munkahiszti

Múltkor azt írtam, hogy elfoglalt ember lettem. Ezt szeretném visszavonni, azért nem kell túlzásokba esni. Az igaz, hogy magamhoz képest több a dolgom, de a nagy átlagot tekintve valószínűleg nem számítok elfoglaltnak.  Egyébként nem volt túl izgalmas a hét. Sokat készültem a mai órára, amire egy 4-5 perces előadást kellett készíteni, egy egyetemi előadás elemzését. Sokan nyavalyognak a csoportban, hogy mennyi a feladat, és nincs rá idejük, vagy nem tudják átlátni, mit kell csinálni. Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Szerintem minden jól szervezett, átlátható és világos. Az igaz, hogy sok a feladat, viszont megmondták az elején, hogy ez egy teljes munkaidejű kurzus, és a kurzus leírásában is szerepel, úgyhogy senkit nem kellene, hogy ez váratlanul érjen. (Hermione Granger vagyok-e.)

Van egypár léhább ember a csoportban, én ezeket nem értem. Ráadásul nem is kell bejárnunk az egyetemre, csak heti 2x3 órára a gép elé kell ülni. Nem hiszem el, hogy ennyi időre nem lehet úgy menedzselni a dolgokat, hogy tisztességes formában meg lehessen jelenni. Az egyik nő a reggel 9-kor kezdődő óra első részében rendszeresen fürdőköpenyben, a kanapén bedőlve ül valami nyakpárna szerű konstrukcióval a vállán. Egy másik meg sokszor hiányzik, vagy bemondja, hogy elviszi a gyerekét az óvodába, aztán majd jön. Múltkor meg egy sráccal ketten voltunk egy csoportban, erre a gyerek a metróból jelentkezett be, és úgy kellett volna vele igekötős feladatot végezni. Folyamatosan a fülembe üvöltött a hangosbemondóból, hogy mi a következő megálló, és a srác mindig kérte, hogy tartsam a kamerába az adott példát, hogy lássa mi a feladat. Fuh. Utólag bosszant, hogy ezt végigcsináltam, és nem mondtam neki, hogy ezt most én inkább egyedül, te meg siess haza.

A munka elég nyűgös továbbra is, mivel otthon van a feleség, és megfigyelve érzem magam. Attól szenvedek, hogy több a munkaidőm, mint a munka, és sokszor csak húzom az időt, mert különben például szerdán 2-3 órával korábban végeznék. Most kizárólag takarításból áll a munkám, és elvileg heti 16-18 órában kellene takarítanom a házat. Őrület, nem? Oké, nagy a ház, kb. 350 négyzetméter, van öt vécé/fürdőszoba, öt-hat hálószoba, óriási nappali, étkező stb, de szerintem akkor is abszurdum, hogy ezt így becsülték meg, hogy én heti háromszor menjek oda, és ennyi órában takarítsak. Én azt gondolom, hogy még fürdőszobát is heti egynél többször kitakarítani az úri huncutság. De hogy még a hálókat is heti kétszer tegyem rendbe? Vicc. Nyilván nem a család fizet. Megnézném, hogy ha saját zsebből fizetnének takarítót, akkor hány órát lennének hajlandóak rászánni.

Egyébként ez úgy van, hogy előttem nem volt ez a pozíció, akkor takarító vállalat végezte a munkámat. Azt nem tudom, hogy őket hány órára bérelték fel, viszont azt tudom, hogy kb. kétszer annyit fizettek ki nekik, mint nekem. Lenyesték a költségeket, és helyére felvettek egy "multifunkcionális" emberkét, engem, aki nemcsak takarít, hanem rendezvényeken is besegít. Mivel így is sokkal olcsóbb, ezért írtak egy fix szerződést heti 20 órára, azzal a feltétellel, hogy heti 3-szor megyek 4-5 (vagy 6) órára (anno ezt ám így mondták), és a maradék óraszámot a rendezvényeken való munka adja. Tavaly januárban kezdtem, volt összvissz egy darab rendezvény, aztán jött a covid, és én már csak takarító funkcióban működöm, és valahogy most már felcsúszott a munkaidőm heti 16-18 órára, pedig anno heti 12-14-et dolgoztam, csak nem volt otthon senki, és senki nem monitorozott.

Ezen dühöngök mindig, hogy attól még hogy ennyi a munkaidőm, nincs annyi munka, de sajnos ez már így marad. Mármint, hogy nem mondják, hogy elmehetek, ha kész vagyok. Múltkor írtam ezt a menedzseremnek, hogy mindent megcsinálok kevesebb idő alatt is, sőt még nagytakarításos feladatokat is beiktatok, mint a hűtő, a sütő meg ami csak eszembe jut. Erre kb. hümmögés a válasz, hogy biztos van mit csinálni. A feleségnek is ez az alap dumája, hogy "de hát ez egy olyan nagy ház, mindig van mit csinálni". Hát van persze. Akár minden használat után kitakaríthatnám a vécét, nem? Vagy mehetnék naponta is, hogy a konyhában elpakoljak. Jó lenne. Mondtam neki kedvesen, hogy nyugodtan mondja, ha lát valamit, vagy akár írjon listát, mert ők többet vannak otthon, jobban megakad a szeme a tennivalókon. Erre mondta, hogy ja, nem, nincs semmi konkrétum, de valahol mindig van valami, mert nagy a ház. 

De azért próbálok zen lenni a munkával kapcsolatban, és a jó oldalára koncentrálni. Például, hogy így sem dolgoztam soha 20 órát, meg ez is mi, hogy április óta taxival járok. Biztos nincs még egy takarító, aki taxival járhat munkába. Szóval persze, összességében nincs tragédia, csak én az ilyen logikátlanságokat nem bírom, hogy nem akkor van vége a munkámnak, amikor kész vagyok mindennel, hanem amikor szerintük kész kellene lennem.

Jelentősen emelte a munkában a hangulatomat a család új macskája. Haláli egy pofa ez a cica. Ilyen aktív és játékos cicát én még nem láttam. Szerdán majdnem egész nap egyedül voltam vele, és egész nap mindenhova követett. De nagyon durván. Csináltam is róla videót, hogy megyek, és a macska laposkúszásban kommandózva vagy rohanva jön utánam. Akármi mozog, nézi megbabonázva, és meg akarja támadni. Még amikor egy banánt ettem, akkor is úgy nézett felfelé, mint aki mindjárt támad, csak azért, mert a banán szára egy kicsit mozgott. Nagyon vicces.