jó dolgok

Reggel(ij)eim
Kedvenc időszakom mostanában a délelőttök, amikor kiülök a teraszunkra a reggelimmel, kávéval, laptoppal egy plédbe burkolózva, és ott foglalkozom a dolgaimmal pár óráig. Ilyenkor csönd és nyugalom van az udvaron, csak a sirály sikítozik néha, mert totyogós a fiókája, és minden apróságon bepánikol és üvöltözik. Ebéd után be szoktam menni, mert olyankor már odasüt a nap és akkor nem látom a monitort, de ezek a reggeli órák csodásak.

Rend a lelke mindennek
Másik boldogság, hogy Jack a hétvégén spontán nekiesett a pakolásnak és szortírozásnak. Biztosan párszor leírtam már, hogy nekem gyakran okoz frusztrációt a helyhiány a lakásban. Jack most sok mindent kiválogatott, amit megpróbál eladni, elviszünk adományboltba vagy kidobtunk. Igazából nem is olyan vészes a helyprobléma, talán csak a cipők azok, amik rengeteg helyet foglalnak, és már nem igazán tudjuk hova tenni őket. Az előszobánk picike, és az ottani szekrényben a téli kiegészítőket és a túraöltözéket tároljuk. Most hogy belegondolok, biztosan jobban is ki lehetne alakítani az előszobát, ha nagyobb és praktikusabb szekrény lenne ott. Ennek utánanézek majd.

Frizbigolf
Én Svédországban ismertem meg a disc golf vagy svédek által inkább frizbigolfnak hívott sportot. A szabályai hasonlóak, mint a golfnak, de itt labda helyett frizbi (repülőkorong), lyuk helyett pedig kosár van. Egy adott helyről indulva kell elhajítani a frizbit, és ahol landol, onnan kell újra dobni, amíg be nem juttatjuk a kosárba. 
Itt van a nyár, és Jack 5-6 körül szokott hazaérni. Mivel kb. 11-ig van világos, és délután még betűz a nappaliba a nap, ezért egyrészt nem is lehet bent maradni, másrészt rám jön a FOMO, hogy lemaradok a nyárról, úristen mindjárt midsummer és újra egyre rövidülnek a nappalok, pedig még el sem kezdődött igazán a nyár. Ezekre a délutánokra és estékre kell valami program, amikor a szabadban tudunk lenni és élvezhetjük a hosszú nappalokat. Így jutott eszébe Jacknek a frizbigolf, ami tökéletes: van benne természet, mozgás és játék.

Van tőlünk kb. 4 kilométerre egy pálya az erdőben, a vízhez közel, oda szoktunk menni biciklivel. Ez egy kisebb, 12 lyukú pálya, ami erdős-mezős területen van. A kosarak úgy 40-50 méterre vannak a kezdőponttól, és ki van írva mindegyik pályán, hogy hány dobás az a szint, amivel el kell érni a kosarat. Itt általában ez 3 dobást jelent. Én egyelőre elég ügyetlen vagyok, és néha egyszerűen nem is értem, hogy lehet olyan nehéz dolog eldobni egy rohadt frizbit, de egyelőre ott tartok, hogy ha próbálom erőteljesen eldobni, akkor teljesen más irányba repül, mint szeretném. Néhány dobásom igen kínos, és én magam is meglepődöm, hogy miért nem tudom a megfelelő pillanatban útjára engedni a frizbit, aminek eredményeként halásztam már le fenyőfa ágai közül, esett sárba, patakba és susnyásba is. De a lényeg, hogy élvezem, gyakorlom és jól elszórakozunk Jackkel.

társaságunk is volt

Fetás tészta
Mostanában ez a tészta az egyik kedvencem. 1 csomag fetasajt, 450 gramm koktélparadicsom fűszerekkel (én a hagymát és fokhagymát ebben kihagyom, mert nem lett puha és úgy nem szeretem). Be a sütőbe 220 fokon kb. fél órára, majd a megpuhult, lédús paradicsomokat krumplinyomóval össze lehet nyomkodni-keverni a krémes fetával és hozzákeverni tetszőleges adagot a tészta főzőlevéből, amitől még krémesebb lesz. Amilyen egyszerű és gyors, annyira finom és könnyű nyári kaja.

