Megint olyat csináltunk, hogy felvettük Jack apját, és magunkkal vittük kocsikázni-kirándulni. Sigtunába mentünk. 130 kilométeres volt összesen ez a körtúra, úgyhogy jó gyakorlás volt. Sigtuna városkát szeretem, már többször jártam ott. Talán azért is olyan jó, mert igazi turistahely, és ott járva nyaralós, kirándulós feelingem van, még most télen is, amikor pedig kihalt volt a hely, és nem is a legszebb arcát mutatta.
 |
| még korcsolyázni lehet a tavon |
Amúgy semmi különös nem történt a hétvégén. Itt még nem mondható el, hogy tavaszi érzés van a levegőben. De amúgy szeretem ezt az időszakot. Ez az évnek a péntek délutánja. Amikor még igaz, hogy munka van, de tudod, hogy nemsokára jön a legjobb rész, a péntek este és az egész hétvége a teljes szabadságával. Ez a február (tudom, hogy már március van, de itt még full februári minden). Amikor lehet, hogy még hideg van, lehet hogy még sokáig van sötét, de annak a tudata, hogy napról napra minden csak egyre jobb lesz, és még a midsommar, az egész tetőzése is messze van, és addig csak egyre melegebb és egyre világosabb lesz, aztán pedig berobban a nyár... Ez valahogy annyira jó. Mint a péntek délután...
Jack újra elővette a régi nintendóját, úgyhogy sokat tetriszezünk. Sétáltunk tegnap egy kicsit erdőben, ami saras volt és madárének sem sok volt, de mégis jó volt erdőben lenni. De csak bibimbapot sétáltunk el enni oda, ahol múltkor is ettünk. Újranéztük a Dűne első részét, hogy felelevenítsük, mielőtt remélhetőleg jövő héten megnézzük a második részt. Én már nagyon várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése