kevésbé eseménydús téli hétvége

Végre láthatóan hosszabbodnak a nappalok, délután 5-kor még majdnem világos van, és reggel sem sötétben ébredünk. Jack már mondogatja, hogy ideje lenne megtervezni a nyarat, de engem kicsit stresszel ez a téma, mert nem tudom, hogy lesz az idei nyár, és mennyire lehet így tervezni. Azt hiszem, hogy maradunk megint a svédországi kirándulásoknál, az a legbiztosabb. Szeretnék Jackkel otthon is nyaralni, de ki tudja, hogy ő külföldiként mehet-e, kell-e karanténozni vagy tesztelni és milyen szigorítások lesznek. Viszont az egyik mamám május végén lesz 80 éves, és úgy tűnik, hogy tökéletes az időzítés, mert épp akkor ér véget a kurzusom, így remélhetőleg részt tudok venni az ünneplésen.

kék ég, -8 fok

Amikor megírtam a januári áttekintésem, akkor rájöttem, hogy idén még csak egyszer ettem semlát, úgyhogy kértem Jacket tegnap, hogy hozzon a kedvenc helyemről, mert szombatonként eljár gitárórákat venni a nagybátyjától, aki már nyugdíjas gitártanár, és épp útba esik oda a kedvenc cukrászdánk. Most hogy már nem dolgozom a gyerekeknél, én sem járok a városba, de persze a járvány miatt is van, hogy nem sokszor fordulunk meg a nyüzsgőbb helyeken. De ma elmentünk a városba jobb terv híján, és sétáltunk kicsit az óvárosban. Tegnap megnéztük a Behind the Curve c. dokumentumfilmet, ami a lapos föld hívőkről szól. Érdekes film, és tetszett az ítéletmentes, objektív bemutatása ennek az egyébként heves indulatokat keltő társaságnak.

Óváros (Gamla Stan), Stortorget

Ja, és pont, vagyis inkább kérdőjel került a céges karácsonyi ajándékozás története végére. Ugyebár én gondos, sok-sok órányi munkával készített ajándékot, csokiba mártott, kandírozott narancshéjat készítettem a kollégámnak, és mellé még adtam egy doboz karácsonyi bolti kutyafinomságot, mert két kutyája is van. De a kissé kaotikusra sikerült Zoom partin nem tudtam már ott lenni, amikor kibontotta az ajándékot, és azután senki nem írt a karácsonyozásról semmit. Tőle sem hallottam semmit, egészen péntek délelőttig, amikor kaptam tőle egy üzenetet, amiben küldött egy fotót a kutyáiról az ajándékom társaságában, és megköszönte az ajándékot. Hát nem fura? Miért másfél hónappal később? Eddig ki sem bontotta? Vagy elfeledkezett róla, és most véletlenül újra rábukkant? És még a narancsok is ott voltak a bontatlan csomagolásban, pedig azok már rég ehetetlenek. Na, úgyhogy ez lett az egyébként sem túl jóra sikeredett karácsonyozás furcsa lezárása. Elég vicces.