kristianstad, växjö és västervik

A következő úti célunk és szállásunk volt a legtávolabb Stockholmtól, és az ezután következő két hely már visszafelé volt. Ez a város Kristianstad volt, ami a legdélebbi megyében, Skånéban van. Ez a Skåne közel van Dániához, így talán ezért is olyan furcsa a skånei dialektus, amit már említettem hogy nehezen értek. Van az egyik csapatomban egy skånei srác, úgyhogy miatta gyakrabban hallom ezt a nyelvjárást, bár azért azt nem mondom, hogy azóta jobban értem. Ők Kristianstad nevét sem úgy ejtik, ahogy kiolvasva mondanánk, hanem úgy hogy "krihanszta". És amúgy a fejemben teljesen keveredik Kristianstad, Karlskrona, Karlshamn és Karlstad város, hogy melyik hol is van és micsoda (pedig Karlstad teljesen máshol van). Ugyanígy képtelen vagyok bármilyen módon a sokféle -köping város között különbséget tenni: Nyköping, Norrköping, Linköping, Lidköping, Köping, Söderköping és ez még csak nem is az összes volt... Mindegy.

Szóval Kristianstad egy nagyobb, 40 ezres város, aminek a központjában volt a hotelünk. Az épület és a lobbija gyönyörű volt, mint egy kastély és délután leülhettünk oda kávézni-teázni a szép fotelekbe és ez tök jó volt. 

Este körbejártuk a várost, de nem volt különösebben lenyűgöző és nem volt semmi említésre méltó benne. Végül egy olasz helyen vacsiztunk, az viszont nagyon jó és autentikus hely volt olasz pincérekkel. Kértem egy aperolt és sajttállal kezdtünk, ami mellé vaníliás paradicsomlekvár volt. Ezt a menüt szívesen elfogyasztanám újból.

Itt csak egy éjszakát voltunk, és másnap már hazafelé indultunk. Hazafelé az ország belsejében, nem a vízparton mentünk és Växjö (ezt meg nagyjából úgy kell mondani hogy "vekhő") város külterén egy tó mellett szálltunk meg. Útban ide megálltunk egy Wanås nevű helyen, ahol van egy kastély és szoborpark az udvarán. Nem tudtuk, hogy belépős a hely, és 170 korona, 5600 forint lett volna a felnőttjegy, és annyira azért nem érdekelt minket ez a hely, hogy ennyi pénzt kiadjunk rá. De nem szép módon így is belógtunk egy kicsit, mert elég nagy területen van ez a park és nem volt külön bejárat. Mivel nem fizettünk, nem néztük meg az egészet, de kicsit azért sétáltunk a parkban.

ilyen érdekes alkotások voltak ott

Växjöben ismét egy egyszerűbb kempingszállóban szálltunk meg, de szép volt a környék és jót sétáltunk egy régi várig, ami sajnos már nem látogatható. 

Este pedig bementünk a városba, ahol egy hangulatos sörkertet találtunk és ott vacsiztunk. Az ilyen sörkertek nem annyira jellemzőek Svédországra, úgyhogy nekem ritkaságszámba megy. Jó volt az idő, szuper zenék szóltak és isteni volt a pizza. Kedvem lett volna ott ücsörögni még és meginni 1-2 kézműves sört vagy valamit, de a sofőrök nem isznak... De legalább volt egyedi alkoholmentes italuk, ami valami fermentált almás-bodzás szénsavas akármi volt. Ide is szívesen visszamennék.

És az utolsó szállásunk hazafelé Västervikben volt, de előtte átmentünk az Üvegbirodalomnak nevezett térségen, amit hívnak így, mert többszáz éve foglalkoznak errefelé üveggyártással és ma is több mint 10 üveggyár üzemel a térségben. Mi a Kosta nevű, egyik legnagyobb gyárhoz látogattunk el, ami 1742 óta üzemel. Van itt múzeum és bolt is, illetve be lehet kukkantani a gyárba és élőben lehet nézni az üvegfúvást. 

üveghangszerek a múzeumban

Nagyon érdekes volt az egész hely, és az üvegfúvást sokáig el tudtam volna nézni. Az első alkotás amit végignéztünk, egy kertitörpe volt, a második pedig egy kancsó. Olyan gyorsan és ügyesen készítik el. Ketten együttműködve készítték el a tárgyakat, és olyan jól összehangolva dolgoznak, anélkül hogy különösebben beszélnének egymással, hogy épp hol tartanak, vagy mi kell nekik.

Az utolsó szállásunk volt a legjobb, nagyon kényelmes hotelszobával, és Västervik városka is elég szép hely. 

útközben egy pihenő (kafé tre systrar)

västervik egy utcája

Még egy utolsó kép néhány különleges állatról, amit útközben láttunk: sok-sok medúza volt Tjärö szigetén és Kristianopelnél is. Nem volt olyan meleg idő, hogy kedvünk legyen fürdeni, de a medúzák miatt amúgy sem lett volna. A szarvasbogár nagyon nagy volt, de szegénynek hiányzott néhány lába, úgyhogy gondolom azért is volt olyan helyen, ahol ilyen jól látható. A sünikét Växjöben láttuk átkelni az úton. Kisebb tömeg örvendezett neki, és mindenki nézte, merre megy. Karlskronában pedig egy híd lábánál volt összekuporodva az a három állatka. Jack szerint nyércek. Ott pihengettek a reggeli napsütésben.