megállítani az időt

Sejtésem sem volt, hogy mit fogok kapni Jacktől a szülinapomra, de azt gondoltam, hogy már kitalált valamit, mert nem mondott vagy kérdezett előtte semmit. Szerintem nekem nehéz ajándékot venni, mert nincs egy olyan hobbim, amihez mindig lehetne venni valamit, és ami tárgyakra esetleg vágyom, azokat én magam megveszem, vagy azért nem, mert még nem találtam meg a megfelelőt, vagy lusta vagyok felderítőútra indulni érte. Például régóta szeretnék egy tökéletes átmeneti kabátot, de ahol eddig néztem, ott nem találtam semmi jót. Szeretnék egy olyan hátizsákot is, amiben elfér a laptopom is és a repülőre is felvihetem, de ez is problémás küldetésnek bizonyul. Más most nem is jut eszembe, amit szerettem volna mostanában venni, de ezeket a dolgokat nem lehet ajándékba adni. 

Az élményajándékokat szeretem, de általában szülinaptól függetlenül befizetünk azokra az eseményekre, amik érdekelnek minket. Na meg most nincs is sok minden a covid miatt. Jack viszont már pár nappal a szülinapom előtt írt, hogy mit szólnék, ha kicsit korábban odaadná az ajándékát, mert lehet hogy már tudom használni. Próbáltam kitalálni, hogy mégis mi lehet, amit már korábban tudnék használni, de semmi nem jutott eszembe. Egy tízalkalmas belépőt kaptam az egyik belvárosi wellnessfürdőbe. Jól meglepett , mert én magam sosem gondoltam volna ilyen ajándékra magamnak. De úgy tűnik, ő jobban tudja, mire van szükségem vagy minek örülnék, mint én magam. Kigondolta, hogy milyen jól esne nekem, ha néha kiszakadhatnék otthonról, a suli, a svédül beszélés és a házimunkák világából, mindent félretehetnék egy időre, és pár óráig nem lenne más, csak a pihenés. És mennyire jól gondolta! 

El is mentem a wellnessbe az egyik szürke délelőttön, és pont úgy lett, ahogy Jack elképzelte nekem. Beléptem ebbe a másik világba, és megállt ott az idő. Kint hagytam minden más gondolatomat és minden kötelezettségemet, és csak pihentem. Mivel hétköznap délelőtt mentem, ezért olyan kevesen voltak, hogy szinte mindig egyedül voltam a medencében vagy a szaunákban. Az első benyomásom az volt, hogy nem olyan nagy a hely, és nem fogok tudni olyan sok időt eltölteni ott, de végül sajnáltam, amikor el kellett mennem. A medencének van kültéri része, ami kimegy a járda fölé. Gőzölgött a víz, a levegő hűvös volt, alattam jöttek-mentek az emberek, akiket órákig tudtam volna nézni. A bottal, lassan járó bácsikát, a tipegő kutyát sétáltató nénit, a futókat, a babakocsit tolókat, az üzletembereket. Egy pillanatra megpróbáltam elképzelni róluk valamit. Vajon hova mennek, honnan jönnek, milyen az életük. Aztán visszamentem valamelyik forró szaunába, és teljesen kikapcsoltam az agyam. A szaunából pedig a hideg zuhany alá. A hideg zuhanyból vissza a medencébe. Aztán tartottam egy kis szünetet, és leültem egy forró teával és gyümölccsel a pihenőben, majd folytattam.

Egyedül egy dolog nem volt jó. Visszatérni a valóságba a teljes relax után. A covid miatt foglalni kell időpontot, és mindenkinek el kell hagynia az öltözőt az idősáv végéig. Ez azt jelenti, hogy az az egyébként nagyon kevés ember mind egyidőben van az öltözőben. Ez mondjuk elég kontraproduktív. Miután megszárítottam a hajam, három pucér nénifenék között kellett átsasszéznom a szekrényemhez. Aztán pedig vissza a szürke, hideg világba, a metróra, a számítógéphez és a csapatmunkához. De azóta várom a következő alkalmat, úgyhogy Jack már megint ügyes dologgal lepett meg. 

