Persze, értem én, mi mást lehet kérdezni, mint hogy hogy vagyok, de mindenről szívesebben beszélek, mint hogy hogy vagyok. Mennyire unalmas. Köszönöm kérdésed, ma picit kevésbé fáj a torkom, mint tegnap, viszont náthásabb vagyok. 11 órát aludtam, ízeket továbbra sem érzek. Lázam nincs. Blablabla. Mint egy időjárás-jelentés. Amúgy sem lehet leírni. Ahhoz képest, hogy emberek meghalnak ebben a betegségben, nagyon jól vagyok, ahhoz képest, hogy én egészséges szoktam lenni, nem nagyon jól. Tök nyomott vagyok, szeretnék egész nap feküdni, de tegnap 6 óra sulit végigültem, és főznöm is kell, amit el sem tudom mondani, mennyire utálok. Mármint nem kell, de egyrészt enni muszáj, akkor is, ha semmi kedvem nincsen enni, másrészt Jack dolgozik, szóval neki nincs ideje főzőcskézni. De nem érzek ízeket, könyörgök. Nem vagyok éhes, és nem érzek semmit. Még a fogkrém is íztelen, és akkor én főzzek.
Hétfőn a kedvenc lazacos tésztámat készítettem, de most extra sok fokhagymát tettem bele, mert Jacknek mindig az az egyetlen megjegyzése, hogy tehettem volna bele több fokhagymát. Tegnap este főztem egy cukkinis burgonyakrémlevest, de ezt csak úgy improvizáltam, mert eredetileg sima cukkinikrémleves lett volna, de nem volt ahhoz elég cukkini. Próbáltam fűszerezni, de Jack azt mondta, nemigen van íze.
Szóval ez a főzés kikészít. Nem esik jól enni, az egyetlen, amit szívesen eszem, az a gyümölcsök, a keményebb, szárazabb kaják nagyon nem jók. Nem esik jól állni, dolgozni, én nem érzem a kaja ízét, aki meg igen, annak nem feltétlenül ízlik, amit alkotok. Mint valami büntetés. A barátnőm is elvesztette közben az ízérzékét, ráadásul ő azt mondja, hogy ő alig tud így enni, és nagyon rossz neki. Szóval nekem még egy fokkal jobb.
Egyébként új tünetem is van, a tompaság, agyköd vagy minek mondjam. Ez nagyon rossz. Kicsit olyan, mintha részeg lennék, de egyáltalán nem jó értelemben. Minden kicsit furcsa és olyan távolinak hat. Történnek dolgok, de mintha én nem is itt lennék. Lassabban fogok fel mindent. Nem nagyon jön át semmi, tényleg mintha az agyam egy ködön keresztül tudná csak feldolgozni az összes információt. Nehéz koncentrálni. El kellett volna olvasni az órára egy cikket, és alig fogtam fel. Egy egyszerű mondatnak is ötször futottam neki, mert azon kaptam magam, hogy nem is figyelek oda, mit olvasok. Észreveszem, hogy elírok dolgokat. Felcserélek szavakat. Nehéz visszaemlékezni a történtekre, hogy miket mondtam, mit csináltam. Ez a tünet ijesztő. Mert közben megkérdőjelezem magam, hogy ez tényleg ilyen, vagy csak képzelem? Csak fáradt vagyok? Csak kialvatlan?
Na de nem csak panaszkodni akartam, pont azt akartam leírni, hogy tegnap milyen jófejek voltak a kollegáim. De már ez is eltűnik a ködben. Annyiszor írták, hogy szóljak, ha bármire van szükségem, itt vannak tőlem nem messze, mindenben segítenek, csak szóljak. Szinte rám is parancsolt egyszer a menedzserem, hogy komolyan kéri, hogy szóljak már nekik, ha kell valami. Én meg mindig írtam, hogy köszönöm, majd szólok, de lakik nem messze tőlünk két barátunk is, ők is tudnak segíteni.
De tegnap már kezdtek kifogyni a gyümölcseink, és mindketten nagyon sokat eszünk. Nem akartam Kathie-t megkérni, hogy hozzon nekünk, mert nehéz lett volna annyi gyümölcsöt idecipelnie, ez a két kollégám meg sokat jár autóval egyébként is. Jack kedd este azt mondta, hogy rendeljünk online, de mondtam neki, hogy a kollegáim olyan rendesek, szinte könyörögnek, hogy hadd segítsenek, ez már az a szint, ahol ciki lenne online rendelni. Miért ne fogadnánk el a segítségüket.
Szóval másnap délután összeszedtem magam, és rájuk írtam, hogy nagyon megköszönném, ha tudnának hozni nekünk kaját, főleg gyümölcsöket. Mindketten azonnal rajta voltak az ügyön, az egyik kollégám, aki egyébként is amolyan mindenes a nagykövetségen, épp vezetett, szóval elkanyarodott egy boltba, átküldtem neki a listát, és bevásárolt nekünk. Írta a chaten a menedzserem, hogy fizessen a nagykövetségi kártyával, a többit majd később kitalálják. Erre írtam nekik, hogy majd mondják, melyiküknek utaljam a tartozásom. Erre azt írta a menedzserem, hogy "a munkahelyen betegedtél meg. Te nem fizetsz semmit". Annyira jól esett!
A nagykövet is felhívott délután. Náluk mindenki covid pozitív, a három gyereke is, de ők tünetmentesek. Azt mondta, a felesége már jobban van, és ő sincs túl rosszul. Nagyon kedves volt, azt mondta, sajnálja, hogy náluk kaptam el. Kérdezte, hogy akkor hétfőn találkoztam-e valakivel, de csak a felesége volt otthon, és csak pár mondatot váltottunk. Lehet, hogy ez valami szuperfertőző mutáció. Érdekes lenne megtudni, hogy ez melyik változat, de sajnos azt nem tesztelik.
Felhívtak valamelyik egészségügyi szervezettől is a pozitív tesztem kapcsán. Feltettek néhány kérdést, tájékoztattak a teendőkről, hogy mikor hagyhatom el a lakást (ha két napig tünetmentes vagyok, de a száraz köhögés és a ízlés/szaglás nem számít bele), kérdezte, hogy együtt élek-e valakivel, aztán elkérte Jack személyi számát, és neki is küldött információt, illetve hogy ő is tesztelje le magát. Ma le is tesztelte magát, de sajnos sikerült kiöntenie a kis fiolából a folyadékot, amibe a mintát kellene belenyomkodni. Biztos nem ő az egyetlen, mert benne van a gyakori kérdéseknél is, hogy "kiöntöttem a folyadékot, mit tegyek". Kicsit vicces. De nem lehet mit tenni, így nem elemezhető a minta, és 3 nap múlva újat fognak küldeni. Ami sajnos csak jövő hét, úgyhogy nem boldog. De az a lényeg, hogy ő ma elég jól van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése