autós oktató és kutyaszitter

Ez lesz a két új foglalkozásom, mert így három hónap elteltével máris ráuntam a mostanira. Neeem, viszont tényleg mindkettő tervben van.

Vezetésoktatás

Kezdem az elsővel, ami a jogosítvány nélküli férjem miatt van. Svédországban eléggé más a tanulóvezetés és jogosítványszerzés menete, mint otthon. Például itt nem kötelező autósiskolában, oktatóval tanulni a vezetést, hanem lehet magunktól, ismerőssel is. Az lehet mentor, aki legalább 24 éves és legalább 5 éve van jogsija. Plusz még el kell végezni egy háromórás kurzust, a diáknak és a leendő mentornak is. A leendő tanárnak mentori engedélyt, a diáknak pedig jogosítvány-engedélyt kell igényelnie, és utána a tanulóvezető táblát kitéve lehet gyakorolni.

Na mármost én nem vagyok egy Schumacher, meg az amúgy is egy dolog hogy hogy vezetek, az pedig egy másik, hogy el tudom-e mondani érthetően és türelmesen az autóvezetés hogyanját. Úgyhogy kicsit tartottam és tartok ettől az autós oktatós dologtól, de közben valóban ez a logikusabb és leginkább jóval olcsóbb megoldás. Én arra gondoltam, hogy a legjobb az lenne, ha az alapokat egy oktatótól tanulná meg, velem pedig majd akkor gyakorol, amikor már tud közlekedni. De ő épp ellenkezőleg gondolja, és szerinte mikor már tud vezetni egy bizonyos szinten, akkor lenne jó pár órát venni egy igazi oktatótól is, hogy ki tudja javítani a hibáit és el tudjon mondani olyan okosságokat is, amiket én nem tudok. 

Amióta megvan az autónk, mondogatja és kérdezgeti, hogy mikor tanítom meg vezetni. Sokáig az időjárási körülmények sem voltak ideálisak, aztán esküvőre készültünk, szóval kifogások mindig voltak. Az utóbbi időben viszont ha feltette azt a kérdést, hogy mikor tanítom meg vezetni, akkor általában azt mondtam, hogy MOST menjünk, és ő volt aki visszakozott, hogy jaa hát nem moooost azonnal. De aztán mondtam neki, hogy most már tényleg muszáj elkezdenünk és lépéseket tenni, különben tényleg sosem tanul meg vezetni. És lefoglaltam a kötelező oktatói kurzust, illetve az első óránk is megvolt.

Szerencsére közel hozzánk van egy nagy IKEA-s bevásárlóközpontos komplexum, mindenfelé nagy parkolókkal és egy olyan parkolóval, ami egy nagy üres betonplacc és parkolásra senki sem használja, viszont oda járnak az emberek vezetni tanulni. Így hát mi is ott tartottuk meg az első órát, ami azt fedte le, hogy hogyan kell váltani, a kéziféket használni, melyik pedál micsoda és mit csinál, hogy kell beindítani az autót és végezetül pedig el is indult és egyesben vezetett. Kétszer indította el az autót, vezetett egy kicsit, majd állította meg. Egyelőre ennyi volt az óra, hiszen ennyit sem szabadott volna gyakorolnunk az engedélyeink nélkül, szóval azt legközelebbre hagytuk, hogy kettesbe is felváltson.

Kellemesen csalódtam, mert én nagyjából úgy álltam hozzá ehhez a vezetésoktatáshoz, hogy kb. egyenes út a váláshoz, vagy minimum közlöm vele, hogy nem vagyok hajlandó tanítani és perkáljon szépen egy igazi oktatónak. Persze lehet hogy ez és a nagy veszekedések majd később jönnek. Azért egy óriási üres betonplaccon 10-zel menni 30 másodpercig valóban nem a legstresszesebb élmény. Ugyanakkor abszolút nem szeretném elbagatellizálni, mert szerintem legeslegelőször vezetni kézi váltós autót nagyon is félelmetes dolog. Ügyes volt Jack is, de szerintem én is, mert végül is azért csak én voltam aki elmondta neki, hogy mit hogy csináljon. 