buli helyett pingpong

Az a felnőttség jele, hogy nem megyünk házibuliba, mert kinek van kedve inni, másnap használhatatlannak lenni, és elveszíteni a vasárnapot, amikor pingpongozhatnánk is. Na nem mintha nekem valaha lemondás lett volna nem elmenni bármilyen buliba. Most is csak Jack miatt mentem volna, mert az ő haverja szervezte, és rég nem találkoztunk velük, meg miért is ne mennénk, ha legalább történik valami. De kedvem különösebben nem volt. Nem csak azért, mert alapból nem vonzanak az olyan programok, amik az ivás köré épülnek, hanem azért is, mert ezeket az embereket kevésbé ismerem. Főleg néhány srác lett volna, akivel már találkoztam az elmúlt öt évben, de őket sem ismerem nagyon. 

Ez a srác, aki szervezte a bulit, elég sokáig, vagy hét évig együtt volt egy lánnyal, akivel nem annyira régen szakítottak. Együtt éltek a srác lakásában, volt közösen kutyájuk, egy Spanyolországból importált menhelyes kutya, és nyaralót is vettek együtt. Én őket sosem ismertem máshogy, csak párként, és voltunk náluk párszor, illetve egyszer a nyaralóban is egy hétvégére, és az is nagyon szuper volt. Bírtam a barátnőjét is. Szóval kicsit szomi voltam, hogy szakítottak, de persze semmit sem tudok a kapcsolatukról, de akkor is fura, hogy párként ismertem meg őket, nekem olyanok voltak, mintha ősidők óta együtt lettek volna, de most már eltűnt a képből a csaj, és valószínűleg soha többé nem fogok vele találkozni.

És a srác, aki 39 éves, nemrégiben összejött egy 24 éves csajjal. Ez a házibuli pedig egy meglepetésbuli volt ennek a lánynak, úgymond szülinapi buli, merthogy a covid miatt a napján nem tudták rendesen megünnepelni. De mint kiderült, valójában augusztusban van a szülinapja. Hát az tényleg jó kis meglepetés szülinapi buli, három hónappal később. Jó, biztos a szülinap csak ürügy volt. Mindenesetre igyekeztek egy csomó embert meghívni, és a csaj előtt minden titok volt. Jacknek lettek volna ismerősei, akikkel már jó rég nem találkozott, de különösebben neki sem volt kedve menni. 

Én meg most a suli miatt voltam már néhány eseményen szeptember óta, ahol egy-egy beszélgetés vagy este erejéig megismertem embereket, és vagy hússzor mondtam el a nevem, és röviden hogy ki vagyok, mi vagyok és hallgattam meg legalább ennyi ember bemutatkozását... És az introvertált személyemnek ez épp elég felszínes kapcsolat volt egy jó időre. Nekem nem ad sokat, hogy egy csapat idegennel, vagy szinte idegennel együtt lógjak, aztán pedig szétszéledünk, és valószínűleg többet nem találkozunk. Na meg elképzeltük a vendégsereget – egy csapat 35-40 éves srác és egy csapat 25 év körüli idegen lány. Végül Jack úgy döntött, hogy ne menjünk, én pedig örömmel egyeztem bele.

Helyette felöltöztünk téli biciklizéshez, és áttekertünk Jack apukájához. Jacknek át kellett vinnie valamit, én pedig szívesen csatlakoztam hozzá. Egy kis nosztalgia, mert mi régen ott laktunk, amíg nem lett saját albérletünk. Most nagyon máshogy néz ki a házikó, sokkal szebb rend van, és Jack apukája stílusan berendezte. Vettünk péksütit a központban, ahol régen gyakran megfordultam. Leültünk egy kicsit kávézni, aztán már sötétben (4-kor, ami este 7-nek érződött) visszatekertünk. 

a házikó, ahol laktunk - fotó 2016-ból

Tulajdonképpen a buliba is elmehettünk volna még ezután is, és ha Jacknek van kedve, mentem volna én is, de akkor már eldöntöttük, hogy nem megyünk. Továbbá Svédországban nem lehet csak úgy alkoholt venni. Szombaton délután 3-kor bezár az alkoholbolt, úgyhogy aki lemaradt, az hétfőig várhat az alkoholvásárlással. Biztos mehettünk volna üres kézzel is, de hát az milyen már. Eredetileg akartunk venni egy üveg pezsgőt és néhány sört magunknak. Így viszont normális időben és normális állapotban ágyba kerültünk, másnap edzéssel, frissen és üdén kezdtem a napot, aztán pedig elmentünk pingpongozni, és majdnem másfél órát játszottunk. Edzés, 8 km bicaj oda, másfél óra pingpong, 8 km bicaj haza, mosogatás, főzés, kaja. És most pihi. Biztos a buli sem lett volna rossz, de egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttünk.