Kontaktlencsetartó
Vagy 10 éve használok kontaktlencsét, és egyszer a szüleim hoztak ajándékba Olaszországból egy kis tokot, amire anyukám azt mondta, hogy ő arra gondolt, hogy ez egy kontaktlencsetok-tartó, vagyis kontaktlencsetartó-tartó lehet. Azóta használtam ezt a kis tokot és mindig csakis abban tároltam a kontaktlencsémet, hiába volt már rozsdás és belül szétesett... De én máshol nem láttam még ilyen tokot, és nem akartam búcsút inteni neki. A szinte teljesen lekopott matrica segítségével kinyomoztam, hogy a márkája Legami és a honlapjukon láttam, hogy még mindig gyártanak ilyen kis tokokat, úgyhogy rendeltem egy újat, pedig nem vagyok az a netről vackokat rendelő típus, de ez a tok a szívemhez nőtt. A régin pingvinek voltak, újnak meg ezt a katicásat választottam.

Friderikusz interjúja Máté Gáborral
Ez volt a múlt hét egyik fénypontja számomra. Nagyon szeretem Máté Gábort, minden szava aranyat ér. Különösen szeretem hallgatni, amikor magyarul beszél. Nyelvi szempontból érdekes nekem a kiejtése, hogy milyen egyedi vagy régies kifejezéseket használ, vagy észrevenni az angol nyelvből fakadó hibákat és hunglish kifejezéseket. 

Stranger Things
Mi is persze megnéztük a Stranger Things legújabb évadát. Én nem vagyok megarajongó, egyszerűen csak szeretem a sorozatot, de egyébként elfelejtettem szinte mindent, úgyhogy az első rész után meg kellett néznem pár összefoglalót, hogy képben legyek. Tetszett az évad, szerintem tök jól megírták ezt az új évadot ahhoz képest, hogy gondolom én az első évadnál még nem találták ki ezt a sztorit. Két részt Antal Nimród rendezett az évadban, ami menőség. Spoiler, de aki már látta... ez a jelenet nagyon ott van, ugye? Azóta már külön megnéztem újra, mert annyira jó.

grinda-sziget

Stockholmhoz tartozik egy hatalmas szigetvilág olyan 30 ezer szigettel (ebből úgy 200 lakott, szóval gondolom a többi túl pici ahhoz, hogy használható legyen). Kb. 50 ezer nyaraló található a szigeteken, de egynapos vagy hétvégéri kirándulások gyakori célpontja is a skärgård, vagyis a szigetvilág. Nem is tudom miért, de utoljára 2019-ben volt, hogy elhajóztunk valamelyik szigetre, pedig szeretek hajón lenni is és a szigetek is csodálatosak. Jack ötlete volt, hogy hétvégén válasszunk egy szigetet és töltsük ott a napot. Szinte el is feledkeztem erről a tökéletes nyári programlehetőségről, úgyhogy nagyon megörültem a javaslatának. Több célpont messze van, vagy Stockholmból nem, csak más messzebbi kikötőkből közelíthető meg. Ezenkívül több sziget olyan kicsi, hogy 1-2 óránál többet nem lehet eltölteni ott, hacsak nincs fürdős idő vagy valami extra program. Így esett a választásunk Grindára, ami az egyik legnépszerűbb sziget, mert nincs túl messze, elég nagy is és több hajó is jár oda, nem csak napi egy oda és egy vissza, mint a kisebb szigeteken előfordul.

