lakásfejlesztgetés

Múltkor azért írtam az albérletünkről, mert el akartam először nagyjából mesélni, milyen helyen lakunk, hogy kontextusba helyezze a kis újításainkat. Szóval én a 47 négyzetméteres albérletünkben folyamatosan vágyom arra, hogy több helyünk legyen. Mi mindig a tévé előtt eszünk, sorozatot nézve a kanapéról a dohányzóasztal fölé görnyedve, mint az állatok. A dohányzóasztal egy szép fabútor Jack nagyszüleitől, de nincs polcos része, és mindig csomó cucc állt rajta. Végre megoldottuk ezt a problémát az IKEA-ban talált tökéletes méretű LACK TV-állvánnyal. Veszek majd két tálcát is, és ha kajálunk, csak onnan elővesszük őket, mert amúgy újságpapírokra és magazinokra szoktuk tenni a tányért, hogy védjük a fát. Nagyon igénytelen, de ennek most vége!

Még két könyves szekrényt vettünk. Kétféle BILLYt. Van egy tárolóhelyiségünk aka a man cave, ott vannak főleg Jack ruhái, mindkettőnk cipői, bőröndök, társasjátékok, puzzle-k, longboard és vegyes dolgok. Itt mindig teljes káosz volt, és összességében több cipőnk lett a 2,5 év alatt, mint helyünk, és ez is kezdett frusztrálni. Volt vagy 8 cipős doboz, mindegyikben más cipő, mint a doboz, és mindegyik dobozon még cipők, szóval kész őrület volt megtalálni egy cipőt. A földön felhalmozódtak Jack mindenféle ruhái és egyéb kacatok. Be sem lehetett menni. Kezdett olyan lenni, mint Monica titkos tárolója a Jóbarátokban. Bánom, hogy nem csináltam előtte fotót, de inkább nem kértem Jacket, hogy állítsa vissza a káoszt. Egyébként egész szombaton pakolt, takarított, rendezgetett, selejtezett és szerelt. Csodálatos!

A harmadik bútor pedig a picike hálónkba került, ahol az ajtó mögött volt egy kétfiókos kis irodai tároló. Sosem szerettem ezt a darabot, mert olyan kis tömzsi és nehéz, de alig fér el benne valami. Amúgy tényleg irodai dolgokat tárolunk benne, szóval jó, hogy van, de mégis béna. Egyik nap rájöttem nagy okosan, hogy ha ez a kis tömzsi szar elfér az ajtó mögött, akkor elférne egy ugyanekkora kerületű, de magas polcos és/vagy fiókos szekrény. Mondtam Jacknek, hogy ajándékozzuk el ezt a facebookon a helyi csoportban, és vegyünk a helyére valamit. Erre ő: vagy ne a helyére, hanem a tetejére! Az én okos fiúm meg az eredeti ötletei! Szóval a tároló és az irodai cuccok maradtak, csak a tetejére vettünk egy 3 polcos BILLY-t. Még nem rendeztem be teljesen, csak áttettem oda gyorsan pár könyvet, illetve a tetejére egy közös vászonfotót, aminek korábban nem volt helye, de már így is annyira üdítő színfolt lett ez a szekrényke a teljesen fehér hálónkban.

Még egy helyiség volt, amit Jack fantasztikusan rendbe tett. A lakás feketebáránya, a rettegett takarítószekrény. Ebben a kis szekrényben van a porszívó, a vasalódeszka és vasaló, Jack szerszámos ládája, elemek, elektromos fúró, tisztítószerek, és a legrosszabb: a szemetet és/vagy műanyag szatyrokat tároló szatyrok, amik mindig kipotyognak a helyükről. Jack volt, aki anno bevezette nálunk a szelektív hulladékgyűjtést, és már kétféle papírgyűjtő hely is van ebben a szekrényben (karton és újság), plusz az újból használható bevásárlószatyrok egy nagy szatyorban és a papírgyűjtésre használatos papírzacskók is egy nagy szatyorban. Igazából még most is rémálom ez a sok minden azon a kicsi helyen, de tök jól megcsinálta az egészet.

