otthon, édes otthon

Tavaly is ugyanezt a címet tudtam adni az otthonlétről szóló bejegyzésemnek. Hát kreatívabb nem lettem, viszont az otthonlét az egy évvel idősebb Lokival, ha lehet, még jobb volt. Két teljes hetet voltunk most, és annnnnyira jó volt! A megérkezés után egyből jött a "mélyvíz". Az egész család otthon volt, úgyhogy voltak ingerek rendesen. Lokit ez nem izgatta, ő maga köré húzott egy láthatatlan buborékot, amiben épp csak az adott játék létezett, és másokról nemigen vett tudomást. A legfiatalabb unokatesója 3 éves, és olyan kis goni volt vele. Be kell vallanom, hogy vártam, hogy hazamenjenek, mert bár Loki nem vette fel ezeket, nekem szülőként nehéz volt néznem és idegesített, hogy egész hétvégén gonoszkodott vele. Akármivel játszott, azzal ő akart játszani, kivette a kezéből, elvette előle, nyafogott, hogy az nem Lokié. Olyanokat mondott neki, hogy ne gyere ide, ne nézzél minket. Biztos most ilyen életkorban van, meg szerintem előtte a tesómék fellelkesítették, hogy milyen jó lesz majd Lokival, és aztán csalódás volt neki, amikor rájött, hogy amúgy nem jó Lokival, mert Loki nem játszik vele, Loki nem beszél, Loki rá se hederít. És akkor inkább már idegesítette őt.

A sok ember ellenére is nyugis volt a hétvége. Persze ilyenkor senkivel nem tudok túl sokat beszélgetni, és hipp-hopp eljön a vasárnap délután, amikor mindenki megy vissza dolgozni. Nekünk viszont ekkor kezdődött az igazi pihenés és otthonlét. Loki csütörtökre barátkozott össze anyukámmal. Akkor jöttek a barátnőim, anyukám meg elvitte, hogy tudjunk beszélgetni, és olyan sok időre eltűntek, hogy már elkezdett hiányozni, és gondolkoztam, hogy hol vannak és mit csinálnak. Anyukám egy varázsló, minden gyerekkel megtalálja a hangot, és úgy játszik, olyan energiákat belefektetve, ahogy én soha.

Ráadásul tele játékszoba a mi régi játékainkkal és sok újjal, úgyhogy tiszta játszóház az egész. Van egy kis konyha, amit anyukám készített még úgy 6 éve, de tartja magát. Ahhoz a szokásos kellékek, és sok sárga és piros korong, amik "tészták" és "paradicsomszósz". Ez lett Loki kedvenc játéka, a tésztás, és minden nap csillogó szemekkel, lelkesen mondogatta anyukámnak, hogy tészta, tészta, így kérve, hogy menjenek fel játszani. És ha anyukám mondta, hogy jó, megyek, akkor Loki verdesett a karjaival és majd' kiugrott a bőréből örömében. 

A másik csoda az udvar és a macskák voltak. Loki minden alkalommal teljes izgalomba került tőlük, és boldog kis sikongatások közepette ment utánuk. Picit meg is simogatta őket, de félve. A kedvence az etetés volt, és mindig akart nekik adni tápot, és mondogatta, hogy hamm-hamm. A robotfűnyírót is szereti nézni, és ahogy megy körbe, neki az is hamm-hamm. Ő kitalálta, hogy az a kis robot megeszi a füvet az udvarban. Végülis igaza van. A szomszédban pedig csirkék vannak, amiket anyukám etet konyhai maradékkal. Ez is hamm-hamm volt. Volt hogy füvet is húzott nekik anyukám, és amikor nem volt más hami, akkor Loki maga letépett egy mikroszkopikus méretű fűdarabot, és boldogan vitte a kerítéshez a csirkéknek. 

Szerencsénk volt, mert az első héten szuper idő volt, mármint nem volt még 40 fok, így sokat tudtunk kint lenni. Többször mentem vele játszótérre, és megállapítottam, hogy milyen jó kis dolgok vannak a városomban. Milyen öreg vagyok, hogy az én gyerekkoromban még csak azok a gyilkos fém mászókák voltak, nem ám ezek a modern, biztonságosak, mint ma. Meg amúgy is sokat szépült a város, vannak jó dolgok, habár elég kihaltság van, és sajnos nem mindent használnak ki az emberek, amit lehetne. De azért nem lehet rossz ott gyerekkel élni. 

Egy idő után olyanok lettek a napjaim otthon, mint a Bill Murrays Groundhog Day filmben, hogy minden nap újraindult és igazából teljesen ugyanaz volt minimális variációval. Szóval semmi nagy és különös nem történt, de a szüleim és a mamáim kijátszották magukat Lokival, és ez a lényeg. Nagyon élvezem ezt az életkort (is), már igazán lehet Lokival játszani, sok mindent megért, sok mindent mond a maga módján, sokat lehet vele és rajta szórakozni, és a legtöbbször egy mini partner a dolgokban, és nincs vele sok probléma. Ennek ellenére nagyon fárasztó is az egésznapos játék és szórakoztatás. Van hogy belemerül a játékba, de olyan is van, hogy félpercenként a következő szórakozást követeli, hogy aztán azt is otthagyja. Anyukám megállapította, hogy ő az első unoka, aki nincs odáig a hintázásért. Az első napokban még sokat ücsörgött ott, de később már semmit. Ő jobban szeret aktív lenni, pakolni, rendezkedni, homokozni, tolni, rakosgatni dolgokat, de a kedvence a pacsálás és a locsolás volt. Mindennap meglocsolták anyukámmal az utcán a hajnalkát és a többi virágot. Na meg a lábát. Nagyon cuki volt.

Szóval sok-sok élmény, sok vidám perc, szórakozás vele. Ezt nem lehet elmesélni, és leírva nem is érdekes, de még nekem is tele a fejem a sok emlékkel, hát még a szüleimnek. Csak olyan kár, hogy ő ezeket el fogja felejteni. Hátha azért emlékszik majd valamire jövő nyáron is, a szüleimet pedig, remélem, hogy most már nem felejti el. Legközelebb 3 hónap múlva találkoznak. Hazafelé a reptéren, amikor már indultam a kapu felé, de elkezdtem keresni a beszállókártyámat, Loki elszaladt tőlem és a kis kacska lépteivel a legnagyobb mosollyal az arcán szaladt vissza anyukámhoz. Na ezt már anyukám sem bírta könnyek nélkül. Ilyenkor persze szomorú vagyok a távolság miatt, de mindig arra gondolok, hogy vagy ez van, Lokival, vagy otthon élek és Loki nem is létezik. És nem is konkrétan ő, hanem simán el tudom képzelni, hogy otthon nem alakult volna így az életem, és lehet hogy még párom sem lenne, nemhogy gyerekem. Úgyhogy ez van, ez a sok boldogság, amit Loki hoz az életünkbe, és néha ezek a keserédes búcsúk és a szomorkodás a távolság miatt. 

***

Azt hittem, hogy nem fogom tudni behozni magam, de most végülis csak ennyit szerettem volna elmesélni, és drukkoljatok, mert Loki holnap kezdi a bölcsit, és nagyon izgulok. Nagyon nehéz ez, 19 hónap után otthagyni egyedül, másokkal. Én nem állok erre készen. De lehet egyáltalán? Majd mesélek a beszoktatásról is. Kedden pedig az is kiderül, hogy Lokinak húga vagy öccse lesz. Olyan izgi! Majd azt is megírom.