kirándulás: kymmendö

Folytatódik a meleg, és Jackkel megbeszéltük, hogy igaz hogy dolgoznunk kell, de azért próbáljuk kihozni a legtöbbet a nyári napokból. Úgyhogy így is teszünk, és minden nap biciklizünk, csobbanunk egyet valahol, fagyizunk és kint vagyunk a szabadban, amennyit csak tudunk. Ma pedig ismét hajókáztunk, egy újabb szigetre. Dalaröig mentünk kocsival, onnan pedig szűk 20 perc alatt már át is értünk Kymmendö-szigetre (aminek a nevét egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni).

Ez a sziget még a múltkori Öjánál is kisebb, viszont közelebb van a civilizációhoz. Három órát voltunk ott, utána ment vissza a hajónk, de ez elég is volt. Körbejártuk a szigetet, amin elég sok haszonállattal (főleg birkával) találkoztunk. 

A sziget legnagyobb (vagy inkább egyetlen) nevezetessége egy icipici vityilló, ám a svédek mégis becsben őrzik azt, mert egyik leghíresebb írójuk, August Strindberg több nyarat is itt töltött 1870-80 körül, itt írta meg több művét, valamint a magyarul is megjelent Hemsö regénye c. könyvét ez a sziget inspirálta. Amiről a következőt olvasom: August Strindberg e regénye nálunk kevéssé ismert, pedig ha a világhírű író csak ezt az egyetlen művét alkotta volna, akkor is joggal tarthatnánk számon az emberi lélek finom mozgatórugóit legjobban ismerő és ábrázoló írók között... Hát lehet. Én semmit nem olvastam Strindbergtől, de nem is vagyok nagy kulturális lény, az igaz.

a kunyhó

Mivel nagyon meleg volt, ezért leginkább ahhoz volt kedvünk, hogy lehűtsük magunkat a tenger vizében. Svédországban az (is) jó, hogy mindig van a közelben valami víz, ahol meg lehet mártózni, és a legtöbbször még az is összejön, hogy nincs a közelben senki. És ez csodás. 

A partra visszaérve sétáltunk még egyet Dalarön, ami azért is volt érdekes, mert nem is olyan rég, decemberben és hóban jártunk itt. A házak most is gyönyörűek voltak, és irigylésre méltó, hogy vannak akik ilyen helyen lakhatnak. Jó volt látni, hogyan néz ki ez az üdülőhely egy igazi nyári napon.

december 11. és július 1.

Útközben beugrottunk egy Coopba, ahol vettünk pick 'n' mix salit ebédre, amivel aztán tovább mentünk a kecskékhez, akikkel májusban már találkoztunk. Ott ettük meg a társaságukban, egy padon. Egy kíváncsi kiskecske oda is jött hozzánk, és megetettük salátalevelekkel, majd inni is adtunk neki a salátásdoboz tetejében. Nagyon cuksi volt. Küldtem róla egy videót a családi csoportba, azzal a kommenttel, hogy "találtunk egy ilyen fura kóbor kutyát". Mire a tesóm azt írta vissza, hogy "ez egy kecske, de azért aranyos". Nem tudom hogy tényleg azt hitte, hogy kutyának néztem ezt a szarvas jószágot?