek játékaival a játszószobában, amíg én átnéztem a babaholmikat, és a legkevésbé sem zavarta, hogy egy idegen helyen, idegen emberekkel egyedül hagyom. A játékok bűvöletében volt. Az sokkal jobban zavarta, amikor felemeltem, hogy induljunk. Teljesen kiborult. De Kathie azt mondta, hogy mehet hozzájuk máskor is, majd ők vigyáznak rá és az segít nekik eldönteni, hogy legyen-e egy harmadik gyerekük.

ovidolgok

Írtam már egyszer a bölcsi témáról, még áprilisban. Akkor azt írtam, hogy három ovi van közel hozzánk, amik közül a családias, kisebb helyet tettük az első helyre, és a szimpatikus, de messzebbi Montessori ovit a másodikra. (Mindig ovi áll a számra amiatt, hogy ebbe az intézménybe iskolakezdésig járnak a gyerekek.) Rossz, hogy már Loki születése előtt ki kellett találni ezeket a dolgokat, mert például arra is csak később jöttem rá, hogy érdemesebb lett volna azt az ovit második helynek jelölni, ahol a "piciovi" is üzemel, mert távolságra ugyan kicsit messzebb van, mint a Montessori, viszont tömegközlekedés szempontjából jobb az elhelyezkedése. 

Úgy tűnik viszont, hogy nem kell többet aggodalmaskodni a sorrenden, mert ha minden igaz, be fog jutni Loki az első helyre. Még valamikor tavasszal beszélt Jack az igazgatónővel, aki látja a rendszerben, hogy hány jelentkező van és hányadik helyen vagyunk, és akkor azt mondta, hogy hét darab szabad hely lesz 2026 augusztusában és Loki épp a hetedik helyen van. Ez nem volt számomra teljesen megnyugtató, mert vannak gyerekek, akik elsőbbséget élveznek a bekerülésben, tehát elvileg lehetne későbbi jelentkező, aki beelőzi Lokit, például mert nagyobb tesója már jár oda. Mivel 12 hónapos kortól lehet bölcsibe járni, ezért úgy logikáztam, hogy mindenki, aki augusztusban szeretne kezdeni, már biztosan jelentkezett, így jobban tudható, hogy bekerül-e oda a mi kisfiunk vagy sem. Jack újra felhívta az igazgatónőt, aki azt mondta, hogy most már az ötödik helyen vagyunk. Így azt hiszem, biztosra vehetjük, hogy oda fog járni. Örülök neki, szerintem jó hely lesz. 

Az még mindig furcsa nekem, hogy itt nem kötelező az óvoda. Mivel abban szocializálódtam, hogy oviba mindenki jár, ezért szokatlan azzal szembesülni, hogy vannak itt olyan szülők, akik szerint jobb otthon tartani a gyereket a suliig. Ahhoz már hozzászoktam, hogy otthon a bölcsiről mondják ezt, és hogy három éves koráig egy gyereknek az anyja mellett a helye. Erre itt olyanok is vannak, akik szerint az ovi is rossz. Felröppent ugyanis a javaslat, hogy itt is legyen kötelező az ovi, ami a babás csoportban is téma volt, és egyesekből felháborodást és frusztrációt váltott ki még a felvetés is. Volt aki egyenesen azt írta, hogy ő elköltözne az országból, ha ezt a törvényt meglépnék! 

Az ovi egyébként nem ingyenes. A mi lakhelyünkön úgy van, hogy van egy maximális díj, ami a gyerek életkorától és a gyerekek számától függ (a legmagasabb összeg 62 ezer forint havonta, a legolcsóbb pedig 16 ezer forint – pontosabban a legolcsóbb az ingyenes, ugyanis 4. gyerektől nem kell fizetni). Az fizeti ezt a díjazást, akinek a családi jövedelme meghaladja a nagyjából 2 milliós bruttó fizetést (ha mindkét szülő dolgozik, akkor a többség ennél többet keres – főleg a mi községünkben). Ha ennél kevesebb a jövedelem, akkor a jövedelem adott százalékába kerül az ovi. Ez például egy darab 1-2 éves gyerek esetében 3%, egy második, 3-5 éves gyerek esetében 1,58%.

Az is meg van határozva, hogy ha a szülő otthon van egy második gyerekkel, akkor maximum hány órát járhat az idősebb gyerek oviba. A mi lakhelyünkön ez 3 éves korig 24 órát, 6 éves korig pedig 30 órát jelent. Tehát ha mondjuk Loki 2 éves korában ovis, és születik egy második gyerekünk, akkor csak hétfőtől csütörtökig, 9-15 óráig lehet az oviban addig, amíg egyikünk itthon van a kisbabával. Ugyanez vonatkozik Kathie-re, aki jelenleg munkanélküli. Az ikrek heti 30 órát járhatnak oviba, és múltkor mesélte hogy például ő hivatalosan nem is utazhat. A város úgy veszi, hogy ő munkanélküli, ezért ő viszi-hozza a gyerekeket az oviból, 30 órát biztosítanak nekik, és nincs olyan, hogy ő elmegy nyaralgatni, és addig a várost terheli a gyerekvigyázással. Vagy valami ilyesmi áll a háttérben.

Érdekes ez a max óraszám, ebben is más a magyar és az itteni hozzáállás. Pont nemrég volt hír, hogy Göteborgban is be fogják vezetni, hogy 15 óra helyett 30 órát lehessen oviban az a gyerek, akinek a szülője egyébként gyesen van egy másik gyerekkel. Na, és jöttek a háborgó, "minek annak gyerek, aki...." stílusú kommentek. Szóval úgy látszik, minden országban megvan az a réteg, akinek határozott véleménye van arról, hogy kinek és milyen feltételekkel szabadna gyereket vállalnia. "Minek neki gyerek, ha nem akarja hogy otthon legyen vele", "minek annak második gyerek, aki nem bír el kettővel", "minek annak második gyerek, aki 30 órára le akarja passzolni az elsőt", "szégyellje magát, aki oviba dugja a gyerekét, miközben ő otthon van egy kisbabával", "minek szül gyereket, hogy aztán más nevelje fel", "már a heti 15 óra is sok, minek 30-ra felvenni?!" stbstb. Érdekes számomra ezeket a kommenteket azzal a háttérrel olvasni, hogy otthon pedig kötelező a gyereket oviba járatni, és legalább emiatt senkinek se jut eszébe megszólni a szerencsétlen szülőket.