boldog szülinapom

Eltelt még egy év az életemben. Mit is mondhatnék életem 31. évéről? A legnagyobb esemény talán az volt, hogy felmondtam a két állásomat, ahol a 30. szülinapomon még dolgoztam. Tényleg, most eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor még a gyerekeknél dolgoztam, és egy gyönyörű ezüst karkötőt kaptam a srácok anyukájától. Olyan kedvesek voltak. Sokat gondolok rájuk, és kicsit szomorú vagyok, hogy már nem részei az életemnek. 

Életem 31. évében nehezen, de kitaláltam másodszor is, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Sikeresen felvettek és elkezdtem a képzést, ami remélhetőleg a további éveim alapköve lesz a karrierem szempontjából. Így svédül tanulok és egy számomra teljesen új témakört, amit pár éve tuti nem gondoltam volna. Ez valóban nagy változás, de más nagy változás nem történt. Nem is szeretnék nagy változásokat, mert mindennel elégedett vagyok. Nincsenek elérhetetlen vágyaim és álmaim. Nincs bennem hiányérzet vagy frusztráció. Minden kerek és egész. Nincs okom panaszra. Hálistennek egészségesek a szeretteim és én is. Van szerető pasim, aki a kerek életem tortáján a hab, szerető családom és szerető barátaim, akik a szülinapomon, és egyébként is jelen vannak az életemben, de ezen a napon az üzenetek emlékeztetnek rá, hogy hány szuper ember van az életemben, és tudom, hogy akkor is ott lennének nekem, ha nem épp nem lenne olyan kerek az életem, mint mostanában. És ez jó érzés. 

Reggel drága apukám hangüzenete volt az első köszöntés, amit kaptam. Anyukám pedig elővette a régi naplóit, amit a gyerekkorunkról vezetett, és kikeresett két aranyos történetet a kiskoromból. Még egy fotót is küldött, amin két és fél éves vagyok. Ő ezzel köszöntött. 

Jack pedig nem árulta el, mivel készült a szülinapomra, sőt azt sem árulta el, hogy készült valamivel. Ez kicsit vicces nekem, mert az ajándékom már korábban odaadta, és én azt hittem, hogy azon felül már nem kapok mást. Párszor a múlt héten és a héten mondtam neki, hogy csinálhatnánk azért valamit a szülinapomon, elmehetnénk például moziba vagy ilyesmi. Nézegettem is, hogy miket játszanak, de nem találtam semmi szimpit. Jack nem mondta, hogy ő már szervezett valamit, és állítsam le magam. Aztán reggel annyit mondott, hogy este majd csinálunk valamit, és legyek éhes 7-re. 

Nem árulta el, hova megyünk, és pár megállóval előbb leszálltunk, és sétáltunk kicsit az esti belvárosban. Végül megállt egy hely előtt, ahol nem volt kiírás, csak egy nagy fekete ajtó kinyitva, és egy lépcső lefelé, de úgy, hogy nem lehetett látni, hogy miféle hely ez. Egy pink neon logó volt csak kitéve az ajtó mellé. Olyan volt, mint egy exkluzív bár. Ő sem volt benne biztos, hogy ez az a hely, úgyhogy le kellett mennie megkérdezni, hogy jó helyen jár-e. A pincér titokzatoskodott és viccelődött vele, nem akarta megmondani a hely nevét, csak amikor Jack mondta, hogy van foglalása. Egy olasz étterem volt, mint kiderült. Az alagsorban volt, egy jó nagy területű étterem látványkonyhával. Fantasztikusan volt berendezve, én le voltam nyűgözve. A pincérek nagyon figyelmesek voltak, és voltak ételek, amiket látványosan az asztalok mellett készítettek el. Ami még jópofa volt, hogy egy elegáns desszertkocsit tologattak körben az asztalok között mindig ahhoz, aki épp végzett a főétellel. Amikor az asztal mellé gördülnek a tiramisuk, panna cották és cannolik, akkor nem is lehet őket visszautasítani. Na, nem mintha akartam volna. A fotókat a netről szedtem:

