20 hónapos

Loki már 6 hetet járt bölcsibe, és nagyon gyorsan eltelt ez az idő. Mostanában már nem is nyüsszög reggel, csak kíváncsiság van benne, ahogy meglátja a játszadozó gyerekeket. Én pedig mostanra szinte olyanná váltam, mint azok az anyukák, akikre morcos voltam. Akik csak a beszoktatásra panaszkodtak, amúgy meg pozitívak a bölcsivel kapcsolatban. Szóval eléggé elmúltak a rossz érzések, tudom hogy jó dolga van ott, semmi probléma nem volt eddig, és néha az appba érkezik kép arról, hogy pénteki diszkó volt, festettek, vagy egyéb kreatív program volt. Úgyhogy nem is olyan rossz ez a bölcsis élet, meg hát ez az élet rendje, hogy a felnőttek dolgoznak, a gyerekek pedig járnak a gyerekhelyeikre. Megtörtek engem is, elfogadtam és beletörődtem, hogy ez van.

Az elmúlt 2-3 hétben – nem tudom, hogy a bölcsi hozzájárult-e vagy természetes lépés a fejlődésében – de elkezdett sikítani, amikor nem tetszik neki valami. Olyan igazi magas, fülsüketítő sikollyal. Meg úgy általánosságban nagyon erősen kifejezi, ha valamit nem akar. Egy kis méregzsák tud lenni, és sikít, hisztizik, cirkuszol. Ez biztos jó dolog egyébként, merthogy vannak elképzelései és érvényesíti a saját akaratát, de attól még fárasztó és idegesítő, főleg hogy semmi hatása nincs, akárhogy is szólunk rá.

Még nem mond szépen, jól érthetően szavakat, viszont ennek ellenére nagyon sokat beszél és sok mindent kifejez a saját kis nyelvén. Egy ideje már el is tud mesélni több mindent, amit csinált. Például, hogy nagy kavicsokat dobált az apjával, csúszdázott, valahol elesett, a madár megeszik valamit. Az oviról mondjuk mindig csak azt mondja, hogy csúszdázott, és ha megkérdezem, mit evett, akkor azt mondja, hogy vajaskenyeret. Mindent kommentál és mondja a szavait, amiket tud. A kék színt tudja pár hónapja, és mindenre lelkesen mutogat, ami kék és mondogatja, hogy káká, káká. A másik szín, amit felismer a lila, azt pedig ugyanúgy mondja, ahogy a macskát. Egy éneklős hááá hanggal. Fogalmunk sincs, hogy ez honnan jött, de sok ilyen sajátos dolga van. A tej (mjölk) például lulu, a vaj vavav. Minden virág és növény pakang (pitypang) és minden madár azt mondja, hogy kár-kár.

Nagyon élvezem, hogy legalább már ennyit tud mondani, és egyébként nagyon szereti, ha elmeséljük neki, hogy miket csinált aznap. Az nálunk az esti mese, hogy elmesélem a napot, és mesélek neki arról, hogy mik vannak a szüleimnél és miket csinált ott augusztusban. A macskák az udvaron, a csirkeetetés, a fűnyíró, a kacsás játék, a kismajmok a nagy buszban, az autók a garázsban és a szüleim. Neki pedig megvannak a kis emlékei és befűzései, amiket hozzátesz a történethez. Például múltkor, amikor a szomszéd csirkéit említettem, akkor ő azt mondta, hogy háp-háp. Pedig a kacsákról nem is meséltem neki, mert én már el is felejtettem, hogy azok is vannak. De ő emlékszik, és remélem, hogy ha sokat mesélem ezeket a történeteket, akkor nem is fogja elfelejteni a szüleim házát, a szüleimet és a mamáimat. 

Rengeteg hangot utánoz. Lehet, hogy azért is ragadják meg annyira a hangok, mert két nyelvvel tömjük a fejét, de a hangok univerzálisak. Próbáltam magamnak összeírni azt a sokféle hangot, amit használ. Állathangból legalább tizenötöt számoltam. Járműből külön hangja van a motorra, a hajóra, az autóra, a versenyautóra, a vonatra, a repülőre és a mentőautóra. De van meleghang, kávéiváshang, beöntik az üveghulladékot a szelektív kukásautóba hang (ez ugyanaz, mint a mennydörgés) és kidobjuk a szemetet a kukába hang is. Van valami undi hang és valami finom hang. Próbál dallamokat utánozni, ha valamit dúdolunk, az egyik éneklős játéka dallamát és a fagyiskocsi hangját is. 

Ja, és a legcukibb dolga mostanában, hogy megtanulta mondani svédül, hogy köszönöm (tack-tack, sőt még úgy is mondja, hogy tackar) és nagyon jól is használja. Először mindig csak azt köszönte meg, ha adtunk neki vizet, de most már a legváratlanabb helyzetekben képes mondani, hogy köszönöm. Például kérdeztem tőle, hogy örülsz, hogy anya vett szamócát? És ő erre mondta, hogy tack-tack. Néha csak odanyújtok neki valamit, hogy tessék, ő pedig mondja komolyan, hogy tackar. Jack vett neki egy nagy parkológarázst egy "cseriti" boltban és azóta napi többször rámutat, hogy "Mama. Tack, tack". (Jack még mindig mama, pedig gond nélkül mondja azt is, hogy papa).

Még mindig szeret pakolni és tevékenykedni. Minden ajtót és fiókot folyamatosan becsuk. Csoda, hogy még egy ujja se veszett oda. Szeret a portörlővel törölgetni, a játék babakocsit vagy kiskocsit tologatni. De mostanában nagyon rövid ideig játszik egyvalamivel. A szobájában is egyik játéktól a másikig megy, és egy könyvet se lehet neki végigolvasni, mert már a következőt hozza vagy valami teljesen másba kezd. Most már jobban szeret sétálni és futkározni is. Imád felfedezni, és párszor voltak az apjával áfonyát szedni az erdőben, és irtó édes, ahogy észreveszi a bogyót a bokorban, átküzdi magát a leveleken, lecsippenti és hamm, már be is kapja.