az első napok

Lassan háromhetes lesz a kisbéka, és annyi mindent tudnék írni, hogy nem is tudom hol kezdjem. Jól telnek a napjaink. Az első két hét, amíg Jack is itthon volt, szuper és egyben furcsa időszak is volt. Épp elkezdődött egy új év, az emberek visszamentek a munkába, tervezgették a 2025-öt, esetleg újévi fogadalmakat tettek – egyszóval zajlott az élet odakint, mi viszont csak a saját kis bababuborékunkban léteztünk, ahogy a svédek hívják ezt az első időszakot. 

Egyszerűen nem tudtunk és tudunk betelni a kis tamagocsinkkal. Gyönyörködünk benne, nézegetjük, elveszünk minden rezzenésében és mozdulatában, na és sokat nevetünk is rajta. Egymásnak küldözgetjük a képeket róla, ha esetleg valamiről épp lemaradnánk. Tényleg mint egy tamagocsi, mindig van vele valami feladat. Kakilt, pisilt, éhes, alszik, fürdetni kell, kenegetni vagy épp ébren van és egy picit lehet vele foglalkozni. És az ő és a mi életünkben minden ilyen még egy külön esemény. Gyorsan nő és napról napra változik. Már párnapos korában voltak olyan pillanataim, amikor azt éreztem, hogy neee, túl gyorsan telik az idő, te jó ég, már most mennyit változott és bárcsak meg lehetne állítani az időt, és még tovább kiélvezni az újszülött időszakot. Közben meg mégis annyira jó, hogy ilyen gyorsan nő és fejlődik.

Megállapítottam, hogy nem is csoda, hogy nem éreztem intenzíven a hasamban. Ő nem volt az a rugdalózós baba, hanem ha éreztem is mozgást, általában valamelyik testrészét éreztem itt-ott, illetve a csuklás volt a legemberibb, legmegfoghatóbb tevékenysége (ez azóta is mindennapos történés nála). Most már látom, hogy miért nem éreztem annyira, hiszen olyan nyugodt baba. A legtöbb nap egy kis zenbébi. Sokat alszik, keveset sír, és akkor is megvan rá az oka. Ügyesen eszik és gyarapodik. Két hét alatt három centit és 450 grammot nőtt. Hétfőn lesz a következő mérés, és kíváncsi vagyok, akkor mi lesz az eredmény, mert úgy érzem, hogy azóta is nőtt. Már nem olyan egyszerű felemelni a kiságyból, lett súlya.

Volt egy-két nehezebb napunk is, amikor sok sírt és alig aludt, és akkor belekóstolhattam hogy milyen lenne, ha hasfájós, sírós babánk lenne, aki folyamatos figyelmet igényel. Az ilyen napjain nyomozunk és tanakodunk, hogy mi lehet a problémája. Amúgy olyan ügyetlenek vagyunk. Két nagy felnőtt áll a pici baba mellett és próbálja kitalálni, hogy mi lehet a baja. Meg hát amúgy is full amatőrök vagyunk és semmit sem tudunk a babákról. Persze van a család, barátok, védőnő és az internet, hogy segítsen, szóval teljes tanácstalanságot sosem éreztem, de az biztos hogy az első napokban egy tapasztaltabb szülő sok jótanácsot tudott volna mondani nekünk, ha látja az ügyetlenkedéseinket. Még szerencse, hogy ő olyan elnéző és nem mérges ránk akkor sem, ha nem vagyunk a topon valamiben.

Mit is mesélhetnék még. Annyira jó volt és annyira kellett, hogy Jack itthon legyen két hétig. Ő tartotta a frontot. Gondoskodott rólam, gondoskodott a kisbabánkról és a lakásról. Én nem voltam túl jól fizikailag és mindig nehezen viselem, ha magatehetetlen vagyok és ki kell, hogy szolgáljanak. Jack mindig rám parancsolt, hogy ne csináljak semmit, csak pihenjek, de a mentális egészség is fontos, én pedig vacakul érzem magam, ha csak fekszem, mint egy beteg. Szóval mikor először ment el edzésre, én pedig "titokban" rendet tettem, felporszívóztam és felmostam a lakást, az egy nagy mentális löket volt. Azóta is ezerszer jobb, hogy nagyjából visszaállt a rend és tudok mindent ugyanúgy csinálni. 

Habár még sok minden van, amibe bele kell jönnöm. Például csak egyszer voltam vele sétálni, és még nincs semmiféle rutinunk. Nem segít az sem, hogy korán lesz sötét és vacak az idő. Ha tavasz lenne és 5-6-ig is világos lenne, akkor még olyankor is szívesen elmennék vele egy sétára, de most egyelőre általában úgy jön ki a lépés, hogy amikor világos van, akkor valahogy nem jön össze. De majd eljön az is. Mindent a maga idejében. A legfontosabb az, hogy eddig jól teltek a napjaink, akkor is, amikor Jack az irodában volt (az a három). Mondjuk egy picikét kezdek már a "szobafogságba" beleunni, de szerintem minden jobb lenne, ha nem lenne ez a szürke, sötét és lehangoló idő. Holnap pedig jönnek a szüleim egy hétre, szóval a következő hét is izgalmas lesz.