Szóval jó kis este volt, Jack jól választott. Aztán elmondta, hogy már hetekkel ezelőtt foglalt asztalt, én meg jöttem itt a mozi és egyéb ötleteimmel, milyen vagyok már... De hát mondom, miért nem mondtad, hogy te már terveztél valamit? Kicsit túlzásba vitte, hogy a meglepetés valóban meglepetés legyen. Azt is meglepetésnek akarta, hogy lesz meglepetés. Olyan drága. Mindig odavagyok érte, de amikor ilyenek vannak, hogy ilyen gondosan készül a szülinapomra, és már előre mindent kitalál és megtervez, és minden épp olyan, ahogy én a legjobban szeretném, hát olyankor különös melegség járja át a szívem. Talán azért is, mert én ilyen családból jövök, ahol a szülinapoknak mindig megadtuk a módját, és a szüleim mindig a legnagyobb gondossággal készültek a szülinapjainkra, és mindig olyan ajándékot kaptunk, mindig kérés és "rendelés" nélkül, amire vagy titkon vágytunk, vagy nem is tudtuk, hogy létezik, de tökéletes volt. Így rengeteget jelent nekem, hogy felnőve is gyerek lehetek a szülinapomon, és egy olyan pasim van, aki úgy tud szeretni, ahogy én a legjobban szeretve érzem magam.

kulináris különlegességek

Már pár napja láttam, hogy szombaton hideg, de ragyogó napsütéses idő lesz, úgyhogy gondoltam, jó lenne valahogyan kihasználni a jó időt. Arra gondoltunk délelőtt, hogy délre foglalunk pingpongasztalt a teremben, elbiciklizünk oda, játszunk egy órát, majd tovább biciklizünk egy nyüzsgőbb környékre, ott ebédelünk, és kisebb kerülővel jövünk haza. Keresztülhúzta számításainkat, hogy legkorábban csak 2-re lett volna asztal, így végül is a beltéri pálya helyett elbattyogtunk a suliudvarra, és ott játszottunk egy órát a kültéri asztalon.

Délután bemetróztunk a városba, és elmentünk egy hipster pizzériába, ahol különleges pizzavariációkat kínálnak. Például olyat, amin vaníliás sárgabarack és chilipehely is van a pancetta mellett. A vegán pizzájukon muhammara van (ami azt sem tudtam, micsoda), aszalt olívabogyó, datolya, rukkola, gránátalmaszirup, San Marzano paradicsom és édeskömény. Mi a legkonzervatívabb paradicsomos, mozzarellás, parmezános, bazsalikomos és az izgalmas juhsajtos, rukkolás, koktélparadicsomos, mandulás, tökmagos és édesköménymézes pizzát választottuk. Jó volt az utóbbi is, de a pizza mégiscsak paradicsomszósszal pizza. A pizza előtt sétáltunk is kicsit:

az omnipollos hatt pizzériában

Ebéd után pedig átsétáltunk Jack irodájába, de előtte beugrottunk buborékteát venni. Nekem eddig kimaradt az életemből ez a furcsa tajvani ital. Tea, tej, taró nevű zöldség és tápiókagyöngyök vannak benne. Az ital maga ízlett, de azok a rágós, nyálkás tápiókagolyók... Hát nem is tudom. De azért nem hiszem, hogy utoljára ittam ilyet. 

Az irodába azért mentünk be, hogy pingpongozzunk az ottani asztalon. Már máskor is voltam Jack irodaépületében, ami egy coworking irodaház, és az ő cégük is csak egy helyiséget bérel ott. Nagyon jó helyen van az épület, és szuper jól néz ki. Most is, ahogy leültünk az üres térben a kényelmes fotelekbe a panorámaablak mellé, elénk tárult Stockholm látképe, és csak mi voltunk ott, de mégis szépen ki volt világítva, és kellemes zene szólt... Arra gondoltam, hogy sokan pont egy ilyen tökéletes helyet keresnek hétvégi kávézáshoz, beszélgetéshez, tanuláshoz, ahol jó helyen, szép kilátás mellett és csendes közegben lehetnek. Szuper élmény ott lenni. Szabadúszók is bérelhetnek ott helyet, akár fix asztal nélkül is, ami tök jó lehetőség, de biztos jól kell ahhoz keresni, hogy megérje. De amúgy a pingpongasztalon kívül van az épületben egy kisebb konditerem is, és reggel kapnak szendvicset is. És csak 25 perc az útidő. Nem csoda, hogy szívesen jár be.

