megállítani az időt

Sejtésem sem volt, hogy mit fogok kapni Jacktől a szülinapomra, de azt gondoltam, hogy már kitalált valamit, mert nem mondott vagy kérdezett előtte semmit. Szerintem nekem nehéz ajándékot venni, mert nincs egy olyan hobbim, amihez mindig lehetne venni valamit, és ami tárgyakra esetleg vágyom, azokat én magam megveszem, vagy azért nem, mert még nem találtam meg a megfelelőt, vagy lusta vagyok felderítőútra indulni érte. Például régóta szeretnék egy tökéletes átmeneti kabátot, de ahol eddig néztem, ott nem találtam semmi jót. Szeretnék egy olyan hátizsákot is, amiben elfér a laptopom is és a repülőre is felvihetem, de ez is problémás küldetésnek bizonyul. Más most nem is jut eszembe, amit szerettem volna mostanában venni, de ezeket a dolgokat nem lehet ajándékba adni. 

Az élményajándékokat szeretem, de általában szülinaptól függetlenül befizetünk azokra az eseményekre, amik érdekelnek minket. Na meg most nincs is sok minden a covid miatt. Jack viszont már pár nappal a szülinapom előtt írt, hogy mit szólnék, ha kicsit korábban odaadná az ajándékát, mert lehet hogy már tudom használni. Próbáltam kitalálni, hogy mégis mi lehet, amit már korábban tudnék használni, de semmi nem jutott eszembe. Egy tízalkalmas belépőt kaptam az egyik belvárosi wellnessfürdőbe. Jól meglepett , mert én magam sosem gondoltam volna ilyen ajándékra magamnak. De úgy tűnik, ő jobban tudja, mire van szükségem vagy minek örülnék, mint én magam. Kigondolta, hogy milyen jól esne nekem, ha néha kiszakadhatnék otthonról, a suli, a svédül beszélés és a házimunkák világából, mindent félretehetnék egy időre, és pár óráig nem lenne más, csak a pihenés. És mennyire jól gondolta! 

El is mentem a wellnessbe az egyik szürke délelőttön, és pont úgy lett, ahogy Jack elképzelte nekem. Beléptem ebbe a másik világba, és megállt ott az idő. Kint hagytam minden más gondolatomat és minden kötelezettségemet, és csak pihentem. Mivel hétköznap délelőtt mentem, ezért olyan kevesen voltak, hogy szinte mindig egyedül voltam a medencében vagy a szaunákban. Az első benyomásom az volt, hogy nem olyan nagy a hely, és nem fogok tudni olyan sok időt eltölteni ott, de végül sajnáltam, amikor el kellett mennem. A medencének van kültéri része, ami kimegy a járda fölé. Gőzölgött a víz, a levegő hűvös volt, alattam jöttek-mentek az emberek, akiket órákig tudtam volna nézni. A bottal, lassan járó bácsikát, a tipegő kutyát sétáltató nénit, a futókat, a babakocsit tolókat, az üzletembereket. Egy pillanatra megpróbáltam elképzelni róluk valamit. Vajon hova mennek, honnan jönnek, milyen az életük. Aztán visszamentem valamelyik forró szaunába, és teljesen kikapcsoltam az agyam. A szaunából pedig a hideg zuhany alá. A hideg zuhanyból vissza a medencébe. Aztán tartottam egy kis szünetet, és leültem egy forró teával és gyümölccsel a pihenőben, majd folytattam.

Egyedül egy dolog nem volt jó. Visszatérni a valóságba a teljes relax után. A covid miatt foglalni kell időpontot, és mindenkinek el kell hagynia az öltözőt az idősáv végéig. Ez azt jelenti, hogy az az egyébként nagyon kevés ember mind egyidőben van az öltözőben. Ez mondjuk elég kontraproduktív. Miután megszárítottam a hajam, három pucér nénifenék között kellett átsasszéznom a szekrényemhez. Aztán pedig vissza a szürke, hideg világba, a metróra, a számítógéphez és a csapatmunkához. De azóta várom a következő alkalmat, úgyhogy Jack már megint ügyes dologgal lepett meg.