road trip délen

A svédek úgy nyaralnak, hogy általában az összes szabijukat kiveszik nyáron egy blokkban. Több kollégám is most 6 hétig távol van. Nekem ez azért furcsa. Megvan persze az előnye, mert az ember egy igazi szünetet tarthat a munkában, amikor teljesen ki tud szakadni a mókuskerékből, majd abból visszatérve új évként kezdheti a nyári szünet utáni szezont. Nálunk legalábbis a cégnél abszolút megvan ez a nyári szünet, aztán pedig évkezdés feeling. Júliusban szinte megállt az élet, annyira, hogy a szabim előtti egy héten semmi dolgom nem volt. Az első napokban próbáltam még kitalálni ezt-azt, hogy tudjam tettetni a munkát, de csütörtökön és pénteken szinte nem is ültem már a gépnél, hanem a nyaralásra készültem. 

Alig van, aki dolgozik júliusban, mert annyira az van a kultúrában, hogy a július a szabadsággal egyenlő. Ez egy általános svéd dolog, és nem ritka, hogy éttermek és kisebb üzletek is 2-4 hetes nyári szünetet tartanak, amikor be is zárnak teljesen. Szóval megvan persze az előnye a hosszú nyári szünetnek, de nekem lehangoló lenne az a gondolat augusztusban visszatérve a munkába, hogy mostantól egyetlen napot sem vehetek ki, és a következő rendes szabim jövő júliusban lesz. Mi most 3 hétig vagyunk szabin, de csak az első hétre volt konkrét tervünk, amikor dél felé vettük az irányt és 9 estét töltöttünk 6 szálláson, bejárva a Götalandnak nevezett déli országrész néhány megyéjét, ami főleg Småland és Blekinge volt. 

Az első szállást 450 kilométerre foglaltuk, hogy közelebb kerüljünk a célterülethez (most belegondoltam, hogy Magyarországon 450 kilométerrel szinte akárhonnan indulva, akármilyen irányba haladva egy másik országban kötünk ki, legyen ez jó vagy rossz... mindenesetre Svédország hatalmas).

első etap

Útközben megálltunk Söderköping városában, amiről kiderült hogy egy festői és igencsak népszerű turistahely. Itt végződik a 190 km hosszú Göta-csatorna, amin az ország nyugati partjától, Göteborgtól kezdve el lehet jutni a keleti parton a Balti-tengerig. A 190 km-ből 87 kilométert mesterségesen hoztak létre, és mivel ez az 1800-as évek elején volt, ez azt jelentette, hogy kézzel ásták ki. 22 évig dolgoztak rajta, összesen 58 ezer ember. Szerintem ez lenyűgöző, és az is hogy a mai napig használatban van a csatorna és nagyon is népszerű. 

Szóval itt álltunk meg egyet pihenni és ebédelni. Körbejártuk a barátságos házikókat és a vízpartot, ahol egymás után sorakoznak az éttermek, kávézók és bazári árusok. Kicsit Balatoni feelingje volt az egésznek. 

Ezután még megálltunk Oskarshamn városban is, ami szintén egy kikötőváros, de inkább ipari stílusban, úgyhogy ez a hely közel sem volt olyan bájos, mint a másik, és hamar továbbálltunk. Az első szállásunk egy olcsó, egyszerű szállás volt. Egy gazdaság/lovarda egyik épületében alakítottak ki két szobát szállásnak. Volt ott egy kis "minibár" is, pontosabban egy hűtőbe tettek pár terméket, például házi tojást, üccsiket, csokit stb. és becsületkassza alapon ment a fizetés. És amúgy minden bolti áron volt, úgyhogy ez csak egy apró figyelmesség volt a szállásadó részéről, nem pedig a nyereségre mentek. Nem is találkoztunk ott emberrel, csak bementünk az ajtóban hagyott kulccsal, és birtokba vettük a szobát. Viszont várt ott minket azért valaki, aki Lisa volt, egy fekete-fehér kiskutya. Ő nagyon megörült nekünk, és ahogy kinyitottuk a szobánk ajtaját, ő bestartolt, felugrott az ágyba és végig velünk volt. Mikor elmentünk egy nagy körre a környéken, akkor is jött velünk és jó nagyot sétált.

Másnap a közelben lévő Kristianopel nevű helyre és a környékbeli természeti rezervátumba mentünk el.

Amiből rengeteg van ezen a környéken, az a lakókocsis turista. Sok német, dán, norvég, svéd és holland lakókocsi, lakóautó és kempinghely volt akármerre is jártunk. 

Úgy volt, hogy ezután visszamegyünk a szállásra pihenni, de helyette elmentünk Kalmarba, ami egy közepesen nagy város több látnivalóval. Így inkább ott sétáltunk, hambiztunk, fagyiztunk és csak este értünk haza. Kalmaron egyszer már áthaladtunk 5 évvel ezelőtt, de az a télies áprilisban volt, és akkor Öland szigete volt a fő úti célunk, így rendesen még nem láttuk ezt a várost.

Kalmar-kastély