boldog szülinapom

Eltelt még egy év az életemben. Mit is mondhatnék életem 31. évéről? A legnagyobb esemény talán az volt, hogy felmondtam a két állásomat, ahol a 30. szülinapomon még dolgoztam. Tényleg, most eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor még a gyerekeknél dolgoztam, és egy gyönyörű ezüst karkötőt kaptam a srácok anyukájától. Olyan kedvesek voltak. Sokat gondolok rájuk, és kicsit szomorú vagyok, hogy már nem részei az életemnek. 

Életem 31. évében nehezen, de kitaláltam másodszor is, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Sikeresen felvettek és elkezdtem a képzést, ami remélhetőleg a további éveim alapköve lesz a karrierem szempontjából. Így svédül tanulok és egy számomra teljesen új témakört, amit pár éve tuti nem gondoltam volna. Ez valóban nagy változás, de más nagy változás nem történt. Nem is szeretnék nagy változásokat, mert mindennel elégedett vagyok. Nincsenek elérhetetlen vágyaim és álmaim. Nincs bennem hiányérzet vagy frusztráció. Minden kerek és egész. Nincs okom panaszra. Hálistennek egészségesek a szeretteim és én is. Van szerető pasim, aki a kerek életem tortáján a hab, szerető családom és szerető barátaim, akik a szülinapomon, és egyébként is jelen vannak az életemben, de ezen a napon az üzenetek emlékeztetnek rá, hogy hány szuper ember van az életemben, és tudom, hogy akkor is ott lennének nekem, ha nem épp nem lenne olyan kerek az életem, mint mostanában. És ez jó érzés. 

Reggel drága apukám hangüzenete volt az első köszöntés, amit kaptam. Anyukám pedig elővette a régi naplóit, amit a gyerekkorunkról vezetett, és kikeresett két aranyos történetet a kiskoromból. Még egy fotót is küldött, amin két és fél éves vagyok. Ő ezzel köszöntött. 

Jack pedig nem árulta el, mivel készült a szülinapomra, sőt azt sem árulta el, hogy készült valamivel. Ez kicsit vicces nekem, mert az ajándékom már korábban odaadta, és én azt hittem, hogy azon felül már nem kapok mást. Párszor a múlt héten és a héten mondtam neki, hogy csinálhatnánk azért valamit a szülinapomon, elmehetnénk például moziba vagy ilyesmi. Nézegettem is, hogy miket játszanak, de nem találtam semmi szimpit. Jack nem mondta, hogy ő már szervezett valamit, és állítsam le magam. Aztán reggel annyit mondott, hogy este majd csinálunk valamit, és legyek éhes 7-re. 

Nem árulta el, hova megyünk, és pár megállóval előbb leszálltunk, és sétáltunk kicsit az esti belvárosban. Végül megállt egy hely előtt, ahol nem volt kiírás, csak egy nagy fekete ajtó kinyitva, és egy lépcső lefelé, de úgy, hogy nem lehetett látni, hogy miféle hely ez. Egy pink neon logó volt csak kitéve az ajtó mellé. Olyan volt, mint egy exkluzív bár. Ő sem volt benne biztos, hogy ez az a hely, úgyhogy le kellett mennie megkérdezni, hogy jó helyen jár-e. A pincér titokzatoskodott és viccelődött vele, nem akarta megmondani a hely nevét, csak amikor Jack mondta, hogy van foglalása. Egy olasz étterem volt, mint kiderült. Az alagsorban volt, egy jó nagy területű étterem látványkonyhával. Fantasztikusan volt berendezve, én le voltam nyűgözve. A pincérek nagyon figyelmesek voltak, és voltak ételek, amiket látványosan az asztalok mellett készítettek el. Ami még jópofa volt, hogy egy elegáns desszertkocsit tologattak körben az asztalok között mindig ahhoz, aki épp végzett a főétellel. Amikor az asztal mellé gördülnek a tiramisuk, panna cották és cannolik, akkor nem is lehet őket visszautasítani. Na, nem mintha akartam volna. A fotókat a netről szedtem:

Szóval jó kis este volt, Jack jól választott. Aztán elmondta, hogy már hetekkel ezelőtt foglalt asztalt, én meg jöttem itt a mozi és egyéb ötleteimmel, milyen vagyok már... De hát mondom, miért nem mondtad, hogy te már terveztél valamit? Kicsit túlzásba vitte, hogy a meglepetés valóban meglepetés legyen. Azt is meglepetésnek akarta, hogy lesz meglepetés. Olyan drága. Mindig odavagyok érte, de amikor ilyenek vannak, hogy ilyen gondosan készül a szülinapomra, és már előre mindent kitalál és megtervez, és minden épp olyan, ahogy én a legjobban szeretném, hát olyankor különös melegség járja át a szívem. Talán azért is, mert én ilyen családból jövök, ahol a szülinapoknak mindig megadtuk a módját, és a szüleim mindig a legnagyobb gondossággal készültek a szülinapjainkra, és mindig olyan ajándékot kaptunk, mindig kérés és "rendelés" nélkül, amire vagy titkon vágytunk, vagy nem is tudtuk, hogy létezik, de tökéletes volt. Így rengeteget jelent nekem, hogy felnőve is gyerek lehetek a szülinapomon, és egy olyan pasim van, aki úgy tud szeretni, ahogy én a legjobban szeretve érzem magam.