Grinda a térképen

Odaúton egy több mint 100 éves gőzhajó szállított minket, ami szebb, érdekesebb és különlegesebb, mint a modern hajók. Elég sokan voltak, de sikerült szuper helyre ülni a hajó oldalában, ahonnan egész úton jó volt nézelődni. Ment előttünk a táj, mint egy mozi és meditatív volt elmerülni a látványban és közben mindenfélén gondolkozni. 

a vidámpark

A szigeten épp egy swimrun verseny is folyt, ezért többen voltak az átlagosnál, de azért annyira nem sokan, mert kevés őrült van, aki a swimrun sportot űzi. Most úgy írok a sportról, mintha nem tegnap ismertem volna meg, de kiműveltem magam, úgyhogy most már képben vagyok. A swimrun nevű sportot néhány őrült svéd találta ki 20 évvel ezelőtt, és a lényege pont az, ahogyan hangzik: úszni és futni kell benne. A sport ötlete egy részeg fogadásból született, amit négy jó barát kötött az egyik szigeten (jó kezdés). Látszik, hogy részegek voltak, amikor kitalálták, mert józanul senkinek nem jutna eszébe, hogy úszva és futva eljussanak Utö szigetéről Sandhamnra, ami 75 kilométerre van egymástól, amiből 10 kilométer víz. De másnap mégis nekivágtak 2 db 2 fős csapatban és kb. 24 óra alatt értek célba. A fogadás úgy szólt, hogy a vesztes csapat állja a következő esti bulikát, de nem meglepő módon nem volt erejük és kedvük bulizni. Ennek ellenére a következő évben újra teljesítették a távot, pár évvel később pedig hivatalos versenyt kreáltak a kihívásból, aminek az ÖtillÖ nevet adták (jelentése: szigettől szigetig). Azóta pedig több országban létezik ez a verseny különböző hosszúságú távokkal, és a világ egyik legkeményebb sportjának tartják.

Egyébként teljes felszerelésben úsznak és futnak is, tehát cipőben úsznak, ezenkívül használhatnak segédeszközt úszáshoz, például a kezükön van egy korongszerű tenyérellenállás nevű cucc, a hátukon pedig valami tartályszerű bója. Általában párban teljesítik a távokat biztonsági okokból, és némelyik pár össze is volt kötve. Attól még, hogy biztosan tényleg nagyon kemény ez a sport, komikusan néztek ki az erdőben a neoprén ruhába öltözött, csuromvizes, vizes cipőben cuppogó, úszószemüveges, úszósapkás, kezükön korongot, hátukon meg tartályokat viselő futók. 

Mi szép nyugisan körbesétáltuk a szigetet, de azért ahogy az Jackkel lenni szokott, letértünk a járt útról és keresztül-kasul átvágtunk az erdőben az áfonyabokrok, fák és sziklák sűrűjében. A térkép szerint volt ott út valamikor, de most már nincs, az tuti. Kicsit nyavalyogtam ezen a szakaszon, mert nem öltöztem terephez, de azért nem volt probléma és kijutottunk a normál útra. Valószínűleg ennek a vadonjárásnak köszönhetően szedtünk ki magunkból otthon 4 kullancsot, de Svédországban ez nem extrém dolog.

Vittünk termoszban kávét és Jack bepakolta a kempingfőzőt egy adag sajtos tortellinivel és paradicsomszósszal, hogy a szigeten tudjunk főzőcskézni és ne kelljen az ottani étteremben enni, mert természetesen a szigeteken jóval drágább minden. Megebédeltünk, vettünk egy jégkrémet és visszasétáltunk a hajóhoz. Visszafelé egy modernnel mentünk, aminek az ablakában sikerült helyet találni, úgyhogy szuper volt a kilátás.

ebéd kilátással

takarítós poszt

Nem tudom, ti hogy vagytok a takarítás témakörével, de ciki, nem ciki, én szeretek erről beszélni, és érdekel hogy ki hogy takarít és tart rendet. Szeretem a rendet és a tisztaságot, és végül is takarítani is szeretek, mert közben hallgatom a podcastjaimat, de azért általában nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban, és tisztaságmániás messze nem vagyok. Szerencsére elég lazán állok a rendetlenséghez. Például most hogy hazajött Jack a 25 kilós túrafelszerelésével, a szükséges dolgokat kipakolta, lemosta és kitette száradni, szellőzni, a maradék meg össze-vissza hevert, és én szép türelmesen átlépegettem rajtuk minden egyes alkalommal, amikor a fürdőszobába mentem, és nem káráltam, hogy azonnal pakoljon el mindent, hanem megvártam, amikor lesz ideje rá, és magától elpakolja. Ezt mondjuk Jacknek kellene megmondania, de szerintem nem szoktam szólni semmiért, és én magam is néha szétdobálom a zoknijaimat, ruháimat itt-ott, visszaszaladok valamiért cipőben a lakásba, szóval nincs hiszti semelyikünk részéről sem.

Nekem az a véleményem, hogy a takarítás fő titka az, hogy csinálni kell. Szerintem nem annyira számít a mivel és a hogyan, csak az, hogy csináld. Ha például valaki mindent rendszeresen tisztán tart, akkor nem is kell nagy ügyet csinálni a hogyanból, mert sosem kerülne olyan állapotba, hogy gondot jelentsen a tisztán tartása. Na én ilyen nem vagyok, mert vannak dolgok, amiknek csak akkor fogok neki, amikor már szörnyű a helyzet vagy muszáj. Például most töredelmesen bevallom, hogy több mint 4 éve lakunk itt, és most takarítottam ki először a sütőt. Ez nagyon gáz? Amúgy nem volt olyan vészes, gondolom ezért is halogattam ilyen sokáig. Szóval talán a takarítás azon kevés dolgok egyike, ahol jobban számít a mennyiség, mint a minőség.

Tavaly az egyik újévi elhatározásom, az volt hogy nem veszek több vegyszeres, környezetromboló tisztítószert, hanem amikor kifogynak a meglévő spray-k, azok flakonjába töltök környezetbarát tisztítószert. Ehhez azóta is tartom magam, és rájöttem, hogy tényleg nincs másra szükség, csak erre a háromra:

såpa, szódabikarbóna és ecet

Na mármost ezek közül a såpa az, ami az abszolút kedvencem, és szinte az egymagában elég lenne mindenre. Ez egy növényi, fenyőolajból készült tisztítószer, ami vegán és környezet- (és állat-, gyerek-, ember-) barát, és tulajdonképpen bármilyen tisztításra alkalmas: fürdőszoba, wc, padló, bútorok, konyha, gyerekjátékok, állatok (!) és még levéltetvek ellen is jó. Amikor kifogyott a konyhai és a fürdőszobai tisztító, akkor ebből készítettem oldatot - meg van adva, hogy 1-2 kupaknyi såpát mennyi vízzel kell felönteni és ennyi az egész. Ablaktisztításra ecetes és/vagy citromleves oldatot készítek - ez azért nem annyira hatásos, mint a bolti ablaktisztító, de még kísérletezek az arányokkal. A nagy adag szódabikarbónát múltkor találtam az egyik boltban, és megörültem neki, mert eddig étkezési szódabikarbónát használtam. A szódabikarbóna gyönyörű tisztára varázsolja a lefolyót vagy a főzőlapot és elvileg dugulás ellen is jó, de azt még nem próbáltam.

Most a hétvégén nagytakarítást tartottam, és a következő dolgokat varázsoltam szebbé:

• A sütő... A rettegett sütőtakarítás. Ez volt az, amihez aupairként, amikor a host-anyám kitakaríttatta velem a sütőt, borzalmas erős vegyszert használtam. Most a sütőt is såpával tisztítottam, és csodálatos érzés, hogy nem kellett olyan vegyszert használnom, amitől meg is vakulhatok, vagy fulladok tőle. Eloszlattam a szappant a sütőben mindenfelé, majd 100 fokon 15 percig járattam a sütőt, megvártam amíg kihűlt és utána fémsúrolóval letisztítottam. Na nem lett tökéletesen ragyogó, de a takarításra igaz nagyjából a 80-20% szabály, vagyis hogy a munkaidő 20%-val el lehet érni az eredmény 80%-át, de a maradék 20%-hoz az idő 80%-a kellene. Magyarul 10 perc alatt hatalmas a változás, de ahhoz hogy tökéletes legyen, még sikálhatnám majd' egy óráig, de az véleményem szerint már nem éri meg.

• A szagelszívó feletti fűszerespolc
• A hűtő (nem volt nagyon vészes)
• A konyhai kukák és környékük
• A mosogató és környéke
• Az egyik ablak (a projekt maradék részét elnapoltam)
• A zuhanylefolyó, ami a legundorítóbb takarítási feladat a világon. Na ez is olyan feladat, hogyha havonta megcsinálnánk, akkor nem lenne gázos, de általában csak akkor jut eszünkbe és akkor tudjuk rávenni magunkat, ha már nem folyik le rendesen a víz, de az már rosszat jelent...
• A fürdőszobai szekrényke + rend a nagyobb szekrényben
• Összegyűjtöttem a lejárt gyógyszereket, amiket majd leadok egy gyógyszertárban
• A teraszon a kanapé, amit gusztustalanul leszart egy madár
• Illetve múlt hétvégén letisztítottam és leolajoztam a kültéri kisasztalt:

A takarítószereken kívül az eszközök is fontosak. Én főként ezeket használom:

A Wettex nem tudom otthon kapható-e (semmit sem tudok, hogy milyen termékek kaphatók otthon), szintén tök jó kis svéd cucc, mert környezetbarát, lebomló anyaga van, elvileg komposztálható és amúgy 60 fokon mosható, szóval csomószor lehet használni, és a többi takarítós ronggyal együtt ki tudom mosni. Egyébként a mosogatószivacs is mosható mosógépben 60 fokon, nem tudom hogy ez csak nekem volt-e érdekesség, amikor a "takarítókurzusomon" mondta a takarítólány. 

A wettexet, mosogatószivacsot és -kefét nem ilyen tiptop állapotban használom, hanem amikor a mosogatásból kiöregednek, akkor kezdenek új életet fürdőszobai és egyéb takarítóeszközként, és csak akkor dobom el őket, ha már iszonyat gázosak. A fogkeféket is mindig megtartom, de olyan takarítás tényleg nagyon ritkán történik, hogy én a fogkefékkel állok neki valamit, például a csapokat suvickolni. Az elhasználódott ruhákat is megtartjuk, és azok tök jók megakoszos dolgok takarítására, ami után nem lehetne kimosni sem őket. Például bicikli olajos lánca, madárkakis, koszos ablakpárkány, ilyesmi.

A Svintót ritkán használom, mert edényeket sem szoktam fényesíteni, de például most a sütőt azzal takarítottam és csodás. Illetve Jack szokta a túrázós, tűzben teljesen kormosra égett edényeket csillogó ezüstre varázsolni vele. A rongyok nagyon jók, ezekből van jó pár, és amikor mindegyik koszos, akkor szoktam külön ezeket 60 fokon kimosni. Néhányat ezek közül a nagykövetségről loptam hoztam el. Nyugiii, ezeket a takarítóvállalat hozta tucatjával, és rengeteg felhalmozódott, nem a nagykövetség vette őket, és senki nem tartotta számon, hogy mennyi van belőlük. De például amit ablaktakarításra használnak, az annyira szuper, hogy elhoztam belőle kettőt magamnak. Nekem ezek a rongyok igazi game-changerek, mert előtte szivaccsal takarítottam, de áh az nem jó. Ezekkel a rongyokkal fényes, cseppmentes és száraz lesz minden. Kivéve a vécéülőkét és a peremét takarítom vécépapírral, ami tudom, hogy nem túl környezetbarát, de ezt is a takarítócsaj mondta, hogy a bacik miatta vécét vécépapírral tisztítja le, aztán azt lehúzza a vécén és voilá. 

Tudnék még írni, mert rengeteg dolog van, amit a ház körül takarítani kell, de most ennyire volt ihletésem.

három nap egyedül

Jack elment a vadonba, én pedig három napig egyedül voltam, ami nem gyakran van, így igazán kiélvezem az ilyen napokat, főleg ha még az idő is jó. De három nap épp elég is, a végére már hiányzik.

