az utolsó napok kettesben

Teljesült az a kívánságom, hogy legyen egy kis időm a munka vége és a baba érkezése között, és szerencsére energiám is van kihasználni ezeket a napokat. Mivel ünnepek vannak, az iskolásoknak téli szünet, és sokan csak 7-én mennek vissza dolgozni (itt munkaszüneti nap a vízkereszt), ezért inkább nekem is téli szünet feelingem van, mint olyan hogy mindenki más dolgozik és csak én érek rá. Jack dolgozott a munkanapokon, de most sok a szabadnap neki is, és amikor kibújuk a baba, akkor ismét jön egy kis szabi, mert két hétig itthon lesz velem.

újévi séta

Hétfőn elmentem jogsit csináltatni az új nevemmel, csütörtökön pedig átvettem az új útlevelemet a konzulátuson. Azt hittem, hogy kellemes lesz a városban, gondoltam is rá, hogy beülök valahová egy forró csokira, de hatalmas tömeg volt a szünetező gyerekek miatt, úgyhogy nem volt kedvem császkálni. Voltam a szülésznőnél is, az utolsó vizsgálaton a kiírt dátum előtt, de keddre is van időpontom hozzá, amennyiben nem érkezik meg addig se a baba. Az én szülésznőm is szabin volt, így valaki más vizsgált meg. Nem sok mindent néznek ezeken az alkalmakon, és most a végén már annyit sem mint eddig (pl. cukrot és vasat már nem). 

Amit még szoktak nézni, az a vérnyomásom, a baba szívhangja, az ún. SF-méret, valamint kitapogatják, hogy fekszik a baba. Nem tudom, máshol is használják-e az SF-méretet, de eddig akinek meséltem, az nem ismerte, úgyhogy elmesélem. Ez a szeméremcsont és a méh teteje közötti távolságot jelöli, amit egyszerű szabócentivel mér le a szülésznő a hasamon. Ez alapján állapítják meg, hogy a magzat megfelelő méretű-e és megfelelő ütemben növekszik-e. Így néz ki ez az "SF-görbe":

Az x-tengelyen a betöltött hetek száma, az y-tengelyen pedig a centiméterben megadott érték van. A vastag vonal a normálérték, amit nagyjából mindenki terhessége követ. Ez olyan érdekes, hogy magasságtól, testsúlytól és a pocak méretétől függetlenül ez a görbe állítólag mindenkinek ugyanilyen. Az én értékeim például szinte egy az egyben a vastag görbén helyezkednek el. Ha valaki értéke a szaggatott vonalak felett vagy alatt helyezkedik el, abban az esetben kap beutalót ultrahangra, ahol rendesen megnézik a magzat méretét, a magzatvíz mennyiségét és amit még kell. Itt kiderülhet pontosabban, hogy a magzat megfelelően fejlődik-e. De nekem, akinél a számok rendben voltak, nem is volt ultrahang augusztus óta. Szóval egyrészt azóta nem láttam a babát, másrészt fogalmam sincs, hogy mekkora lehet, csak meg kell bíznom abban, hogy ez a high-tech centis módszer valóban működik.

Elmesélek még egyet, ami kicsit ledöbbentett. Most, hogy másik szülésznő volt bent, ő látta a rendszerben, hogy megváltoztattam a nevemet, és azt is, hogy így az új vezetéknevemnél nem látszik a vércsoportom. És emiatt elküldött vérvételre, hogy az új nevemnél is lássák majd a kórházban, hogy mi a vércsoportom. Ez őrület, hogy nincs mód manuálisan bepötyögni a vércsoportomat, vagy egyszerűen frissíteni az adatlapomat a névváltoztatás után, hanem az a megoldás, hogy inkább menjek el még egyszer emiatt vérvételre. Szóval digitális rendszerek, főleg államiak tekintetében, itt sincs kolbászból a kerítés.

Tegnap pedig az volt a kívánságom, hogy menjünk el indiait enni, ugyanis Dolly pár napja feltett egy fotót az ő indiai lakomájukról, és azóta fájt a fogam indiaira. Van pár elmentett éttermem a Google Mapsen, és találtam egyet, amit még az indiai kollégám ajánlott, szóval elég jó referencia. Ide mentünk el, de előtte sétáltunk egyet a -9 fokban. Tegnap ilyen hideg lett, de nem lesz tartós. Dollyék kajája jobban nézett ki a fotón, de ez is nagyon fincsi volt.

És ma eljött a híres dátum, amit már hónapokkal ezelőtt kitűztek. Ezt leszámítva viszont ez a nap is ugyanolyan volt, mint a többi. Tegnap szépen kitakarítottam a lakást, ma pedig a kiságyat véglegesítettem, és Jackkel áthoztuk a szobánkba. Elmentünk megtankolni a kocsit, aztán boltba és délután átjött Jack egyik haverja, én pedig főztem magunknak vacsit és még csokis sütit is sütöttem. Ezúttal ezt a fajtát, ugyanattól a nőtől, akitől a jól bevált másik receptet szoktam készíteni. Ez a recept szinte ugyanolyan, csak kakaós. Szóval teljesen jól vagyok és semmi változást nem érzek. De a Mamám, sőt még a keresztanyám is rám írt, hogy mi a helyzet. A Mamám egyenesen azt írta, hogy nagyon izgul értem. Én meg épp a konyhában tüsténkedtem és nem épp úgy néztem ki, mint akiért izgulni kell, csak hát ő ezt nem láthatta. Aranyos, hogy aggódik, de írtam neki, hogy most még nincs miért, majd ha szülök csak akkor izguljon.