dilemma

Rám írt tegnap a főnököm, hogy tudnánk-e beszélni. Jajj. Ideges lettem, hogy mit akar, tudniillik nem szoktunk beszélni. El nem tudtam képzelni, tényleg. Aztán a beszélgetés végén azt mondta, hogy gondoljam át az egészet a hétvégén, és jövő héten ismét beszélünk. Persze folyton ott van a fejemben, amit mondott, de eddig kerültem ezeket a gondolatokat. Nem bírtam még rávenni magam, hogy leüljek rendesen, és átgondoljam. De most, ebben a blogposztban megteszem.

Azt mondta, hogy egyből a tárgyra tér, és megkérdezi, hogy mit szólnék hozzá, ha csapatot váltanék, és átmennék egy másik csapatba. Nevezzük ezt a teamet Kereskedelmi csapatnak. Jelenleg két csapatban vagyok, amik a Global és Spectra fantázianevet viselik, arra utalva hogy mindkettő csapat területe átfogó. Az egyik többek között az oldal általános működésével foglalkozik, a kezdőoldallal, de hozzájuk tartoznak a hosszabb, szöveges tartalmak is, mint cikkek, gyakori kérdések stb. A másik csapat többek között a fiókbeállításokkal és a fizetések kezelésével foglalkozik.

Pontus azt mondja, hogy Petert ki akarja vonni a Kereskedelmi csapatból (tényleg, ezt a megszeppenésem következtében meg sem kérdeztem, hogy miért), és rám gondolt a helyére, mert mondtam neki múltkor, hogy hogy szerettem Arviddal dolgozni. Arvid volt januárig a Global team csapatvezetője. Arvid egy rendkívül lelkiismeretes, precíz, gondos ember, akinek szenvedélye a munkája és maga a cég is, és ez a szenvedélye megmutatkozik a munkavégzésében. Egyszerűen öröm volt vele dolgozni, illetve emberileg is megkedveltem. Egy szerény, kedves, egyébként meleg srác, aki messze lakik az irodától, így általában csak online látjuk. A messze alatt azt értem, hogy több mint 500 kilométerre. Igazából ezek lényegtelen információk a dilemma szempontjából, de a lényeg az hogy megkedveltem Arvidot, erre áthelyezték a Kereskedelmi csapatba, mi pedig megkaptuk helyette a 11 hónap gyes után visszatérő Andreast. 

Andreas mondhatni Arvid ellentéte. Ő már közel 20 éve van a cégnél, és azt érzem rajta, hogy nem érdekli semmi. Se a cég, se a napi munkája, semmi. Talán ki van égve. Van egy kétéves kisfia, egy kölyökkutyája és épp teljes lakásfelújításban vannak. Ebből a háromból egy is elég lenne ahhoz, hogy az ember munkája a háttérbe szoruljon, de így együtt ez a hármas kombó is hozzájárul ahhoz, hogy szétszórt, késik, figyelmetlen és látszik rajta, hogy nincs ott fejben. Semmit se csinál. A reggeli meetingeken szinte mindig azt mondja, hogy neki nincs update-je. A másik heti meetingen is azt mondja, hogy nincs igazából semmi mondanivalója, hacsak anszki nem mutat nekünk valami dizájnt, akkor bezárhatjuk a meetinget (egyébként ez a meeting nem arról szólna, hogy én dizájnt mutassak). 

Nálunk mindenki precíz és összeszedett. Ha valaki 9:01-kor nincs ott a 9:00 órai meetingen, akkor már elnézést szokás kérni, vagy kérdezzük hogy tud-e valaki valamit az illetőről, nem dolgozik ma, vagy hol van? De Andreas rendszeresen késik több percet is. Olyan is volt, hogy egy fontosabb meetingen, hatan voltunk, ő késve érkezett és végig egy szendvicset majszolt. És brrr olyan undi volt, hogy azt kellett néznem, hogy ő tömi a fejébe a szendvicset, és a szakálla is vajas lett és utána végig ott lógott a vajdarab benne... Nekem már ez az egy jelenet is elég volt ahhoz, hogy leírja magát előttem. Vannak jó tulajdonságai is, vagyis mint ember, nincs bajom vele, de Arvid után ég és föld. Arról már nem is beszélve, hogy Arvid nemcsak jóképű, de ízlésesen is öltözik, mindig makulátlan a megjelenése, a haja is tökéletesen levágva és belőve. Felszínesség ide vagy oda, egyszerűen jó volt ránézni a meetingek közben. A megjelenése pont olyan volt, mint a munkavégzése, ahogyan Andreasnak is pont olyan a megjelenése, mint a munkavégzése.

Na de eltértem a tárgytól ismét csak. A lényeg, hogy mikor volt egy beszélgetésem Pontusszal, akkor megjegyeztem neki, hogy milyen jó volt Arviddal dolgozni, és sajnálom, hogy már nem ő van velünk. A gondolataimban az legalább olyan fontos információ volt, hogy Andreasszal pedig nem jó dolgozni, de természetesen ezt nem akartam mondani, helyette Arvid kiválóságát hangsúlyoztam... Na és úgy tűnik, hogy ezt megjegyezte Pontus, mert azt mondta hogy azért is gondolt rám, hogy átvehetném Peter helyét, mert említettem, hogy milyen jó volt a közös munka Arviddal. Ez igaz, de én mindenkit szeretek a Globalban és Spectraban, egy éve vagyok része ennek a két csapatnak, és a munkaszeretetemet nagy részben az is adja, hogy jól érzem magam a csapataimban és szeretem ezeket az embereket. Lehet, hogy Andreas downgrade volt Arvid után, de attól még ott van az a 11 ember, akikkel jó a munka és az irodában töltött idő. 