Szombat
Szombaton volt a stockholmi marathon, én pedig anyukámmal tartottam marathoni hosszúságú beszélgetést, a várost pedig jobbnak láttam elkerülni a futók miatt. Telefonálás közben takarítottam, de olyan dolgokra koncentráltam, amikre nagyon ritkán kerítek sort. Ha telefonálás közben csinálom, akkor szinte észre sem veszem, hogy közben dolgozom is. Összedobtam egy egyszerű tésztaételt. Avokádós tésztát szerettem volna, de meg volt rohadva az avokádó. Ezért veszek csak ritkán avokádót, mert drága is, tudom hogy káros a környezetnek, és ráadásul nem is megbízható. Helyette lett pestós tészta. Az erkélyünk nagyon hangulatos, a bambuszkerítésen átnyúló zöld ágak miatt dzsungeles érzete van. Külön szeretem, hogy tényleg igazi kis rejtekhely, a felsőbb szomszédokat leszámítva, akiknek a fotón is látszik az ablaka, nem lát be senki. Jönnek-mennek, beszélgetnek és tesznek-vesznek az emberek a belső udvarban, miközben olvasok, de nem is tudják hogy ott vagyok.

Estefelé körbesétáltam-futottam (leginkább sétáltam) a tavat, hogy kicsit kimozduljak a szép időben. Este pedig szuperhősös filmhez volt kedvem. Nem is tudom miért, mert évek óta nem érdekelnek, azt hiszem a Guardians of the Galaxy környékén untam meg a műfajt, de most kifejezetten egy ilyen látványos popcornfilmhez volt kedvem, és a Dr. Strange-et választottam. Egészen jól szórakoztam rajta és le is kötött.

Vasárnap
Megnéztem az időjárást, és mivel a hétfő felhősnek és hűvösebbnek tűnt, úgy döntöttem, ki kell használnom a jó időt és a napsütést, és a tanulással (mert az is tervben van a nyárra) ráérek hétfőn is. Természetesen a biciklim volt az első gondolatom, és úti célnak mi mást választottam volna, mint egy fagyizót, a jelenlegi kedvencemet, a Snö-t. Ez az a hely, ahol minden íz 2-3 hozzávalóból tevődik össze. Például pisztácia pörkölt, sós mandulával; fehércsoki sült ananásszal, kókusszal és mandulával vagy tejcsoki dulce de lechével és pekándióval. Két helyszínen van fagyizójuk, a belvárosban és a város szélén a víz partján, és én ez utóbbit választottam a szép helyszín miatt, és mert ide egy jó kis 35 kilométeres körtúrát tudtam megszervezni. Még Spanyolország előtt lemostam a biciklimet, úgyhogy most jó érzés volt ilyen szép állapotban elővenni. Szerintem eddig nem is volt róla egész alakos kép a blogon, na de most, hogy tiszta:

A fagyizó körül rengetegen várakoztak. Húztam számot, és több mint 20 ember volt előttem. Lassan haladt a sor, ami nem lett volna probléma, az viszont igen, hogy pár emberenként kijött az eladó, és letörölt egy-egy kifogyott ízt a tábláról. Micsoda stressz, hát nem azért építettem az egész programot a fagyizóra, hogy az orrom előtt elfogyjon minden. Szerencsére nem így lett, mert mire végre sorra kerültem, nemcsak volt még fagyi, de mind a három ízből volt, amit egyébként is kértem volna. Viszont mire végeztem, már minden elfogyott, és az akkor fagyizni érkezőket el kellett küldeniük. Phew micsoda dráma. 

a fenti képen a gyerekek sulija

Hétfő
Mára nem terveztem elmenős programot, csak a lakást akartam kicsit csinosítani, illetve Jack érkezésére finomságokkal készülni. Nem mindig van úgy, de általában azért igyekszem valami extrával készülni, mikor hazaér pár nap után a vadonból fáradtan és éhesen. Egyrészt szeretem szépen várni, másrészt azért beismerem, ez jó alkalom arra, hogy bezsebeljek pár szuperbarátnő-pontot. Szoktam amúgy mondani Jacknek, hogy Tobi is jöhet vacsorázni, de sosem fogadta el még a meghívást - gondolom azért, mert először szeretne lezuhanyozni és szusszanni egyet, nem pedig "hivatalos eseményen" megjelenni, mert azért ő nem az a laza típus, aki csak beugrik egy kajára, aztán tovább is áll. 