És még egy apróság a végére. A pici előszobánkban a cipőknek sincs sok hely. Két pici cipőtárolónk van, amin összesen úgy 8 pár cipő fér el, de többet használunk a mindennapi körforgásban. Na jó, ez lehet, hogy túlzás, de jó, ha van választási lehetőség na. És az IKEA-ban megláttam ezeket a csúnya, de végtelenül praktikus cipőtároló műanyag vackokat, amik segítségével egymáson tárolható egy pár cipő, így feleannyi helyet foglalnak. Csúcs!

szerencsétlen reggel

Tegnap nem volt a legjobb reggelem. Fél 9-kor felvett a taxi, ahogy mindig, de azzal fogadott a sofőr, hogy nagy a dugó a városban. Megnyitottam a Google Mapset, és azt láttam, hogy a szokott útvonalon a menetidő 1 órával és 24 perccel hosszabb, mint szokott. Wtf?! Szinte az épületünkig állt a feltorlódott sor. Az egyébként mindig kihalt körforgalomban két sávban körben bedugulva álltak az autók. 50 perc alatt végül feljutottunk a tőlünk 800 méterre található autópályára. Kicsit pánikkeltő érzés volt, amikor rájöttem, mennyire rossz a helyzet, de már nem volt kiút. Szólt a rádió, és folyamatosan mondták be, hogy mekkora a torlódás, és ha lehet, senki se üljön autóba. Egy építkezési munka húzódott el egyébként, és csak egy sávon mehetett a forgalom. Végül az átlagos 25 perces útidő helyett 1 óra 40 perc lett az út, de csak odaértem.

A rezidencián, ahol dolgozom, van egy nagyon hülye kutya. Sajnálom, hogy ezt kell róla mondanom, és sajnálom a kutyát, hogy nincs megnevelve vagy simán ilyen idióta, de én ilyen hülye kutyával még nem találkoztam. Tegnap másodszorra kapta el a kezemet. Január óta ismerem ezt az állatot, de minden alkalommal úgy viselkedik, mintha nem tudná, ki vagyok. Az első alkalommal úgy történt, hogy mentem be hozzá, ő meg felugrott és ugatva rohant felém, fel is ugrott rám, és elkapta a kezem, de azért sérülést nem okozott, csak nyálas lett a kezem és éreztem a fogait. Nagyon megijedtem, szóltam a kollégáimnak, ők meg továbbították a dolgot a gazdáknak. Mézes-mázos hangon hívott a nőci, hogy most hallotta, mi történt, és annyira sajnálja, és hogy vagyok, és ott merek-e egyáltalán maradni stb. A megoldás csak annyi volt, hogy onnantól kezdve a másik ajtón mentem be, hogy ne egyenesen a kutya terébe lépjek. Akkor azzal magyarázták az ügyet, hogy biztos mélyen aludt, amikor bementem, és hirtelen felébredve nem jött rá, hogy ki vagyok. Hiszen, tudod, hogy ismer és szeret téged, mondta a nő. Ebben az esetben igen sajátos módon fejezi ki mind a szeretetét, mind azt hogy ismer.

A tegnapi eset még érthetetlenebb volt. Mentem a döghöz, bocsánat, doghoz, és ahogy szoktam, üdvözöltem, elővettem jutifalatot a fiókból (ez a másik, hogy mindenért jutifalattal tömik, akkor is, ha épp rosszul viselkedik), és ezt mind látta is a kutya. Nyúltam a kilincsért, Miss Pszicho meg csóválta a farkát. Köszöntem neki, odanyújtottam a falatokat, ham-ham-ham megette, majd ugyanabban a pillanatban vicsorított, ugatott és elkapta a kezem! Azonnal elrántottam a kezem, és visszacsuktam rá az ajtót. Megint, mint az első alkalommal, nem okozott sérülést, de éreztem a kezemen a foga nyomát, és remegtek a kezeim. Le kellett ülnöm kicsit, és mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak. Amikor mondtam a nagykövetnek (mert otthon volt), hogy mi történt, annyit mondott, hogy igen, most nagyon stresszes, mert tegnap sokan voltak a házban. Ja, tegnap volt néhány látogató a házban, és emiatt egy nappal később megharap? Ez nem normális. Szeretem az állatokat, de ez felelőtlen és ostoba állattartás. A kutya az úr, a tulajdonosok pedig tagadásban élnek a problémás viselkedésével kapcsolatban, és ezzel a kutyának is ártanak, mert alig lehet emberek közé engedni.

altatás

Tegnap kivételesen nekem kellett lefektetnem a gyerkőcöket, és ott lenni velük elalvásig. Nyílik egy étterem az utcájukban, amire 15 környékbeli család dobta össze a pénzt, és ebből az egyik a gyerekek szülei. Tegnap volt a megnyitó a tulajdonosoknak, ezért kellett bébiszittelnem a nagy bébiket. Nem gyakran van ilyen, de azért már máskor is előfordult, hogy estig ott voltam velük. Látszik, hogy rendezett és következetes esti rutinjuk van. Biztos nem minden család ilyen, és arra gondoltam, milyen nehéz lehet a tanároknak, ha egy alsós gyerek kialvatlanul érkezik az iskolába. 

