fiú vagy lány?

Másodszor is eljött ennek a nagy izgalomnak az ideje, de most később, mint Lokinál. Egyébként 1-2 hét különbséggel minden ugyanakkor történik a második terhességemben, viszont Lokival elmentünk genetikai szűrésre, ahol bónusz volt, hogy így korán kiderült a neme. Most viszont nem mentünk ilyen vizsgálatra, így ki kellett várnunk az ultrahangot. Lokinál, ha emlékeztek, nem voltam semleges a nemet illetően, hanem inkább fiút szerettem volna. Most viszont azt éreztem, amit az első babánál is illet volna érezni, vagyis hogy mindegy hogy fiú vagy lány. Mindkettő mellett és ellen is voltak gondolataim, de közben egyik sem túl komoly. 

Ami a lány mellett szól, az az, hogy akkor lenne egy lányom is. Daa. Na szóval, hogy akkor megtapasztalhatnám az anya-lánya kapcsolatot, ami szerintem szorosabb, mint egy anya-fia kapcsolat. Erre volt, aki mondta, hogy dehogyiis, merthogy a fiús anyukák így meg úgy, meg hogy ő ismer több felnőtt srácot, akinek mennnyire jó a kapcsolata az anyjával. De erről nekem inkább az anyuci pici fia vagy mama hotel típus jutott eszembe, amilyet meg nem szeretnék. Akinek viszont simán szuper kapcsolata van a fiával, az szerintem sosem lesz olyan, mint egy simán szuper kapcsolat a lányával. Mert egyszerűen a fiúk fiúk és mások, mint a lányok. És ha lenne egy lányom, és annak gyereke, akkor az ismét csak egy szorosabb és különlegesebb kapcsolat lenne, mint ha a fiamnak lenne gyereke. Én ezeket így gondolom, akkor is ha megosztó vélemény vagy ha valaki full máshogy látja. It's okay.

A gyerekkor kapcsán előny lenne egy lánnyal, hogy a lányok többségében ügyesebbek, gyorsabban fejlődnek, szófogadóbbak, összeszedettebbek, szabálykövetőbbek, figyelmesebbek, mint a fiúk. Általánosságban igaznak gondolom, hogy kevésbé agresszívak, vadak, kevésbé kapják szét a házat és ilyesmi. Nyilván ezek mind csúnya általánosítások és sztereotípiák, hiszen van egy Lokim, aki nem vadóc, agresszív, vakmerő, hanem óvatos, szelíd, szófogadó, figyelmes és jólelkű. De mégis azt gondolom, hogy ha a második lány lenne, akkor nagyobb eséllyel rendelkezne a klasszikus lányos, visszafogottabb tulajdonságokkal, mint egy fiú.

Egy lánynak nagy valószínűséggel több hozzám közel álló érdeklődése lenne. Szívesebben sütne, főzne, alkotna, mélyedne el valami kis projektben, motyogna a szobájában, olvasna, lehetne neki mindenféle hobbi dolgokat venni, együtt kipróbálni ezt azt. Tudom, hogy ez is igaz lehet a fiúkra, de ennek is kisebb a valószínűsége. Ja, és szeretne lovagolni, és akkor újból lóközelben lehetnék. Ezt már kitaláltam magamnak, hogy milyen jó lenne egy lovas lány. Lovas fiúk léteznek? Gondolom olyan szinten, mint fiú balett táncosok.

Ami még a lány mellett szól, úgy hogy fiam már van, az az hogy egyszerűen más lenne és kitágítaná a tapasztalataimat. Ha van egy fiú és egy lány, akkor a lehetőségek, problémák, kihívások és élmények teljes skáláját megtapasztalhatnám, nem csak az egyik oldalt. Egy másik fiúval egy teljes világból kimaradnánk. 

Ami a fiú mellett szól, azok leginkább praktikussági szempontok úgy, hogy már van egy fiunk. Egyrészt a teljes ruhatár, amit megörökölhet (na nem idősebb korában, szegény nem fogja egész életében a bátyja levetett gönceit hordani), másrészt a játékok, könyvek, programok, időtöltések nagyobb eséllyel esnek majd egy halmazba, ha a második is fiú. Persze sok olyan tevékenység van, amit mindkét nem szeret, de azért a fiú-lány aupair ikreimnél és a tesóm lányánál és fiánál is azt látom, hogy rendesen eltér egy csomó érdeklődés, és ha nem is egész gyerekkorban, de azért van jó pár olyan év, amikor all-in kell menni a nagyon fiú és nagyon lányos dolgokkal. 