Ma már korán felkeltem, hogy nekilássak az eltervezett feladatoknak, ami közül az egyik első az epres desszert elkészítése volt, hogy tudjon sokat pihenni a hűtőben estig. A mai nap itt nem Pünkösd, hanem Svédország nemzeti ünnepe miatt munkaszüneti nap, de Svédországban nem szoktak szinte semmi miatt zárva tartani a boltok, talán karácsonykor és midsommarkor van 1-1 nap, amikor bezárnak, de több hely akkor is mindössze kicsivel rövidebb munkanapot tart. Így nem volt probléma elmenni bevásárolni, és friss epret is szerezni.

Tavaly már készítettem egy epres finomságot Bebepiskóta receptje alapján, és most vissza is kerestem, és megláttam, hogy ugyanúgy Jack túrázásból hazaérkezésére készítettem, ugyanúgy tiramisus és főételnek pont ugyanazt a kaját készítettem tavaly, amit ma is - lasagne egy kis variációval, kecskesajtos, szárított paradicsomos krémmel besamel helyett. Úgy tűnik, nem vagyok túl fantáziadús.
Most nem a tortát, hanem ezt a poharas krémet választottam Bebétől. 

Finom és guszta lett, de nekem szerintem 8 vagy akár 10 pohár is tele lett volna, nem tudom Bebének mekkorák a poharai, hogy neki csak 4 lett. Amúgy bírom ezt a lányt, olyan gyönyörű dolgokat készít, szuper jól magyaráz és nagyon kedves is. Az ilyen emberek miatt szuper dolog az internet, és ők meg is érdemlik a sikert.

ess eső ess

Ma és a napokban sokat esik. Mondjuk ma kifejezetten élvezem a borús időt (igen, a szobából nagyon hangulatos - ahogyan Phillys mondaná az Office-ban: this weather makes me want to stay at home curled up with a good book). 

Szombaton ellátogattam Kathie-hez. Azzal viccelődtem Jacknek, hogy majd küldök neki képeslapot. Eltúlzom azt, hogy mennyire messzire költözött, de egyrészt a korábbi 600 méterhez képest sok a 30 kilométer, másrészt a "város" északi részébe költözött, amit egyáltalán nem ismerek. Azért teszem idézőjelbe a várost, mert az már rég nem Stockholm, de a svédek sok mindent Stockholmnak hívnak, talán az egyszerűség kedvéért, talán azért mert olyan nagy az ország, hogy emiatt nagyvonalúak Stockholm határaival, meg azért is, mert szuper vasútvonalak vezetnek Stockholmba sok irányból, és ha 20 perc alatt be lehet érni a központba a pendeltåggal, ezzel a vonattal, és stockholmi munkahelye van az embernek, akkor lehet végül is mondani, hogy stockholmi. Én az egyik metróvonal végén lakom, és a lakcímem szerint már én sem stockholmi, hanem hägersteni vagyok.

Rég nem találkoztam már vele, talán még április elején, amikor hóesésben sétáltunk a parkban és elmondta, hogy terhes. A vonatról leszállva úgy nézelődtem, mint egy turista, és észre sem vettem, hogy kijött elém. Leteszteltük a korábban Budapest kávézó nevet viselő helyet, sétáltunk egyet a környéken, aztán körbevezetett az új lakásukon. Egy sorházban laknak, van egy kis hátsó udvaruk, ahova már vettek szuper kültéri bútorokat és egy nagy grillt, de most sajnos rossz volt az idő ahhoz, hogy kiüljünk, de meghívtak minket a nyárra kertipartira. Jó volt talizni és a lakásukat is látni, de még elég kezdetleges minden, úgyhogy érdekes lesz látni, hogyan rendezik be később.