Ugyanakkor Pontus azt is mondta, hogy a jövőben lehetséges, hogy a Global csapat inkább technikai dolgokkal fog foglalatoskodni, és nem lesz szükségük dizájnerre. A Spectrában van egy terület, ami a kedvencem, és mondtam neki, hogy én azzal szeretek dolgozni, szeretem, hogy ennek részese vagyok, amire azt mondta, hogy azt megtarthatnám... De hogy szerinte a Kereskedelmi team egy izgalmas terület, mégiscsak valami évi 1 milliárd korona a bevétele egyedül annak a részlegnek, és ha ő a helyemben lenne, akkor örülne a lehetőségnek. Hát ez igaz, és szakmailag valóban izgalmas, viszont emberileg vonakodó vagyok. Egyrészt a csapataim miatt, de másrészt, be kell vallanom, a svéd miatt. Abban a csapatban csak svédek vannak, így onnantól kezdve mindig svédül kellene beszélnem a munkában, és én azért is szeretem a két jelenlegi csapatomat, mert ott angolul beszélhetek, magam lehetek, illetve szeretem a kis nemzetközi blokkunkat ebben a nagyon svéd cégben. 

Egy részem azt mondja és tudja nagyon jól, hogy ez nem szabadna, hogy szempont legyen. Mindenki más úgy gondolja, hogy én tudok svédül, és látszik hogy Pontusnak sem fordul meg a fejében, hogy a nyelvtudásom miatt ne tegyen át a full svéd csapatba. De én ebben a csapatban voltam gyakornokként, és tudom hogy mennyire más érzés volt nap mint nap úgy érezni, mintha víz alatt lennék, és minden tompább, minden nehezebb, lassabb. Nem tudok úgy mozogni, nem tudok úgy létezni, nem tudok magam lenni a svéd nyelven keresztül. Persze ha nem csinálom, akkor soha nem is fog ez változni. És közben iszonyat jó érzés az, hogy nem is tekint senki rám úgy, hogy én nem tudok svédül. A nemzetközi kollégáim kommentjei arról, hogy én svéd vagyok meg ilyesmi... Szuper. De belül nem ezt érzem. És belegondolok, hogy onnantól kezdve minden nap ez lenne a "sorsom" hogy nyominak, butának érzem magam, hogy inkább nem mondok dolgokat, mert úgy érzem nem tudnám elmondani. Hogy nem tudnék a csapattagjaimhoz kapcsolódni a nyelv miatt... Így is már a dizájnerekkel ez van, de ők csak úgy a 30%-át teszi ki a heti interakcióimnak, és a maradék 70%-ban minden hepi, így át tudok lendülni a "nyomivagyok" érzéseken, amit rendszeresen érzek a svéd kollégáim mellett. De hogy innentől 100%-ban svéd legyen minden, jaj...

Közben az is eszembe jut, hogy a kínai, ukrán, argentin stb. kollégáim még az angollal is így vannak. Ők angolul beszélnek úgy, ahogyan én svédül, és nekik nem is opció, hogy egy olyan nyelven beszéljenek, amivel komfortosan érzik magukat. Mégis milyen jól elvannak, elvagyunk... Szóval ez nem lehet szempont tényleg. De ha a nyelv nem is szempont, az mégis lehet szempont, hogy én ennek a két csapatnak a tagja vagyok, szeretem őket... Csapatot váltani majdhogy nem olyan, mint munkahelyet váltani. Jó, ez túlzás, de mióta elment Arvid, egyszer nem láttuk őt. Ha csapatot váltok, el fognak tűnni azok az emberek az életemből.

Na jó, összefoglalva, pontokba szedve.

Pro:

• Nem teljesen ismeretlen számomra ez a csapat, ismerem a terméket és az embereket is a gyakornoki időmből
• Arvidot is ismerem, jó vele a közös munka
• Izgalmas termék, nagyobb szakmai kihívás
• Közelebb áll a termék a felhasználókhoz, nagyobb befolyásom lehet felhasználóbarát szolgáltatások létrehozásában
• Menőségi/siker faktor - na ez már gyenge pro, de amit Pontus mondott, az igaz. Ez a termék jelentős a cég működésében, így fontosabb szerepem lenne nekem is
• Tovább fejlődne a svédem

Kontra:

• Csapatváltás, a szeretett munkatársaim elvesztése
• Svédül történő, ennek következtében akár gyengébb munkavégzés
• Úgy emlékszem, az a csapat elég uncsi volt, nem volt olyan összetartás a csapattagok között, mint a jelenlegi csapataimban van
• Új termék kitanulása, a megszerzett ismereteim a jelenlegi munkaterületeimről haszontalanná válása

Éééés ezért nem szeretem a pro és kontra listákat. Mert nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Persze leírhatok ezt-azt és jó abban, hogy átgondoljam... De az egyes tényezőket nem lehet súlyozni vagy egymás ellen mérni.

Az első, hirtelen válaszom annyi volt Pontusnak, hogy szeretem a két csapatomat, nagyon jól érzem magam itt, de ha váltanom KELL, ha muszáj, és választanom a jelenlegi 7-8 csapatból egy másikat, akkor a Kereskedelmi valóban egy szimpatikus választás számomra, és abszolút megértem, hogy miért rám gondolt és ez jólesik. De természetesen a legjobban annak örülnék, ha minden maradna a régiben (ezt nem mondtam neki). Összességében azért mégiscsak hajlok afelé, hogy let's do it, miért is ne. De ez abszolút nem az én döntésem, egyelőre még minden képlékeny, Pontus is csak tapogatózik, csak jófej módon már a legelején akart velem beszélni, hogy egyáltalán nyitott lennék-e erre.