De a legnagyobb érvem egy második fiú mellett, az az hogy az én véleményem szerint az azonos nemű testvérpárok kapcsolata a legtöbbször jobb és szorosabb, mint az ellenkező neműeké. Nyilván erre is lehet ellenpéldát találni, én is ismerem Monica és Ross Gellert és Billie Eilish-t és Finneast, igaz hogy kb. ezzel véget is ér a felsorolásom, ami a remek fiú-lány testvérpárosokat illeti, de biztos van még sok másik is. A környezetemben viszont azt látom, hogy akik két fiú vagy két lány (három és több testvérnél már megint más a dinamika, úgyhogy az nem számít), azoknak felnőttként is sokkal jobb a kapcsolatuk, mint a fiú-lány tesóknak. És ez nekem szent meggyőződésem, amitől nem tud eltántorítani egy-egy ellenpélda.

Szóval amikor én mindezeket átgondoltam, akkor arra jutottam, hogy végülis egy fokkal mégis csak jobb lenne egy öcsike, mint egy hugica, még akkor is, ha azzal örökre kimaradnék a lány-élményből. De Loki miatt, na és a leendő tesó miatt, mégis úgy lenne jobb. Mert úgy gondolom, hogy akkor kis BFF-ek lennének, és mindig ott lennének egymásnak, jóban-rosszban. És nem csak a gyerekkorra gondolok, hanem még 70+ évesen is, mint Jack apja és nagybátyja. 

***

Még azt is elmesélem, hogy Elsa mesélt a második babájánál a nub elméletről, ami egy olyan módszer, amivel a hozzáértők a 12-14 hetes ultrahangkép alapján 70-85% sikerrátával meg tudják állapítani a baba nemét. Vannak facebook csoportok, ahol a "szakértők" megmondják neked a tutit. Jack természetesen full szkeptikus az ilyesmivel kapcsolatban, ő ezt leasztrológiázta, hiszen ha orvosilag és tudományosan nem bizonyított valami, akkor annyit is ér. Én viszont kíváncsi voltam rá, és azt gondolom, hogy a 70-85% egyáltalán nem rossz arány, illetve azt, hogy csak azért, mert orvosilag semmi nem indokolja azt, hogy kutatásokat végezzenek egy ilyen korai nem-megállapító módszer kifejlesztésére, az nem jelenti azt, hogy ne működhetne. Meg amúgy is, veszíteni nem veszíthetek vele. Úgyhogy a 13. heti ultrahangképet feltöltöttem egy ilyen csoportba, ahol négy admin írta azt, hogy fiú. Semmi bizonytalanság vagy kérdés, csak egy biztos fiú mindegyiktől.

Ennek ellenére azért nem éltem magam bele ebbe, mert nem jó dolog heteken keresztül meggyőződni valamiről, hogy aztán az ellenkezője derüljön ki. De nyilván elültették a bogarat a fülembe, és nem tudtam többé úgy érezni, hogy 50-50 hogy mi lesz. (Egyébként saját megérzésem semmi nem volt, ahogyan Lokinál se – belőlem, úgy tűnik, hiányzik ez a fajta intuíció.)

Tegnap volt az ultrahang, és micsoda showman volt az ultrahangos nő! 40 percen keresztül nézegette a babát, méricskélte a szerveket, csontokat, ereket, véráramlást és mindent, amit csak látni lehet, de a baba nemét a végére hagyta. Bár bevallom, hogy a kis jóslónőim válasza alapján én már ilyen szemmel vizsgálgattam a monitort, és néztem, hogy látok-e fiúcskára utaló jeleket, és egyszer-egyszer mintha elkaptam volna valamit – de tőlem aztán simán lehetett volna a köldökzsinór is vagy a lába vagy akármi más. 

Így hát megvártam, hogy a csajszi végre felfedje azt, amit izgatottan vártunk. Ja, közben nem mellesleg elmondta, hogy minden rendben van, minden testrésze, szerve és ami kell, teljesen jól néz ki. Úgyhogy végre rátért a tárgyra. Próbálta élőben egy jól látható szögben megmutatni nekünk a nemi szervét (mármint a gyerekét), de akkor épp nem sikerült, ezért előhívott nekünk egy képet, amit korábban sutyiban lementett. És hát az olyan volt, amiről csak egy vak nem látná, hogy Lokinak kisöccse lesz. (Mondjuk mi pont vakok voltunk, mert útközben simán lemaradtunk erről a nagyon egyértelmű képről.) 

Úgyhogy ez van, ez lett az én sorsom: fiús anyuka leszek. És lehet megint gondolkozni a fiúneveken és a blogos nevén is. Blogos névötletem mondjuk már van, de ha az lesz az igazi neve, akkor valami mást találok ki.