Lefekvés előtt már lezuhanyozva és hajat mosva mindketten ettek még egy gyümölcsöt, aztán szófogadóan feltették a telójukat a töltőre, megmosták a fogukat, és mentek az ágyukba már 9 óra előtt. Azt tudom, hogy a kicsi könnyen elalszik, de a nagynak mindig is kínszenvedés volt az elalvás. Gumilabdát rugdosott a szekrényre, míg én a kisebbel beszélgettem. Neki az volt a témája, hogy nem szereti a mellettük lévő nagyobb úton száguldozó sportautókat, mert annyira hangosak, és sajnálja azokat, akik abban azon az úton laknak. Aztán arról filozofált, hogy milyen módon lehetne megakadályozni, hogy ezek az autók olyan gyorsan menjenek a városban, mert szerinte a sebességkorlátozó táblák nem sokat érnek. Például az anyukája is 137-tel ment az autópályán, pedig csak 110-zel szabadott volna. Majd megkérdezte, hogy tulajdonképpen mire is jó a fekvőrendőr.

Átmentem a nagyobbhoz, hogy ágyba tereljem, de természetesen lefekvés előtt a legérdekesebb és legfontosabb Lego házat építeni. Valahogy úgy van nála az érdekességi sorrend, hogy telefon > videojáték > tévé > labda/nerf fegyverek/slime > lego > könyv és a legeslegvégén, amikor már mindent kilőtt, jön az alvás. Végre befeküdt az ágyba, lekapcsoltam minden lámpát, csak a folyosóról szűrődött be fény. Akkor elkezdett dobolni, kihúzni az ágyneműtartóját, mert sok játék van abban, énekelni, és mindenféle világmegváltó kérdésről gondolkozni. Megkérdeztem, odavigyem-e neki a kutyit. Betettem mellé az előtte még mélyen alvó törpetacsit, aki befeküdt mellé, a fiú betakargatta, átölelte, és gyönyörű meghitt látvány volt a kisfiú a kiskutyával, és csönd is lett. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, és vártam csöndben a kanapéján ülve, hogy elaludjon. Eltelt pár perc, megnyugodtam, hogy milyen könnyen ment, amikor egyszer csak megszólal, hogy csak hozok valamit. Kérdezem, hogy mit. Csipeszt. Minek a csipesz? Mert ilyen ööö bogarak vannak a kutyában. Vagyis nem bogár, hanem ööö. Kullancs? Nem, nem kullancs, hanem ööö... fästing... Mondja svédül. Mondom, az kullancs. Ja, igen. Ki kell belőle szednem. De miért most jut eszedbe? Majd itthagyok egy üzit a konyhapulton, hogy anyud szedje ki, jó? Vár.... Erre felugrik a kutya, elszalad, a gyerek utána, aztán a másik is kint áll a folyóson álmosan, hogy mi történik, és 10 másodperccel később már mindkét kölyök az ebet kurkássza a konyhapadlón, és próbálják kivakarni belőle a beleragadt kullancsokat.

Jó, snitt, kullancskiszedés mérsékelt sikerrel zárult. Vissza a kissráchoz és a sebességkorlátozás-ötletekhez. Most már ott tart, hogy eresszenek sorompót a gyorshajtók elé, szóval kezd kicsit bevadulni a dolog, de azért gyorsan lerendezem őt, és megyek vissza a nagyobbhoz. Lassan-lassan kezd lenyugodni. Egyre kevesebbet mocorog, abbahagyja a dúdolázást és nem kérdez többet. Aztán teljes a csend. Végre! De csak várok csöndben a sötétben a kanapén ülve, hogy nehogy elrontsam. Várok. Aztán egyszer csak a sötétből megszólal: De mi a különbség a motel és a hotel között?

