egy hét a szüleimmel

Gyorsan és jól telt a hét a szüleimmel és kicsit szomorú vagyok, hogy már nincsenek itt. Olyan jó volt, hogy itt voltak. Most látták először a babát és a lakást is. Kimentünk értük a reptérre, hátul a babaülés mellett szűkösen, de elfért Jack és apukám, én pedig vezettem. Már sötét volt mire a lakásba értünk, de a vasárnap esti programjuk úgyis az unokában gyönyörködés volt. Este például olyan jelenetet láttam, hogy anyukám a kezében tartotta a babát, apukám mellette ült, és mindketten hosszú perceken keresztül mozdulatlanul nézték az elszenderedő kisbabát, akinek félálomban mindenféle cuki arckifejezései és rezzenései szoktak lenni. Én is szeretem ilyenkor (is) nézni.

Mikor mondták, hogy majd jönnek, én azt szerettem volna, ha vagyok elég jól ahhoz, hogy szépen tudjam őket várni, és tudjak főzni is, és ne az legyen, hogy még lábadozom, és egy porcicás, kupis lakásban, üres hűtővel kell fogadnom őket. Szerencsére jól is voltam, így szépen ki tudtam takarítani, elkészítettük az ágyakat, Jack nagybevásárolt, én pedig főztem az első napokban. Aztán mikor anyukám kiismerte magát a konyhában, már ő főzött, sőt még kenyeret is sütött.

Izgultam egy picit, hogy hogy lesz ez az egy hét, nem magam, hanem Jack miatt, hogy milyen lesz neki, hogy a "nyakunkra jönnek" a szüleim, és mindig itt vannak, amikor megy és jön a munkából. Végül feleslegesnek bizonyult az aggodalmam, mert jól elvoltak. Azért is lett jó, mert szobát cseréltünk, és a szüleim laktak a pici hálónkban, mi pedig a nagyobb dolgozó- és vendégszobában, amit Jack szobájának vagy man cave-nek szoktunk amúgy is hívni, mert ott van az összes ruhája és cuccai, és oda szokott elvonulni még akkor is, ha ketten vagyunk. Most is így lett, hogy mi a nappaliban lógtunk, ő meg bármikor bemehetett oda, és megvolt a saját tere, de sokat voltak együtt is, és beszélgettek. Jack amúgy szereti a szüleimet, nagyon aranyos velük, de ez kölcsönös szerencsére. 

Nagyon jó kis hetünk lett, és jó arányban volt a szüleimnek itthoni pihenés, babázás, néhány feladat és turistáskodás is. Négy napra is jutott orvosi látogatás, vagy nekem, vagy a babának, és szuper volt, hogy a szüleim tudtak velünk jönni és segíteni. Főleg, amikor vérvételre kellett menni a városba az új Karolinska kórházba, mert az elég nagy projekt lett, és nem is tudom, egyedül hogy tudtam volna kivitelezni. Legalább kipróbáltam velük, hogy hogy kell a babakocsit összecsukni, hogy fér be az autóba, hogy kell a gyerekülésből a babakocsiba ki-be pakolni a gyereket stb. Hétfőn a védőnőnél is jártunk, aki aranyos volt, mert beengedte a szüleimet is, úgyhogy azt is láthatták, hogy mit csinál egy védőnő egy háromhetes kisbabával Svédországban.

Főleg szürke, ködös, esős, vacak idő volt, bár a hét végefelé párszor kisütött a nap. Bementek a városba sétálni, ettek (és hoztak nekünk) semlát a Vete-kattenben. Elvitték az autót, kocsikáztak a környéken és megnézték a pici Tranholmen szigetet, ahol ősszel Jackkel jártunk. Megnézték a városházát idegenvezetéssel. Mesélték, hogy milyen jó élményben lett részük, amikor egyszer csak a házasságkötő teremben találták magukat, és megkérdezte a kedves idegenvezető lány, hogy tudja-e valaki, mire használják ezt a termet, mire apukám mondta, hogy esküvőkre, anyukám pedig büszkén hozzátette, hogy ők voltak már itt, mert a lányuk itt házasodott. Az idegenvezető pedig tisztára megörült ennek, és mondta hogy még sosem volt olyan vendége, aki lett volna ott esküvőn. 

Vaxholmba is elmentek, ami nagy sikert aratott, főleg anyukámnál, aki kb. minden egyes házat lefotózott. Szombaton pedig a belvárosban mászkáltak sokat. Kétszer ettek jó kis klasszikus svéd ebédmenüt is, egyszer Vaxholmban, egyszer pedig a belvárosban a Blasieholmen étteremben. Úgyhogy sokfelé jártak és turistáskodtak még ebben a szürke, sötét hónapban is.

Délután-este pedig pihentek sokat. Apukám azt mondta, hogy talán egész életében nem volt ilyen nyugalmas hete, aminek örültem, mert ő rengeteget dolgozik és otthon sosem tud kikapcsolódni. Anyukám a főzésen kívül megvarrt pár dolgot, például felvarrta a már hét éve túl hosszú sötétítő függönyünket. Apukám az ablaktörlő lapátokat cserélte ki a kocsin. Ja és anyukám megtanította nekem a horgolás alapjait, aminek nagyon örültem. Hozott magával fonalat, és kötő- és horgolótűt, de végül csak a horgolásig jutottunk. 

A fő program természetesen a kisbaba volt és olyan jó volt hogy ennyi időt tudtak vele tölteni a szüleim. Természetesen el vannak tőle ragadtatva. Tervezik, hogy 2-3 havonta jönnek majd, de máskor nem ilyen hosszú időkre. Vasárnap visszavittük őket a reptérre, tök jó hogy csak fél óra az út. Anyukám azt írta utólag, hogy ők is nagyon jól érezték magukat, és most töltöttek igazán sok időt Jackkel, és megtapasztalták, hogy milyen jó apa és milyen jó férj és milyen jó vej.