Ma pedig végighallgattuk a háromórás oktatói kurzust egy autósiskolában. Nevettem Jackkel, hogy ez micsoda romantikus és minőségi időtöltés friss házasoknak. Közösen ülni az autós suliban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miről lesz szó ezen a 3 órán, de elég sokféle információ belefért és nem is volt annyira uncsi. Először is a jogosítvány megszerzésével kapcsolatos tudnivalókat és adminisztrációs teendőket mondták el. Aztán átmentünk pár közlekedési szituáción, olyanokon mint hogy kinek van elsőbbsége ilyen-olyan kereszteződésekben vagy hogyan kell közlekedni kétsávos körforgalomban, hogy kell felmenni az autópályára, milyen esetekben kell indexelni stb. Meg olyasmi témák, hogy mit kell kívül-belül ellenőrizni az autón indulás előtt vagy hogyan kell környezettudatos módon vezetni. Aztán pár új közlekedési táblát is megnéztünk. Tényleg újak, nem az hogy elfelejtettem már őket (bár van amit tényleg elfelejtettem). És mivel minimum 5 éves jogsi kell a vezetéshez, ezért gondolom mindenki számára újak voltak.

A gyakorlati tudnivalók után pedig végigment azon az oktató, hogy mivel érdemes kezdeni az oktatást és milyen lépésekben haladni. Nekem az nagyon messzinek érződik, hogy valódi forgalomban vezessünk, szóval azokon a részeken el-elkalandozott a figyelmem, de ajánlott könyvet amit szerintem majd beszerzek, és biztos abban még több jó tanács van. Addig pedig megvárjuk az engedélyeket, beszerzünk tanulóvezető táblát, Jacknek látásvizsgálatra is kell mennie, és aztán mehet élesben és hivatalosan is a dolog.

Kutyaszitter

A másik történés pedig az, hogy lehet hogy kutyaszitter leszek, vagyis heti 2-3 nap nálam lesz egy kutyus, míg a gazdijai dolgoznak. Benne vagyok ugyebár egy környékbeli facebook-csoportban, amit máskor is említettem már. Én nagyon szeretem ezt a csoportot, mert lehet értesülni programokról, hírekről, segítséget kérni vagy nyújtani ésatöbbi. És a minap megragadta a figyelmemet egy cuki kutyus, akinek a gazdája keres mellé valakit, aki heti 2-3 nap tudna rá vigyázni és a közelben lakik. Engem meg hirtelen elfogott a lelkesedés, hogy én szívesen vigyáznék erre a kutyára és sétálnék vele. Úgyis itthon ülök egyedül, egyrészt lenne társaságom, másrészt segítenék valakinek, harmadrészt kimozdulnék vele sétákra, negyedrészt egy kis pluszpénzhez is jutnék, bár ez utóbbi mellékes, mert ingyen is elvállalnám, de azért egy kis kompenzáció mégis jó dolog.

Még nem hivatalos a dolog, de a kutyi gazdija pozitívnak tűnik és pénteken fogok velük találkozni megbeszélni a dolgokat, és hogy eldönthessük hogy vállaljuk-e. Picit azért aggódom, mert nekem nem volt még lakásban tartott kutyám, és attól is tartok, hogy mivel én dolgozom, nehogy ne tudjak annyi figyelmet és törődést adni az ebnek, amennyit a gazdái szeretnének. Meg hát nem tudom, milyen a kutya, nehogy ugatós legyen vagy szétrágja a bútort vagy lepisilje Jack drága gitárját (az olcsót se). De én úgy veszem, hogy biztos jól nevelt. Amúgy kétéves és a fajtája dán-svéd farmkutya. Ez nem ő, de ilyen a fajta:

Szóval pénteken talizom a gazdájával és vele és meglátjuk mi lesz. Majd összeírok kérdéseket és hogy miket szeretnék előre mondani, mert azt szeretném hogy csak akkor bízzák rám a szemük fényét, ha tényleg szimpatikus vagyok nekik és úgy gondolják hogy megfelelek az "állásra". Amúgy csak augusztustól lenne aktuális a dolog, úgyhogy van nekik is idejük hogy döntsenek és hogy meglássák találnak-e jobbat mint én.