10-re azért csak elaludt, és a kutyi is az ölemben. Aztán úgy éreztem magam, mint egy bombaszakértő, amikor a sötétben ki kellett osonnom a kutyával a kezemben a nyikorgó padlón úgy, hogy ne ébredjen fel ez az örökmozgó. Sikerült kiosonnom a lakásból, persze a kutya elkezdett ugatni, amint ráfordítottam a kulcsot a zárban, de akkor már nem érdekelt, mert szabad voltam. Száguldottam haza a bicókámmal a stockholmi éjszakában, ahol szinte csak én voltam. Félúton egészen véletlenül ott várt engem Jack, és a hazautat együtt tettük meg, miközben svédül elmeséltem neki a kalandjaimat. Este folytattuk a Gyűrűk urát, amíg Jack be nem aludt. Pedig már napok óta cipeli szegény Frodó a gyűrűt Mordorba, de csak nem ér oda.

néha jó elázni

Vasárnap délután találkoztam Kathie-vel és megittuk a szimbolikus jelentésű Sauska rosét, amit még tavaly adtam neki, de valahogy eddig csak őrizgette a hűtőjében. Amikor télen minden olyan sötét volt, átvitt és tényleges értelemben is, akkor azt mondtam, arra vágyom, hogy nyár legyen, és mi üljünk valahol a kék ég alatt a napsütésben, élvezzük a verhetetlen svéd nyarat egy pohár bor társaságában, és minden jó. Visszanézünk a tavalyi év nehézségeire, de akkor azok már mind a múlté lesznek. 

Neki lesz munkája, fix szerződése fizetett szabadsággal és minden jóval, nekem meg helyrejön a párkapcsolatom. Nem lesz több probléma Jackkel. Csak béke lesz, nyugalom és szeretet. Nem mondom, hogy akkor ez egy elérhetetlen álomnak tűnt, de egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy megtörténik. Ezek csak a legerősebb vágyaim voltak. De megtörtént. Pont így, sőt még jobban is. Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Van az a mondás, hogy mindig pirkadat előtt van a legsötétebb. Ez igaz volt ránk is. Volt még egy utolsó mélymerülés, amibe kicsit mindketten belehaltunk, hogy drámaian fogalmazzak, de pont úgy, ahogy tavaly télen elképzeltem, ültünk Kathie-vel a parkban a fűben, napsütésben a pikniktakarón egy pohár borral a kezünkben, visszanéztünk a tavalyi év nehézségeire, de azok már mind a múlté voltak. És csodálatos érzés volt. Nem vasárnap történt a sok jó, de fontos volt leülni, és kimondani, hogy most erre iszunk. És az élet szép.

Most belemerültem ebbe, pedig a lényeg az lett volna, hogy mivel délután taliztam Kathie-vel, ezért nem volt az egész napom szabad, de Jack kitalálta, hogy menjünk el kajakozni a városba. Fél óra bicajút után a kajakbérlőnél voltunk, belepattantunk egy-egy kajakba, és körbeeveztük a Kungsholmen szigetet, Stockholm szerintem legszebbjét. Hát ez is csodálatos volt, bár az elején, amikor át kellett vágni a nyiltabb vízen, és csapkolódtak a hullámok, akkor kicsit még féltem, hogy beleborulok a vízbe, de aztán nem. Visszafelé viszont széllel szemben mentünk, úgyhogy kellett rendesen evezni, és át- átcsapott a víz a kajak orrán. Az egyik nagyobb hullámnál pedig úgy beterített a víz, hogy a bugyimig vizes lettem, de így is, sőt ezzel együtt volt az igazi az egész.

Ma meg bicajjal jöttem a srácokhoz, de csak 5-re, és annyian tekertek velem szemben, hogy úgy éreztem, csak én tartok épp munkába, miközben az egész város teker haza. Volt egy rövid zuhé, ami eláztatott, de cserébe az út második felében végig a gyönyörű szivárvány felé tekertem, ami hol élesebb, hol halványabb, hol szimpla, hol dupla volt. Stockholm és az élet is gyönyörű néha, én pedig minden nehézség ellenére épp nagyon boldog vagyok. 

az én csodálatos pasim

Míg én egész nap dolgoztam, addig Jack otthon volt, mert tanul és ma amúgy sincsenek órái, csak csapatmunka, de egyébként is főleg online lesznek megint az előadásai. Ugye már kipanaszkodtam ide is magam, hogy milyen napom volt. Ezután, amikor fáradtan hazaértem, az első amit észrevettem, hogy ragyog az egész lakás, minden glédában áll. Jack tökéletes "háziférj". Míg én dolgozom, ő mindent megcsinál  a ház lakás körül. Elment az online rendelésért, feladta az unokahúgomnak és unokaöcsémnek címzett ajándékomat, bevásárolt, mosott, elpakolta a ruhákat, főzött, elmosogatott, ágyneműt cserélt, rendet tett mindenütt, és ráadásként vett nekem egy cuki kis virágcsokrot. Meghatódtam.