halloween parti

Tegnap volt egy kis esemény az életemben. A suli halloween bulit szervezett. A nagy begubózódásomban majdnem elsunnyogtam, és csak az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, hogy mégis elmegyek. Volt egy csapatmunka csütörtökön, és kérdeztem a két csoporttársamat, hogy mennek-e másnap a halloween buliba, ők meg kérdezték, hogy milyen halloween buliba. Szóval ezek szerint mások azt sem tudták, hogy buli lesz, de amikor mondtam nekik, akkor belelkesedtek. Az egyiknek már volt programja, de olyan kedvesen biztatott minket, hogy mi menjünk, mert biztos jó lesz, hogy ezzel meg is győzött. 

Másnap el is mentem a mindenes boltba, vettem 99 koronáért boszorkánykalapot, és igyekeztem darkosabb sminket feltenni, annak ellenére, hogy nincsenek darkos termékeim. De kihúztam a szemem feketével, feltettem rúzst is, a körmeim vérvörösek voltak és feketébe öltöztem. Egész jó lett amúgy, főleg hogy nem volt kötelező jelmezben menni, és volt is egy olyan érzésem, hogy senki sem fogja túlzásba vinni a beöltözést. Ez így is volt, de azért ahhoz képest egész jó volt a felhozatal. Volt női Joker, Luna Lovegood, ördöglány, macskanő. Volt akin inkább farsangi jelmez volt, matrózkapitány és valami középkori karakter. Több srácon voltak egész arcot elfedő maszkok, a csajokon pedig halloweeni smink zöld vagy fekete rúzzsal vagy pókhálóval az arcon. A suli is ki volt díszítve és volt egy kis kaja meg üccsi, és még szabadulószobát és készítettek nekünk a szervező felsőbbévesek.

Azért azt nem mondhatom, hogy nagy parti volt, inkább az általános iskolás és gimis bulikra emlékeztetett. Amikor az iskola, ahol máskor tanulunk, péntek este bulihelyszínné változik, és szól a zene, van kis üccsi, rágcsa, tánc az nem nagyon, csak főleg beszélgetés. De azért jól elvoltunk, és kapcsolatépítésre is jó volt. Viszont mire hazaértem, mintha szellemileg futottam volna egy maratont, annyira lefáradt az agyam attól, hogy több mint négy órán keresztül nonstop svédül beszéltem vagy hallgattam a többieket, de level hardon, mert szólt a zene, zaj volt és félhomály. Ebben a nehezített közegben próbáltam minden koncentrációkészségemet bevetve követni a beszélgetéseket és hozzájuk szólni svédül, a zenét túlüvöltve. De azt mondta az egyik csaj, hogy szuper a svédem, és az ő külföldi pasija régebb óta él itt, mint én, de ő semmit sem tud. Jó, hát vannak szintek, és természetesen legyezgetik az egómat az ilyen dicséretek, de azért van sok példa olyanra is, aki sokkal rövidebb idő alatt sokkal jobban megtanult. A dicséreteket elraktározom, de azért nem alapozok rájuk semmit.

Szóval ültünk és beszélgettünk, de előtte háromfős csapatokra osztották a társaságot a szabadulószobához, és mindig el-elvittek egy csapatot a játékhoz. Nagyon lassan haladtak a csoportok, már lassan 10 óra volt, és azt reméltem, hogy megúszom az egészet, de aztán jöttek az én csapatomért is. Egy fiúval és egy lánnyal voltam, akik a másik évfolyamba járnak. A lánynak elég profi jelmeze és sminkje volt. Olyan volt, mintha egy századfordulós úrihölgy lett volna, aki zombivá változott. Hosszú, elegáns bordó ruha volt rajta, angolos kis fehér csipkés kalappal a fején, és élőhalott sminkje volt. Nem olyan sötét, véres, zombis, hanem halálra vált fehér arc erős fekete szemekkel, de úgy hogy a szeme alatt fehérre volt festve, amitől olyan lett, mintha a szemei fennakadtak volna. Elég ijesztően nézett ki. 