Mire hazaértem fél 7 körül, Jack meglepetésvacsorát készített: hamburgert. Én nagyon szeretem a hamburgert, és Jack már többször kérdezte, miért nem készítek otthon, ha úgy szeretem, én pedig azt mondtam, hogy szerintem ez nem olyan kaja, ami otthon jól elkészíthető, például a bolti hamburgerzsömle vacak. Erre Jack készített házilag, ő sütötte a zsömlét is, hát elolvadtam tőle. Másnap meg gondolkoztam, mit főzzek, és a Street Kitchenen pont egy guszta raviolis recept volt, így gondoltam, ha Jack házi hamburgert készít, én készítek házi tésztát. Bah, nagy hiba volt! Beleestem abba a csapdába, hogyha egy profi csinál valamit, akkor nagyon egyszerűnek tűnik. Bele sem gondoltam, hogy házi tésztát nem könnyű készíteni, mert Fördős Lajos olyan lazán összedobta. Az enyém kemény lett, alig tudtam kinyújtani, és egyre jobban csak keményedett, végül 2 órán keresztül nonstop készítettem, azt gondolva, hogy az eredmény legalább jó lesz, de nem. Szerintem az ehetetlen kategóriába tartozott, bár addigra olyan éhes voltam, hogy elnyamnyogtam párat így is, Jack viszont többször elmondta, hogy az állagán kívül semmi gond nincs vele, és csak túl kritikus vagyok magammal (én továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy borzalmas volt).

Jack kitalálta, hogy a háromnapos hosszú hétvégén elmegy evezni, és végül az egynapos evezgetés ötletéből egy három éjszakás sátorozós túra kerekedett Tobival közösen. Máskor ilyenkor, a június 6-i nemzeti ünnepen, együtt mentünk jó programokra, például az első évemben Gotlandra mentünk ezen a napon. Gotland Svédország legnagyobb, kb. Vas megye méretű szigete. Hajóval mentünk át reggel és hajnalban értünk haza, a szigeten pedig biciklit bérelve jártuk be a sziklás partokat és csodálatos volt. Máskor pedig kétnapos, hotelben alvós bicikliútra mentünk, mint tavaly is. Szóval egy hasonló jó lett volna most is, ugyanakkor nem bánom, mert bármelyik hétvégére szervezhetünk ilyet, viszont evezős-sátorozós túrára nehezebb menni rövidebb idő alatt.

Talán pont azért, mert Jacknek jó programja van a hétvégére, Kathie-ék is elutaznak, az idő is jó lesz, hirtelen elkapott a vágy, hogy legyen más barátnőm is itt, ne csak Kathie. Persze ő nem pótolható, de tök jó lenne egy újabb környékbeli barátnő, bár nehezen hiszem el, hogy másodszor is lehet olyan szerencsém, mint vele volt. Mindenesetre újra letöltöttem a barinős alkalmazást, és tegnap úgy nézegettem a csajok profiljait, mint más a Tindert. Egy csajt találtam, aki első ránézésre szimpi volt és ugyanitt lakik. Rá is írtam, de tudom, hogy ez semmi, mert rengeteg az inaktív profil, szóval lehet, hogy évek óta nem nézi az alkalmazást. Azért egy próbát megért. 

Engem senki nem jelölt be (oké, tegnap óta), és lehet hogy azért, mert az én profilom is inaktív volt évek óta, és most nem kerülök a friss hús közé, haha. Nem tudom egyébként hogy működik az alkalmazás, majd meglátom, történik-e valami. De egyébként az egyik barátnőmmel, akivel jó rég nem beszéltem, többrészes maratoni beszélgetést tartottam, két másikkal meg ma fogunk skype-olni, úgyhogy nincsenek lemerülve a barátnős aksijaim. Tegnap egyedül sétáltam egyet a környéken, minden nagyon szép ebben az időszakban. Közben a Depp-tárgyalást hallgattam. Most hogy vége lett, le fogok állni vele, de amúgy teljesen beszippantott, és biztos már Jack és a barátaim agyára megyek azzal, hogy úgy beszélek róla, mint a mamáim a török szappanoperáikról. Ide is majdnem írtam egy kisregényt a témáról, de nem fogok. (Röviden: nyert Depp, örülünk)