Szóltak nekünk, elindult felénk ez a csaj, és úgy is lépkedett, mint egy zombi. Gondoltam magamban, hogy ő aztán karakterben van, hogy még a viselkedésével is eljátssza a szerepet. Bemutatkoztunk egymásnak, és ez a csaj egyre furábbnak tűnt, de továbbra sem tudtam eldönteni, hogy ő ilyen szórakozott karakter, vagy szerepet játszik, vagy mi van vele. Aztán azt mondta a fiúnak, aki velünk volt, hogy "te nagyon furcsán nézel ki, mert a testedhez képest nagyon nagy a fejed". Szegény fiú zavartan nevetett, tök kínos volt, és sajnáltam a fiút, mert bunkó ilyen megjegyzést tenni valaki kinézetére, és ráadásul szerintem nem is volt igaza. És ezután olyan közel lépett a sráchoz, hogy csak pár centire volt egymástól az arcuk, és bámult rá. Irtó creepy volt, a srác is csak ijedten pislogott.

Ezután a két szervező elmondta, hogy az lesz a feladat, hogy hármunk közül egy ember lesz a szobában, ami teljesen sötét, és a másik kettő walkie-talkie-val irányítja a másik teremből, ahol laptopon, éjjellátó kamerával láthatjuk, mi van a szobában. A cél 15 perc alatt megtalálni 7 darab betűt, amiből kijön egy szó. Szerencsére a srác vállalta, hogy bemegy a szobába, én pedig a tárgyalóba mentem a zombilánnyal és a walkie-talkie-val. A lány lehuppant a székbe, de olyan stílusban, ami továbbra is illett a jelmezéhez, mert szinte belerogyott, mint aki összeesett, és két oldalt lógtak a karjai. Én elkezdtem irányítani a srácot, aki szegény négykézláb tapogatózva ment a szobában. Közben a lány mellettem mozdulatlanul meredt maga elé. 

Próbáltam utasításokat adni a srácnak, de már alig működött az agyam este 10-kor, ott a hirtelen fényárban ülve, főleg úgy, hogy egyre kellemetlenebbül éreztem magam a csaj miatt, mert akkor már rájöttem, hogy ő nem karaktert játszik, hanem nagyon részeg, sőt azt sejtettem, hogy több is lehet benne, mint alkohol, mert én simán részeg embert még ilyennek nem láttam. Miután egy ideig csak meredt maga elé, átfordította a fejét a képernyőre, és érdeklődve nézte a szobában szerencsétlenkedő srácot, majd megkérdezte, hogy ő mit csinál? És nevetett. Aztán ezt 1-2 perc múlva újra megkérdezte, tehát amellett, hogy próbáltam a képernyőre koncentrálni, ott volt mellettem ez az ijesztő csaj, aki ide-oda dőlt a székben, és kérdéseket tett fel nekem. Kétségbeesetten pislogtam a velem szemben ülő szervezőre, de ő nem nézett rám egészen addig, amíg a csaj el nem kezdett neki furcsa, artikulálatlan szavakat mondani, és közben rángott az egyik szeme. Akkor már a srác is zavartan tekintgetett rám, hogy mi történik.

Legszívesebben mondtam volna, hogy állítsuk le a játékot. Nagyon lassan telt az idő, és semerre sem haladtunk. Teljesen lefagytam a csaj viselkedésétől. Végül a másik szervező elvette tőlem a walkie-talkie-t és elkezdett segíteni a srácnak, a csaj pedig azt kérdezte elfolyó beszéddel, hogy hány perc van még? pisilnem kell. Én meg mondtam neki, hogy mehetsz pisilni, amire a legnagyobb megkönnyebbülésemre felpattant és kibotorkált a szobából. Amikor letelt az idő, akkor beszéltem kicsit a sráccal és a két szervezővel, akik finoman megjegyezték neki, hogy egyszerűbb lett volna, ha mindkét csapattársa józan... Szóval elég furcsa lett a befejezése a bulinak, de az biztos, hogy a halloweeni feeling megvolt ezzel a zavarba ejtő állapotban lévő lánnyal, és valószínűleg én jobban paráztam a kivilágított irányítóközpontban mellette, mint a srác a vaksötétben.